Már közel egy évszázada pattog Kalocsán a kaucsuklabda is

Ezekben az időkben elsősorban a város tehetős polgársága körében vált egyre népszerűbbé a pingpong, a tenisz és a vízi sportok mellett. Ahogy a magyarok úttörők voltak az 1920-as évektől az asztalitenisz ismételt felvirágoztatásának az I. világháború befejeződése után, így városunkban is szakosztályt alapítottak az országos szövetség 1924-es megalakulását követően. Aztán a ’20-as évek végétől egyre népszerűbb lett a gumiborítású ütő – támadó-és védekező játék ütésfajtái ezzel elkülönültek –, a sportág pedig rohamléptekkel fejlődött.

Ám, visszatérve még a sportág helyi kezdeteire, elmondhatjuk, hogy Kalocsán is hasonlóan történt a sportágak kialakulása, mint bárhol az országban. Az egyes sportágak iránt a társadalomban jelentkező igényeket az ifjúság szórta szét, az ifjúság volt az az erjesztő massza, amely az igények terjedését formázta és táplálta.

Mindezen gondolatokat azért is hangsúlyoznánk, mert vannak olyan visszaemlékező elemzések az asztalitenisz sportág kalocsai történéseivel kapcsolatban is, hogy „városunkban a felszabadulás előtti időszakban asztalitenisz sportról nem lehet beszélni”!
Ugye, ez mekkora tévedés, hiszen az 1926-os szakosztályi fotón már többen érmekkel a mellükre tűzve ülnek az első sorban, a hátsó sorban álló szakosztályvezetés előtt.

A folytatásban azonban majd negyedszázadot kellett várni arra, hogy Kalocsán ismét legyen szervezett asztalitenisz. Molnár László pedagógus, szakszervezeti járási elnök megszervezte az asztalitenisz szakosztályt, amelynek vezetésére Villányi Antal tanárt kérte fel. Aztán megkezdődtek a tréningek az általános fiúiskola tornatermében, majd voltak edzések később az egykori SZTK épületében és a gimnázium tornatermében is.

Dr. Huszár Lászlónak köszönhetően már barátságos csapatbajnoki találkozókat rendeztek a pedagógusok és a kórházi dolgozók, majd ez később kiszélesedett a Városi Tanács és a posta dolgozóira is. Ezekben az időkben a nagy csaták résztvevői többek között Hegedűs Ferenc, Villányi Antal, Molnár László, Cserei József, Drevenka Márton, Sáfrán Károly, Dinnyés János, Cselik István, Mácsai László, Dinnyés Sándor, Bohner Imre, Németh Ferenc, dr. Marsovszky László, dr. Villányi Imre, dr. Körmendy László voltak.

A Pedagógusok Szakszervezete „Fáklya” néven sportkört is alapított: itt az előzőekben felsoroltakon kívül Várszegi László, Komonyi Orbán, Malomszögi Ottó, Báthy Béla és Filvig Géza voltak a legismertebbek.

Női vonalon ki kell emelnünk Barna Sarolta, dr. Báthyné Deák Erzsébet, Deák Katalin, Fördős Zsuzsa, Pálmai Márta, Ladjánszky Ilona, Ibolya Margit, András Vera és Kollár Erzsébet játékát.

Hegedűs, Várszegi és Komonyi kiemelkedően teljesített a férfi csapatnál, megszerezve ezzel a II. osztályú minősítést is.

A ’60-as évektől aztán jöttek az új titánok: Török Ferenc, Kovács József, Szvétek József, Vajda József. A hölgyeknél Hollósi Magdolna (az országos középiskolai „Tízek” győztese), Hollósi Eszter, Romsics Erzsébet, Czakó Klára, majd később Zámbó Anna. De innentől már Vörös Marci bácsi birodalma, a Fiúnevelő tornaterme volt az edzések színhelye, amikor már olyan fiatalok bontogatták szárnyaikat mint Molnár Pityu (a későbbi megyei úttörő olimpia döntőse Csenki Gabi ellen), vagy a folytatásban Pásti Misi, majd Halászi Gábor, Gillich Tamás, Zeller Zsolt.

A kalocsai asztaliteniszezők vezetői voltak az ’50-es évektől: Molnár László, Villányi Antal, Drevenka Márton, Vörös Márton, Zeller József, dr. Rigó József.

Az ezredforduló környékén a KSE színeiben olyan kiválóságok szerepeltek, mint Tóth Ferenc, Pásti Mihály, Katus Gábor, Szerletics József, Losonczi György, vagy a maiak közül Pásti mellett Németh Dávid, Rogács Erik, Dusnoki Zoltán. A fiataljaink játékos-edzőjéről, Farkas Zoltánról már nem is beszélve, vagy tanítványairól: Vida Zoltáról, Győri Martinról és Réfy Mórról. A jelenlegi szakosztályvezető pedig dr. Szabó Tibor, városunk sztárügyvédje.

(mindazoktól ezúton is elnézést kérek, akik nem találkoztak a felsorolásban, a méltatásban a nevükkel, pedig odatartoztak volna – A szerk.).