Skultéti Csabát és vállalkozótársait az építőipari megrendelésekről, égető szakemberhiányról kérdeztük – „Munka, mint a tenger, szakmunkások híján a reménytelenség időszakát éljük!”

Elsőként Skultéti Csabához, a KaloBau Kft. ügyvezetőjéhez fordultunk, aki kendőzetlen őszinteséggel vágott a probléma elemzésébe.

A szakember elmondta: az építési piac valamennyi ágazatában bővült a fizetőképes kereslet, a TOP-os és egyéb uniós pályázatok révén a vállalkozások nagy értékű szerződéseket tudtak és tudnak kötni. Gyakorlatilag ez az egyetlen jó hír, de ha jobban megvizsgáljuk, még ennek is számos árnyoldala van. Például, hogy az építőanyagok árának emelkedése és a versenyszféra átlagát meghaladó béremelések miatt

az elnyert pályázatok már a kihirdetés időpontjában nem fedezik a tényleges kiadásokat.

A helyzet mind a megrendelőknek, mind az építőipari vállalkozásoknak feszültséget okoz. Gondoljunk bele, hogy mondjuk két éve megtervezték egy épület rekonstrukcióját, akkor készült egy költségvetés. Az eltelt idő alatt szinte valamennyi építőanyag ára, de a munkabérek is jelentősen emelkedtek, tehát valakinek ki kell fizetnie a különbözetet, ha az azonos műszaki tartalmat tartani szeretnék – mondta Skultéti Csaba.

A szakember azzal folytatta: a foglalkoztatottakért folyó egyre élesebb verseny árnyoldala, hogy a szakmunkás és segédmunkás bérek nem tartanak lépést, nem arányosak a teljesítmény növekedésével. A munkavállalóknak kifizetett bérek növekedése úgy realizálódik a dolgozói borítékban, hogy a vállalkozót sújtó terhek megmaradtak, de

a nagyobb bérért jobb és több munkát elve, azaz a hatékonyság növekedése elmaradt.

– A bérnövekedés oka a munkaerőhiány, aminek egyik oka, hogy a legjobb szakembereink, de már a kevésbé jók is külföldön élnek, dolgoznak, vagy éppen oda tartanak. Kalocsán és környékén azt sem lehet mondani, hogy tisztult a piac, mert miközben a hivatalosan bejelentett vállalkozások szakembereket keresnek, esetenként azzal szembesülnek: a korábban náluk alkalmazásban álló, kiugrott kolléga minden hivatalos engedély és adó fizetése nélkül dolgozik, nincs, aki ellenőrizze.

Mindeközben a nagyobb vállalkozások mindent hivatalosan, papírokkal igazolható módon végeznek. Kalocsán és a járásban még a legnagyobb vállalkozásokat is ide sorolva, gyakorlatilag elaprózott a cégstruktúra. Nincs olyan vállalkozás, amelyik generálkivitelezőként valamennyi építőipari szakmai igényt, kőműves, burkoló, ács, villanyszerelő, bádogos, épület- és szerkezetlakatos, önállóan ki tudná elégíteni. Talán a legnagyobb kihívás mégis az árváltozás, amitől a tájékozatlan, egy-két évvel ezelőtti árakból kiinduló megrendelők „kiakadnak.” A nagy nehezen összegyűjtött pénzükről, a felvett hitelről egykettőre kiderül, hogy az még a kényszerűségből megkurtított igényeik kielégítésére sem elég. A CSOK szabályainak év eleji változása a pénzintézetek szakembereinek is feladta a leckét, és ha csúszik a kiutalás, a menetközben emelkedő árak miatt végképp nem tartható az eredeti költségvetés – magyarázta Skultéti Csaba.

