Bábel Balázs a solti börtönben mutatott be szentmisét az irgalmasság szentévének kezdetén

A szentmisét megelőzőn közösen imádkoztak Ferenc pápának az irgalmasság rendkívüli jubileumát meghirdető Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bullája alapján.

Sorra nyitják világszerte az irgalmasság kapuit, azt az üzenetet küldve, hogy el kell jutnunk az irgalmasságra – emlékezett meg Bábel Balázs a most kezdődött szentévről.

Egy büntetés-végrehajtási intézetben megszámlálni is nehéz a bezárt kapukat. Az itt élők álma, hogy ezek egyszer kinyíljanak, s ők kiléphessenek rajta – szólt az érsek a szentmisén részt vevőkhöz. – A fizikai bezártság mellett létezik a rabságnak egy másik formája – utalt Bábel Balázs Jézus tanítására. – Ez a rabság mindenhova el tud minket kísérni. Mindaz, aki bűnt cselekszik, annak rabjává válik. Az életnek ezek a bűnei rabságban tudják tartani egy egész életre az embert. Ilyen a bosszúállásra való hajlam, az irigység vagy akár a dohányzás. Sokszorosan rabok vagyunk – fogalmazott –, s az ezektől való megszabadulás a magunk erejéből gyakran nem megy. Hiába az újabb és újabb elhatározás, a lendület mindig alábbhagy. Már nem teszek újévkor fogadalmat, mert tudom, amit addig nem tettem meg, azt később sem fogom egyik pillanatról a másikra megváltoztatni – szólt személyes tapasztalata alapján. – Isten segítségére van szükségünk a változáshoz, ezért kell az isteni irgalomhoz folyamodnunk – tette hozzá Bábel Balázs.

A kalocsa-kecskeméti érsek így folytatta: Kérnünk kell Istentől, hogy bocsássa meg bűneinket, adjon erőt a változáshoz, és segítsen, hogy mi magunk is tudjunk mások iránt irgalmasok, megbocsátók lenni. Hiszen ha nekünk megbocsát Isten, nekünk is ez a feladatunk, ahogy ezt az Úr imája is megfogalmazza. A gyűlölködés nem ad örömet, a gyűlölet belülről feszíti, marja az embert. Aki felül tud emelkedni, örömet él át, mert a megbocsátással a szeretetet is gyakorolja.

Bábel Balázs emlékeztetett az adventi várakozás idején az Ószövetség alapján arra, hányszor megszegte az ember az Istennek tett ígéretet, a szövetséget. Jézus az utolsó vacsorán új és örök szövetséget ígért, ez már nem bomlik fel – biztatott az érsek. – Ugyanakkor minduntalan kell kérnünk Isten irgalmát és bocsánatát, amire ez az időszak, az adventi idő kiemelten alkalmat ad. Arra emlékezünk, hogy Jézus megszületett, de arra is gondolnunk kell, hogy egyszer ez a világ elér hozzá. A várakozásnak egyszer vége lesz, mind a világ részéről, mind saját életünkben, amikor meghalunk. Akkor beteljesedik várakozásunk – mondta az érsek. – Azt szolgálja ez az időszak, hogy amikor odaérkezünk, ne álljunk ott készületlenül. Mi jelent felkészülni? – tette fel a kérdést. – Tisztítsuk meg lelkünket a bűnbánat által, és jó cselekedetekkel készüljünk erre a találkozásra. Az is elég, ha egy adott helyzetben mindig megpróbáljuk a legjobbat tenni. Nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolnunk: tegyünk eleget a mindennapok feladatainak a legjobb lelkiismerettel. Ez is készenlét, ez is várakozás. Feltételezi, hogy a másikhoz jóindulattal vagyok, elismerem a jóságát, tudok megbocsátani, az életemet bűnbánattal, s mindig az újrakezdés készségével szemlélem. Hiszen a keresztény életforma nem azt jelenti, hogy sose vétkezik az ember, hanem azt, hogy mindig fel akar kelni, jobb akar lenni.

Isten kegyelme segítse mindannyiukat, hogy irgalmát kérve jobbá legyen az életük napról napra – imádkozott az érsek.

Forrás: Magyar Kurír