Mára az eleinte fanyalgók is belátják, zseniális ötlet volt az Il Primo Kávézó és Étterem megnyitása a sétálóutcában, és nemcsak azoknak, akik értékelik és szeretik az olasz konyhát. A város egyértelműen legszínvonalasabb és legelegánsabb helyének ételkínálata mind látványában, mind tradicionális olasz ízvilága miatt lenyűgöző és emlékezetes marad mindazoknak, akik legalább egyszer betértek Itália eme kis „kalocsai szegletébe.” Természetesen hagyományos magyar ételeket is találunk az étlapon, és nincs olyan nap, hogy – legyen szó akár menüről – valamilyen kuriózumot ne rejtegetne a kínálat.
Ahogy a teraszon elfogyasztott kitűnő olasz remekmű, a Conino Lamborgini kávé után betérünk a látványos üvegportálokon beömlő fényben elénk táruló, olaszosan modern, stílusosan egyedi belső térbe, máris az az érzetünk támad: itt kellemes percek, kulináris élvezetek várnak.
Aztán ahogy belekóstolunk az ízletes, szépen tálalt előételbe, szinte kikívánkozik a megállapítás: az eredeti olasz és a legkiválóbb magyar alapanyagokat olyan arányban, olyan fantáziadúsan ötvözték, hogy minden falat élmény! Mintha valaki tudományos alapossággal vizsgálta volna, mit szeret az átlag olasz és abból mit az átlag magyar, hogy aztán ebből hozzák ki a legjobbat.
Ahogy haladunk tovább, főétel, desszert, a legkitűnőbb magyar borvidékek nedűi, fővárosból érkezett barátom száján kicsúszik az elismerés: ez a hely komolyabb összevetésben is megállná a helyét, ráadásul amit itt kapunk, az bőven elég a jól lakáshoz. A környezet elegáns, jó a kiszolgálás, színvonalas a konyha, elmondásból az ember aligha hinné, hogy mindez egy kisváros igencsak vendégbarát áron kínált produktuma.
Látva elégedettségünket, Krisztián, az olaszos külsejű, de hamisíthatatlanul kalocsai üzletvezető megosztja velünk: az Il Primo, vagyis „Az első” saját találmánya. Ez önmagában kihívás, mert aki csak egy picit tud olaszul, annak egyértelmű, hogy a név önmaga kötelez, és ennek a nap minden szakában, minden egyes étel esetében meg kell felelni.
A finomabbnál finomabb illatok a részben látványkonyhává alakított térre irányítják figyelmünket, ahol a fogások alapjául szolgáló tésztákat helyben készítik és a mások által rendelt pizzák, „halak, vadak, s mi jó falat” a legszebb arcukat mutatva várnak felszolgálásra.
Végül a „Mi szél fújt benneteket ide?” kérdésre töredelmesen bevalljuk: a sikeres, teltházas borvacsorák, a déli, helyben és kiszállítva is fogyasztható ízletes menük és a két hónap alatt felhasználható vendégkártya (nem azonos az előfizetéssel, a kártya az adott időkereten belül menüre bármikor beváltható) híre vonzott az Il Primoba. És ha már a látogatásunk ilyen jól sikerült, szívesen befizetünk a július 7-én, tehát a Duna-menti Folklórfesztivál ideje alatt tartandó dél-szláv vacsoraestre, amelyet személyenként 3500 forintért kínálnak.
Ahogy jól eső érzéssel tartunk a kijárat felé, aforizmákban bővelkedő barátom az ajtót előttünk szélesre táró pincérnek javasolja: írják fel valahová, mert nem hazudnak, hiteles lesz, „Ez a hely egy csipetnyi Olaszország, egy korty, egy falat mennyország!”