A KaloBau ügyvezetője szerint ez a közelmúlt, a jelen ettől rosszabb. Mint elhangzott: annyira létszámgondokkal küszködnek, hogy szinte alig vállalnak új munkát. Jelenleg legalább 15 helyen dolgoznak, például a géderlaki, újteleki, öregcsertői önkormányzatnak, nagy cégek csarnokait építik, de több magas költségvetésű családi ház kivitelezésében is benne vannak.

A létszámot tekintve úgy 10 szakmunkás hiányzik, de segédmunkásból is hiány van.

– Amikor messze az átlagot meghaladó órabért fizetünk a segédmunkásnak, úgy érzem, kicsit átestünk a ló túloldalára. Most annyi bért fizetünk az embereknek, amit hosszútávon a jelenlegi vállalkozói terhek mellett nem lehet kigazdálkodni. Miközben én és vállalkozótársaim úgy érzik, hogy bérben elmentünk a lehetőségeink határáig, mert a kifizetett munkabér bármilyen másik menő szakmát tekintve is jelentős összeg, elégedetlenkedők is vannak. Sajnos az is gyakorlat: csak az számít, hogyan írod meg az árajánlatot, majd a szerződést, az elvégzett munka minősége huszadrangú.

Az már közhely, hogy a fiatalok nem jelentkeznek építőipari szakmunkásnak. Amikor már a 3-as tanulót is felveszik a gimnáziumba, akkor kikből akarunk szakmunkást képezni? Az csak tűzoltás, hogy pár hónap alatt képeznek ki szakmunkásokat. Így fordulhat elő, hogy nagyon sok olyan „szakmunkás” van, aki valójában nem is ért a „tanult” szakmájához. Különösen a kis megrendelő van bajban, mert hosszas keresgélés után örül, hogy végre van, aki valahogy majd a fürdőkádját, már szinte bármilyen áron körbefalazza. Amikor látom az így elvégzett minősíthetetlen munkát, hallom a kifizetett összeget, hirtelen megemelkedik a vérnyomásom.

A hivatalos vállalkozásokat megtalálja a NAV, bármelyik hatóság, de a feketén dolgozók még csak fenyegetettnek sem érzik magukat. Azt sem értem, hogy miközben a KATA-s vállalkozó fizeti az 50 ezer forintot, én ugyanazon ember és az elvégzett munkája után 100 ezer forintot fizetek az államkasszába.

Úgy látom, az átlagember már középtávon sem tud majd építkezni. Bejöhet az a rendszer, ami nyugaton van, hogy az emberek egy jelentős része bérlakásban lakik majd. Az átlagos jövedelmű ember, aki 200-300 ezer forintot keres, nem lesz képes annyit félretenni, hogy új házat építsen. Még megpróbálja, erőlködik, mert ezt látta a szüleitől, nagyszüleitől, de már a mostani építőipari árakon is jól el kell gondolkodnia: a 16-18 millió forintért, esetleg kölcsönből megvásárolt régi házat ugyan miből hozza majd a kor színvonalára? – tette föl a kérdést Skultéti Csaba.

László Ákossal, a festő szakmában ismert PiktorÁsz Kft. tulajdonosával még az interjú időpontját is nehéz volt egyeztetni. Ahogy mondta, a festéshez különösen alkalmas nyári időszakban „szétszakadnak.”

A szakember a Skultéti Csaba által elmondottakkal egyetértve azt is fontosnak tartotta elmondani: A szobafestő, mázoló, tapétázó végzettség ugyanolyan hiányszakmának számít, mint a kőműves, asztalos, vagy a villanyszerelő. A legjobbak külföldön vannak, és lehet, hogy éppen gipszkartonoznak. Ám azok vannak többen, akik nagyon kis gyakorlati tudással kerülnek ki az iskolapadból. A cégek tapasztaltabb kollégáitól tanulták meg a szakma csínját-bínját, majd amikor már önállóan tudtak dolgozni, még az országot is elhagyták. Utánpótlás nincs, így azokra hárul az elvállalt, igaz, gyakran túlvállalt munka, akik itthon, akár már a nyugdíj mellett tovább dolgoznak, kitartanak.

