Október 22-én, szombaton délután immár az idei bajnokság tizenegyedik mérkőzését játszotta a Márton-alakulat, ahol az ellenfele ezúttal az újonc, szerény képességekkel megáldott Lajosmizsei VLC gárdája volt. A mieinknek jelenlegi helyzetükben létfontosságú lett volna a három bajnoki pont begyűjtése, ezért is volt meglepő a kilátogató nézőknek a gárda tesze-tosza enervált játéka, és a meccs vereséggel felérő döntetlenje.
Igaz, még a legjobb csapatoknál is vannak rosszabb időszakok, de azért a KFC eddigi őszi szezonját is legjobb lenne mihamarabb elfelejteni, amely lassan már vesszőfutással ér fel. A most szombaton látottak is mintha azt jelezték volna, hogy ez az ősz már csak így telik el – sajnos már nem tudjuk meg nem történtté tenni–, de remélhetőleg mindenki levonja majd belőle a tanulságokat, hogy legalább a jövőnk biztatóbb legyen.
Pedig azt tartja a mondás, hogy „biciklizni, úszni, futballozni elfelejteni nem lehet”, de most már úgy tűnik, mintha fiaink erre lassan rácáfolnának.
A „Mizse” ellen már a csapat küzdőszelleme sem volt dicsérhető,
egyszerűen nem volt lendület, egészséges agresszivitás, lelkesedés a játékunkban –miközben gyermeteg hibákat vétett a közvetlen védelem, elképzelés nélkül futballozott a középpályás sor, elöl pedig nem sok vizet zavartak az ékek.
A mélyben ugyan meghúzódhat a játékosállományt ért hihetetlen veszteségek hatása, de a bizonytalanabb jövő egyre érezhetőbb válsága is.
De visszatérve a „szombati szenvedésre”, a félóra végén ugyan
Kohány Gabi még megszerezte számunkra a vezetést,
amikor a hosszú alsóba gurította a labdát (1–0), ám ez sem oldotta fel a fiúkban a görcsöt, hiszen nem kezdett el „muzsikálni” az együttes.
A szünet után aztán hidegzuhanyként jött, amikor védelmünk „tökölődését” kihasználva a vendégek egy jól eltalált lövéssel kiegyenlítettek (1–1). Szerencsére egy „Nasz-passz” után
Kollár újra megszerezte a vezetést (2–1),
de láss csodát, az ellenfél, amely eddigi tíz meccsén még egyetlen alkalommal sem szerzett egy találkozón két gólt, ellenünk ez is sikerült neki (2–2)!
A végét aztán a „B-közép” is igencsak várta, amikor a „sporit” arra bíztatták, hogy vessen már véget mindannyiunk közös szenvedésének…
A folytatásban október 30-án, vasárnap ismét itthon játszik majd csapatunk, amikor a tavalyi bajnok Kiskunfélegyházi HTK rohamosztaga érkezik hozzánk.
MESTERMÉRLEG:
Márton Zsolt edző: – Kétszeri vezetésünket sem tudtuk megtartani, sérültjeink hiányában pedig ezen összetételű csapatunk sajnos nem képes nagyobb átütő erőre, tartalmasabb játékra.
KFC – Lajosmizse 2–2 (1–0)
100 néző, vezette: Kiss L.
Kalocsa: Varga – Zorván M., Dobler, Szabó, Nasz – Nádasdi – Balogh T. (Katona), Kohány B., Kollár, Kiss – Kohány G.
Edző: Márton Zsolt.
Ifjúsági eredmény: 4–2 a Kalocsa javára. Gólszerző: Kovács Ronald 2, Torják Erik, Vimpek Balázs.