Reformátusok első hagyományőrző disznóvágása Uszódon

Ugyan a régi falusi tradíció szerint a disznóvágást a hideg téli időszakra időzítették, most a hasonló családi események miatt mégis március első hétvégéjére esett a választás, hogy lehetőleg mindenki részesüljön a közös disznótor élményében.

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

A tavaszias jó idő lehetőséget adott arra, hogy a 130 kilós sertés feldolgozása, a főzés–sütés, az étkezések egy része a Boldizsár Ház udvarán és a kinti fedett közösségi térben történjen.
A valamennyi korosztályt vonzó disznóvágáson sok volt a gyerek, akik közül néhányan bár vidéken élnek, ide születtek, a szokások megváltozása miatt először láthattak elejétől a végéig hagyományos falusi disznótort, kóstolhatták meg azokat a jellegzetes ételeket, melyeket ilyenkor egykor, és persze most is elkészítettek.

Az egyik kislány szerint:

Nagyon jó volt az is, de azért ez más, mint amikor karácsony előtt otthon dolgoztuk fel a készen vásárolt fél sertést.”És ha már a disznóvágás egyik legfiatalabb tagja megszólalt, érdemes az idősebb korosztály ezzel kapcsolatos mondanivalóját is leírni. A hagyományokat kisgyermekkoruk óta őrző, és most is azok szerint ügyeskedő asszonyok egymást kiegészítve idéztek fel a régi disznóvágások emlékét.

Róluk azért azt is érdemes tudni, hogy Uszódon nagyobb részt ők azok, akikközösségi összefogással segítik a hagyományok őrzését és újjáélesztését.

Nálunk az anyám a kalendáriumba mindig beírta, mikor volt a vágás, hány kilós volt a disznó. Jól emlékszem, hogy jó előre készültünk rá, izgalommal vártuk, mi gyerekek már az előző napon részt vettünk a vöröshagyma -, a fokhagyma pucolásában, a disznóvágás napján pedig a kazán tüzét kellett fenntartani. Ilyenkor soha nem csak a szűk család végezte a munkát, hanem a szélesebb rokonság is segített. Tréfálkozással, a disznótoros vacsora elfogyasztása után borozgatással, nótázással telt az est. Ilyenkor a kóstolóból nem csak a segítőknek jutott, hanem azoknak is, akik nem tudtak eljönni. Volt olyan is, hogy a füstről leszedett kolbászból, disznósajtból, szalonnából, sonkából csomagban küldtünk a távolabbi rokonoknak. Lehetett, mert akkor még kemény telek jártak. Ha nem nálunk volt disznóvágás, akkor is volt disznótoros az asztalon, mert ahogy adtuk, kaptuk is a kóstolót. Ünnep volt a disznóvágás, nagy napja az őszi mezőgazdasági munkába megfáradt, téli pihenőidejüket töltő embereknek.” – mondták az asszonyok. 

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

A sertés feldolgozásában végig résztvevő Farkas István lelkipásztor arról számolt be:

Amikor novemberben megválasztottuk az új presbitériumot, akkor vetődött föl az ötlet, hogy csapatépítés jelleggel tegyünk valamit közösen, válasszunk egy napot, amit együtt töltünk, egymás társaságába, vígasságban és örömmel. Elhatároztuk, hogy egy disznóvágást rendezünk, amelyhez az egyik presbiter felajánlotta a disznót. Akkor megállapodtunk a napban és most megejtjük ezt a disznóvágást. A magyar ember számára mindig is a közösségépítés alkalma volt a disznóvágás; összegyűltek a családtagok, a rokonok, így voltak együtt egész nap - munka mellett jól érezték magukat. Nekünk is ez a célunk. Itt van a gyülekezet java része, a presbitérium jó része. Az a tervünk, hogy együtt töltjük a napot, együtt dolgozzuk fel a disznót, és együtt is fogjuk elfogyasztani. Sok mindent nem szeretnénk eltenni, eltárolni a fagyasztóládába, vagy máshová, az a célunk, hogy együtt fogyasztjuk majd el a nap végén.”

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

A sertés feldolgozásának folyamatát most nem részletezzük, azt viszont elmondjuk, hogy az uszódi férfiak mellett az asszonyok is nagyon kitettek magukért!
A napközben már fogyasztható pecsenye, a sok finom pogácsa, házi sütemény, na és persze a vacsorára készített orjaleves, az azt követő töltött káposzta, sülthurka, sültkolbász bizonyosan mindenki, számunkra is a régi ízeket idézte. Akik ott voltak, azoknak nem csak gasztronómiai élményben, hanem jó és vidám társaságban, nagy beszélgetésekben volt része.

Képgaléria megtekintése (22 db kép)

Talán a leírtakból is érzékelhető, hogy még egy olyan hosszú és sok munkával teli napon is, mint a disznóvágás, mennyi létjogosultsága van a közösségi összetartozást erősítő szokásoknak és az egy közösséghez tartozás élménye megélésének.
A hagyományaikhoz, értékeikhez ragaszkodó uszódiak, a falu református közössége ezúttal is azt bizonyította: a hagyomány annál erősebb, minél többen osztoznak benne!
Köszönjük az Uszódi Református Egyházközségnek, hogy szíves invitálásukra ha csak egy napra is, részünk lehetett ebben!

Uszód község történelme 

Uszód nevét a fennmaradt írásos emlékek 1318-ban említették először. Nevének alapja valószínűleg az úszó, úsztató főnév lehet. Határát gyakran pusztították árvizek. A török megszállás alatt a szegedi szandzsák kalocsai náhijéjébe tartozott. Ferdinánd király 1559. február 3-án élethosszig tartó birtoklásra egri tiszteknek adományozta, amely jelzi a magyar közigazgatás jelenlétét a török megszállás alatti területeken is.

A mai lakosság ősei 1620 körül népesítették be Uszódot, melyben a vallástörténet is szerepet játszott. A betelepülők zöme a református vallást gyakorolta, miután ők kevesebb ünnepnapot tartottak, mint a katolikusok, a török adószedők szívesebben látták őket a birtokokon. A református egyházközség dokumentumai szerint az 1620 körüli újratelepüléskor Uszódot benépesítő lakosság „egésze” protestáns volt. Azért telepedtek le, mert felvidéki falujukat el kellett hagyniuk, lévén, hogy ott a katolikus felekezeten levő Habsburgok miatt nem gyakorolhatták protestáns hitvallásuk szerinti hitüket.

A török elleni felszabadító háború után Uszód a kalocsai érsek birtokába került, majd a király 1832. július 5- én és augusztus 25-én kelt rendelete értelmében a kalocsai káptalan dotatiojára elkülönítették. Református egyháza már 1659-ben létezett, templomát 1790-ben építették. A római katolikusok száma a XIX. században kezdett nagyobb mértékben emelkedni. Római katolikus plébániáját 1870-ben szervezték, Régis Szent Ferenc tiszteletére ebben az évben szentelték fel templomukat, melynek festése 1940-41-ben történt.
Református templomát 1901-ben újjáépítették. A második világháború előtt a reformátusok kettő, a katolikusok egy iskolát tartottak fenn. Jelenleg a települést 2/3 részben reformátusok és 1/3 részben katolikusok lakják, lakosainak száma 2023. január 1-jén 846 fő.


Forrás: uszod.hu