„A szkíta-szarmata nevek és szavak” – A magyar és szkíta nyelv rokonságát kutató könyv bemutatója Kalocsán

A könyvet több szakember is fontos történelmi jelentőségű munkaként értékeli, a magyar önismeret egyik meghatározó műveként tartja számon. A magyar őstörténethez is adalékokkal szolgál a kötet, amely a szkíta – hun – magyar leszármazás igazolására nyelvészeti bizonyítékokat szolgáltat.

Ugyanis a szkíta és a magyar népek egy nyelvet beszéltek – állítja a könyv 2500 év óta nyilvános források elemzése alapján. Ezt a meglátását nemzeti elfogultsággal nem vádolható itáliai, görög források is megerősítik, és a most bemutatott kötet szerzője is német származású volt, könyve első kiadása is német nyelven jelent meg.

A szkíta nyelvről sajnos kevés közvetlen forrás maradt fönn, de a bemutatott kötet szerzője a közvetett források alapján arra a következtetésre jutott, hogy gazdag hangzókészlete, a Czuczor-Fogarasi szótárában is kimutatott gyökrendszere, az arra épülő szóbokrai szkíta rokonságot mutatnak.
A könyvismertető során elhangzottak szerint a nyelvészeti és egyéb bizonyítékok révén az ősmagyar kultúrának az ókori egyiptomi hiedelemvilággal való kapcsolata, illetve a szkíta-magyar nyelvnek egyes görög helynevek kialakulásában való szerepe is feltételezhető.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

A szerző Krisztus előtt 500 és időszámításunk szerint 500 között keletkezett forrásokat, útleírásokat, történeti leírásokat dolgozott föl, kiemelve azokból a szkíta szavakra, köztük sok személy- és helynévre, mesterségek nevére való utalásokat, így több mint ezer szkíta szót azonosítva. E szavak a magyar gyökrendszerrel is párhuzamot mutatnak, és bizonyos szabályszerűségek, például a mássalhangzótorlódás kerülése is nyelvrokonságra utalhatnak – hangzott el.

Az érdekes előadás után a jelenlévők között izgalmas beszélgetés alakult ki a múlt homályába vesző őstörténeti kérdések kapcsán.