Dr. Svébis Mihályért Dr. Bábel Balázs érsek mondott gyászbeszédet a kecskeméti piarista templomban

Megtelt a piarista templom pénteken délután, ahol gyászmise keretében búcsúztatták a március 28-án, csütörtökön elhunyt dr. Svébis Mihályt családtagjai, kollégái, a város vezetése és egykori betegei. Sokan állva hallgatták végig a szertartást, amelyet dr. Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskemét Főegyházmegye érseke celebrált.

Bábel Balázs szentbeszédében felidézte, hogy a Piarista Gimnáziumban iskolatársa volt Svébis Mihálynak, aki akkor volt elsős, amikor ő már végzős diák volt. Ekkor még nem kerültek ismeretségbe, de iskolai emlékeiket később megosztották egymással.

– Tavalyelőtt Semmelweis-napon Kalocsán találkoztunk a főigazgató úrral, még úgy tűnt, egészségesen. A Covid fölött elmélkedve mondtam neki, hogy ez a betegség megmutatta, mennyire törékenyek vagyunk, még magának az orvostudománynak is alázatra van szüksége. Később pedig valósággá vált Mihály testvérünk életében is a törékenység és az esendőség – emlékezett vissza az érsek.

Azt is elmondta, Svébis Mihály épp idén ülhette volna 50 éves érettségi találkozóját a Piarista Gimnáziumban.

Innen lépett az orvosi pályára, ahol nagyon magasra jutott, szinte felsorolni se tudná az ember az elért eredményeit és kitüntetésit. Úgy gondolom, hogy ez most már nem is annyira fontos, mint az, hogy sokakat meggyógyított, akik köztünk maradtak és köszönetet mondanak neki."– fogalmazott dr. Bábel Balázs.

Az érsek rámutatott arra, hogy a főigazgató a gyógyító munkában az irgalmasság testi cselekedeteit gyakorolta. Istentől kapott képességével, megszerzett tudásával sokakat meggyógyított.

Hasonlított az irgalmas szamaritánushoz, de a keresztények magát Jézust is orvosnak mondják. Nem csak a betegségekre hozott gyógyulást, de a léleknek is megnyugvást adott. Megoldást adott az emberiség két legnagyobb kérdésére: miért van szenvedés, és miért van halál? Tettével válaszolta meg ezeket a kérdéseket. Vállalta a szenvedést és a halát, de a feltámadásában gyógyírt hozott mind a kettőre.” – hangsúlyozta az érsek.

Emlékeztetett arra, hogy mindannyiunk élete keresztúttá válik. Kinek előbb, kinek utóbb.

Az ő életében is tanúsággá vált a keresztút. Betegsége alatt többször beszéltünk telefonon, nagy lélekkel és hősiesen tűrte a szenvedéseit. Mihály végig reménykedett, ugyanakkor tudva azt, hogy az élete előbb-utóbb befejeződik, részesült a szentségekben, ami lelki biztosíték számunkra, hogy igent mondott Jézus Krisztusra."– mondta gyászbeszéde végén a főegyházmegye érseke.
Ezt követően a piarista latin himnuszt idézve ajánlotta őt a föltámadt Krisztusnak,

fogadja be örök országába, életének gyarlóságait bocsássa meg és minden jótettét számítsa be. Itt maradt hozzátartozóinak adja meg a legnagyobb vigasztalást, az üdvösség kegyelmét és hitét. Így búcsúzunk tőle: Főorvos úr, Isten veled!”

Forrás: hiros.hu