László Ákos úgy véli, a festő szakma egyik nagy buktatója, hogy mindenki a festőkön akarja behozni a már elvesztegetett időt. Amikor a többi szakmai képviselői, vízvezetékszerelők, gépészek, burkolók nem tartják a határidőt, gyakran a festő kerül képtelen helyzetbe. Könnyű a festőszakma erőforrásleltára a városban, de még a járásban is. Esetenként a kiskőrösi járásból érkezik segítség, vagy ha ott baj van, fordítva. Az alapanyagok árainak emelkedése itt is érezteti a hatását, és természetesen a kifizetett munkabérek is egyre magasabbak. Van úgy, hogy valaki a meglévő festő létszámra vállal munkát, de mire el kellene kezdeni, az adott kolléga már a harmadik határon is túl van. A szorongatott helyzetből a meglévő erőforrások védelme lehet a kiút, de egy több évtizede a piacon lévő, a megrendelők bizalmát élvező vállalkozás is csak béna kacsa, ha nincs, akivel a tőle megszokott minőségű munkát elvégezze.

– A munkaerőhiány okozta helyzet olyannyira kiélezett, hogy a megrendelők gyakran kérik rajtunk számon: mi az, hogy festő létetekre nem tudtok felhúzni, vagy bevakolni egy falat? Ez most a szakemberutánpótlás tekintetében a reménytelenség időszaka, és azonnal szóljon, aki látja az ebből gyorsan kivezető utat – mondta kicsit tréfásan László Ákos, a PiktorÁsz Kft. tulajdonos ügyvezetője.

Benke Csaba kőműves, kalocsai építőipari vállalkozó azért érdekes egyénisége a szakmának, mert embereivel a kórházi nagyberuházáson éppúgy ott volt, mint mostanában a családi házak felújításán, vagy éppen térkő lerakás közben. Az ügyes kezű mester hírében álló Benke Csaba annak a véleményének adott hangot: úgy tudja, a magyarországi hiányszakmák tízes listáját már hosszú évek óta a szakmunkások vezetik, második helyen a sofőrök, a harmadik helyen a mérnökök állnak.

– Kisvállalkozóként úgy látom, hogy sajnos az oktatás struktúrája nem a munkáltatói igényekhez, hanem a diákok rosszul értelmezett álmaihoz igazodik. Hiába nevezik most szakközépiskolának azt az intézményt, ahol a szakmunkás bizonyítványt majd kiállítják, attól még az szakmunkásképző marad. Nagyon sokan íróasztalnál, számítógép előtt akarnak dolgozni, de

az igazi értékteremtő munka mégis az, ha valaki kőművesként megépít egy szép házat, kerítést, helyreállít egy rossz állapotban lévő épületet.

Azt kellene inkább hangsúlyozni, ha ezt a szakmát elsajátítod, azonnal lesz munkahelyed és már kezdőként is magyar átlag feletti jövedelmed. Ha jól dolgozol, te választasz munkahelyet, mert kapkodnak utánad. Lassan az építőiparban is bekövetkezik egy generációváltás, aminek egyik előnye, hogy a mostani fiatalok már a legkorszerűbb anyagokkal külön oktatás nélkül dolgozhatnak. Az építőipar is egyre inkább gépesített. Akkora a kereslet, hogy aki most vág bele egy építőipari vállalkozásba, annak sem kell megrendeléshiánytól tartania. Olyan emberként, aki 17 éve vagyok vállalkozó, azt tanácsolom: akinek van megfelelő szakmai ismerete és tehetsége, az merjen belevágni, de csak akkor, ha megvan benne a kitartás, az új és szép, a maradandó érték előállítása iránti igény és öröm. Fontos az is, hogy olyan emberekkel, társakkal, kollégákkal vegye körbe magát, akik valós segítséget, és ha szükséges, egy kis bíztatást nyújtanak.