Advent negyedik vasárnapja - A negyedik gyertyát érsek atya gyújtja meg

Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra ad alkalmat. Az ünnep, csakugyan ünnep lesz, és figyelemmel fordulhatunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

-Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
-zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
-Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya);
-Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet).

Ilyenkor kell, hogy picit több időt szakítsunk magunkra és a családunkra. A Karácsony megadja az életünkben, hogy jobban forduljunk a legkisebb közösségünk, menedékünk felé, a családunk felé.

A mai kor embere alig hall meg valamit. Talán nem akarunk már újabb és újabb nehézségekről, bajokról hallani, vagy megromlott a hallásunk a körülöttünk szüntelenül és egyre jobban harsogó világ zajától.

Erőltetett gyorsasággal halad az élet, hiszen a megélhetés, a család gondja, a mindennapokkal való küszködés hajt mindannyiunkat. Nem hagy időt sem a nyugodt művelődésre, sem az elmélyült gondolkodásra, vagy az elmélkedésre.

A karácsony mindig a csendnek, a családi békességnek, a szeretetnek az ünnepe.

Karácsony ünnepe talán a legjobb alkalom lehet arra, hogy elcsendesedjünk. Letisztuljunk. Lassítsunk. Töltekezzünk. Elmélyüljünk. Elmélkedjünk. A nyugodt művelődésről nem is beszélve.

Amikor pedig az adventi koszorún negyedik gyertya lángja is fellobban, eszünkbe juthat a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag. Ha már mindegyik gyertya ég, elérkezett a karácsony: boldogan ünnepelhetjük Jézus Krisztus születését, és a nekünk adott végtelen szeretetet.