Véget ért a XXVII. Kék Madár Fesztivál - Lakatos György: Nem csinálnék semmit másképp

- Amellett, hogy jól sikerült, talán azt mondhatnám, bár nem szeretem ezt a szót, hogy komplett volt, egyben volt az idei program. Amit biztosan tudok, hogy jövőre a szombat esti, színház utáni sétálóutcai zsíroskenyeres-borozós-beszélgetős bulit még jobban fel szeretném futtatni, mert azt éreztem, hogy erre nagy szükség van – kezdi in medias res Lakatos, majd visszakanyarodik a program legelejére.

- Nagy sikere volt a Győrfi András-féle nyitókiállításnak és az Unicum Laude énekegyüttes műsorának, a Liszt féle Szent Erzsébet legendát előadó Szegedi szimfonikus zenekar és a Vaszy Viktor kórus pedig már sokadik alkalommal tért vissza. Őket nem lehet eléggé megbecsülni és szeretni, hiszen gondoljunk bele, hogy 106 ember jött el általuk, és állt fel a jezsuita templomban, ahol a kedvünkért rengeteg munkával rendezték át a belső teret kétszer is a fesztivál ideje alatt – meséli lelkesen Lakatos. – A péntek esti koncert felelősét, Szakcsi Lakatos Bélát nem kellett reklámozni.

Ő hazánkban és a jazzban is klasszisnak számít, és szívből jövő improvizációval lepte meg a közönséget, aztán erre ráhúzott még húsz percet, majd az éltető taps és a néhai jazz muzsikusok és ma is élő legendák előtt tisztelegve játszott újabb húsz percet. Szombat délelőtt a Veszprémi Kabóca bábszínház szórakoztatta a piciket, amelynek Jakab Tekla személyében kalocsai kötődésű a művészeti vezetője. Vele anno együtt gyerekeskedtünk a Hunyadi utcában, ők is jó szívvel érkeztek, ahogyan Georgita Máté Dezső a kétszer is a kétszer bemutatott „Krapek” előadással. Ez ismét egy közvetlenebb, talán megosztóbb, formabontó darab volt, de a jó dolgok gyakran megosztók, a kalocsaiak pedig ezt rendre értékelni szokták, ha standard színházi felhozatalban nem is, fesztiválon mindenképpen – folytatja a fesztiváligazgató.

- Vasárnap a Los Andinos remek, ahogyan ők hívják, közép-amerikai zenére épülő koncertje igazán illett a déli kánikulához és napsütéshez a főutcán. Aztán jött a jezsuita templomban a Veszprémi Mendelssohn Kamarazenekarral, akik hat éve voltak itt. Ekkor én is játszottam a zenészekkel, majd Wolf Katival, együttesével és édesapja vendégszereplésével folytattuk egy telt házas koncerttel a könyvtár udvarán, ahol zárult a fesztivál. Így visszagondolva, nem tudok semmit mondani, amit másképp csináltam volna – így Lakatos György, elmaradhatatlan köszönetét tolmácsolva a közönségnek, akik ott voltak a programokon és a zeneiskola, a könyvtár és a művelődési központ munkatársainak, akik rengeteget segítettek azok zökkenőmentes lebonyolítása érdekében.

Felidézte, hogy az idén a házigazda teendőin is osztoztak, hiszen Bayer Ilona, a fesztivál állandó háziasszonya éppen Japánban volt unokáját meglátogatni – bár egy szép, előre rögzített meglepetés-köszöntő erejéig hangban (és mint mondta, lélekben is) tiszteletét tette szeretett fesztiválján.

A klasszikus koncerteket Lakatos György, a színházat és a gyermekműsort Asperján Klára, a jazz és a könnyedebb koncerteket pedig Lakatos Ágnes ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe.

- A bevételről semmit nem tudok, azon kívül, hogy a madárház bevétele már pénteken elérte az egymillió forintot, de mivel ma pünkösdhétfő van, mindenkit békén hagytam a csapatból. Holnap fogunk elszámolni, de bízom abban, hogy a kétmillió körüli bevétel most is meglesz.

Annál is inkább, hiszen nem igazán láttam üres székeket egyik program helyszínén sem – zárta gondolatait Kalocsa legrangosabb kulturális eseményének lelke és fő mozgatórugója, Lakatos György, remélve, hogy ismét szép összeggel támogathatják majd a hozzájuk pályázatot benyújtó beteg gyermekeket és családjaikat. Hiszen a minőségi nyári kikapcsolódási lehetőség biztosítása mellett nem lehet elégszer leírni, hogy ezen szándékban húzódik a kalocsai Kék madár fesztivál igazi jelentősége.