Kedd délután a kalocsai Városháza dísztermében folyt a „második nyilvános felvonása” a kalocsai Méhecskék Sport Egyesület pályabővítő beruházása nyomán az egyesületvezetés és a leendő munkaterület környékén lakó közösség egyeztető találkozásának. Az áprilisi, hasonló alkalom személyeskedésektől, és hangos vitáktól sem mentes szócsatává fajult – ezúttal sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb hangvételű kommunikációnak lehettünk szemtanúi. A házigazda-moderátor Simon Zoltán önkormányzati képviselőt kértük az események összefoglalására, hiszen, mint megtudtuk, több hónapnyi háttérmunka eredménye volt, hogy készek voltak ismét találkozni a felek, belátva, hogy mindenkinek engedni kell a saját, és a köz java érdekében, fogalmazott portálunknak adott interjújában a városatya.
– Emlékeztetőül, milyen folyamatok vezettek a keddi lakossági fórum összehívásáig?
– Több hónappal ezelőtt a Selyemerdő és a Mócsy utca lakói arra lettek figyelmesek, hogy a Hunyadi pálya melletti játszótéren cölöpök jelentek meg és az ezeket kihelyező munkások elmondták, hogy az általuk határolt terület egy, a Méhecskék SE által építendő labdarúgó pálya része lesz. A lakók, a saját igazukat keresve fordultak hozzám, én pedig megdöbbenve konstatáltam az elmondottakat, hiszen a képviselő-testület tagjaként sem tudtam arról, hogy a szóban forgó beruházás a játszótér terhére kerül megvalósításra, hiszen konkrétan erről a testületet senki nem tájékoztatta. Kötelességemnek éreztem, hogy itt elindítsak egy folyamatot.
– Ennek milyen állomásai voltak?
– Első körben a képviselő-társaimtól próbáltam meg tájékozódni. Ekkor jöttem rá, hogy a városi sportbizottság és a Méhecskék részéről egyaránt mulasztás történt, hiszen ők tudtak a megvalósítás módjáról. Ekkor kezdeményeztem, hogy induljon el egy folyamat, ami ezt a helyzetet feloldja. Egyébként az is jelezte, hogy rossz irányban folytak a dolgok, hogy a Mócsy és a Selyemerdő utca lakói, valamint a Méhecskék egyesületben sportoló gyermekek szülei egyaránt aláírásgyűjtésbe kezdtek, ellenkező előjellel, ami előrevetítette, hogy el fog mérgesedni a dolog, ezért próbáltam mindkét tábor felé közvetítő-békéltetőként eljárni, hogy az álláspontokat közelítsem és segítsek konszenzusra jutni közöttük. Annál is inkább, hiszen sem a lakók, sem jómagam nem szeretnénk gátolni a Méhecskék fejlődését, nagyon örülök neki, hogy a város új létesítménnyel gazdagodik, elismerem az egyesület szakmai eredményeit és azt, hogy sok kisgyermeknek sportolási lehetőséget biztosítanak, amellett, hogy jómagam is a mai napig aktívan focizok, így teljesen átérzem, mekkora szükség arra a munkára, amit végeznek.
– Az első fórum alkalmával, amikor a felek találkoztak azon a bizonyos áprilisi kihelyezett bizottsági ülésen, nem úgy tűnt, hogy belátható időn belül sikerül olyan helyzetet teremteni, ami mindkét tábornak, ha szabad így fogalmazni, kielégítő. Nehéz feladat volt eljutni eddig a pillanatig?
– Nagyon, hiszen mindkét féllel el kellett fogadtatnom, hogy én mindkettőjüket képviselem. A lakók felé, mint önkormányzati képviselő felé tartozom szolgálattal, és mivel az ő lakókörnyezetükben bekövetkező lényeges változás lehetősége került felszínre, nyilvánvalóan foglalkoznom kellett az üggyel. Másfelől a képviselő-testület felelős tagjaként magától értetődő, hogy támogatok minden olyan beruházást, amely Kalocsát többé teszi. Összességében két-két és fél hónapon át, külön-külön tárgyalva igyekeztem tájékoztatni a feleket arról, hogyan lehet lépésről lépésre közelebb kerülni a célhoz a mindenki számára kompromisszummal járó, de megoldást jelentő úton. Amikor úgy éreztem, hogy kezdünk közös nevezőre jutni, akkor határoztam el, hogy kezdeményezem a keddi lakossági fórumot a Városháza dísztermében, amelyre magam hordtam ki a meghívókat a lakóknak, és értesítettem a városvezetés, illetve a Méhecskék részéről illetékes felet.
– Hogyan értékeli ezt a keddi alkalmat?
– Véleményem szerint pozitívan zárult, ami a folyamatos egyeztetés eredménye. Már úgy álltam ki moderálni ezt a fórumot, hogy reméltem, megszületik a végső megegyezés. Mindenkinek lehetősége volt ismét elmondani az álláspontját, amit többen meg is tettek a közel harminc megjelent részéről. Úgy álltunk fel, hogy mindkét fél megköszönte a közvetítői munkát, ami, megmondom őszintén, nagyon jól esett.
– Bemutatott ott egy többoldalas dokumentumot is, ami, ha jól értem, mondhatjuk, hogy a tárgyalások írott lenyomata volt, egy olyan munkaanyag formájában, ami majd a beruházás további előre menetele folyamán hivatkozási alap lehet?
– Az a dokumentum a Méhecskék által kiadott nyilatkozat volt, ami arról szólt, hogy az eredeti terv szerint a játszótérből elcsatolandó terület a tervezetthez képest annak töredéke lesz. Csupán egy terület-korrekció történik, amivel a játszótér ellipszis alakú vonalát kiegyenesítik és egy háromszögnyi területet vesznek el a játszótérből, így a Hunyadi pályán létre lehet majd hozni egy téglalap alakú focipályát. Ugyanakkor a Méhecskék Egyesület vállalta, hogy a parkolást úgy fogják megoldani, hogy a számukra rendelkezésre bocsátott szociális foglalkoztató épület parkolójába fogják terelni az szülőket, ahol húsz-huszonöt autó várakozhat. Azt is leírták, hogy a nagyobb versenyekre az indulás előtti gyülekező nem a pályától, hanem az Eperföldi Általános Iskola előtt lesz, ami ugyancsak tehermentesíti a területet, valamint leírták, hogy a kivágandó fák helyett újakat fognak ültetni, valamint vállalták, hogy sportegyesületként igyekeznek majd játszótér-létesítésre pályázni, amely szándékot Boromisza Viktor, a Városüzemeltetési és Fejlesztési Osztály vezetője is megerősítette. Arról is biztosították a lakókat, tekintve, hogy a pálya környékén egyre több fiatal házaspár vesz házat és alapít családot, hogy az egyesület pályája nyitva áll majd a lakók előtt, amit természetesen ingyen használhatnak. A lakók ezeket örömmel konstatálták, és örülök annak, hogy úgy állhattunk fel, hogy mind a két fél engedett a sajátjából és elfogadta a másik álláspontját.
– Mikor kerül ismét a testület elé a pályabővítés kérdésköre?
– Úgy tudom, hogy a csütörtöki ülésen, amikor is nyugodt szívvel szavazhatunk majd a határozati javaslatról, hiszen a fórum betöltötte a szerepét, mindkét fél egyességre jutott és kölcsönösen elfogadták a másik érveit és érdekeit.
– Kijelenthető, hogy ezzel a Méhecskék-beruházás kálváriája véget ért?
– Nagyon remélem, hogy igen. Faragó László egyesületvezető a fórumon ismét megígérte a lakóknak, hogy a jövőben is folyamatosan, személyesen a rendelkezésükre áll. Számomra úgy látszott, hogy együttes erővel sikerült megoldani egy elmérgesedő félben lévő problémát. Egyébként a pálya felé járva bárki megnézheti a szalaggal kitűzött területet, amely majdan átcsatolásra kerül a pályához. Magam is ellátogattam oda a fórumot megelőzően és a lakókkal egyetértve mondhatom, hogy az eredeti felálláshoz képest ez egy elfogadhatóbb, vállalhatóbb megoldás.