Idén éppen vasárnapra esett január 22., a magyar kultúra napja, amelyet annak tiszteletére ünneplünk ezen a napon 1989 óta, hogy Kölcsey Ferenc éppen 200 éve ezen a napon fejezte be a Himnusz tisztázatát. Így ezúttal vasárnap délután négy órakor nyitották meg azt a kiállítást, amelyen a Kalocsa környéki képzőművészek mellett ezúttal a Dunatáj Fotókör friss termése is bemutatásra került. A kiállítást megnyitotta: Budai Viktória művészettörténész, a Schöffer Gyűjtemény vezetője. Köszöntőt mondott és fagotton közreműködött: Lakatos György fagottművész, Kalocsa város díszpolgára.
Megtelt a Tomori Pál Könyvtár második emeleti folyosója az alkotókkal és érdeklődőkkel, amikor Lakatos György fagottjátékával felvezette a könyvtár magyar kultúra napjára szervezett programjainak délutáni rendezvényeit, amelyek sorában a tárlatmegnyitót a Kamarateremben tartott, zenés-irodalmi Cseh Tamás emlékest követte, idősebb és ifjabb Papp Róbert és Berta-Somogyi Lajos közreműködésével.
Ezt követően videós bejátszáson hangzott el a Himnusz, amelyet fiatal színészek szavaltak, majd Lakatos György osztotta meg ünnepi gondolatait a megjelentekkel.
Világszerte az elsők között a magyar kultúra
Először Lakatos György rámutatott a magyar kultúra egy beszédben összefoglalhatatlan gazdagságára, majd egy Odüsszeusz szájába adott Homérosz-idézettel szűkítette a kört, és kezdett annak számbavételére, hogy ő maga, személyesen mit kapott a magyar kultúrától, kik közvetítették azt felé élete különböző szakaszaiban.
Az ember olyan, mint az őszi búza, dől és kél, de vannak nevek, amelyek nem múlnak el. Ha majd beszéltek rólam, akkor mondjátok el, hogy láthattam Hectort, lovak szelídítőjét, és egy korban éltem Akhilleusszal"- mondta a fagottművész, majd hosszan sorolta a saját Hectorait és Akhileuszait, a kalocsai általános iskolától és zeneiskolától kezdve a magasabb iskolákon át a nagy színpadokig, megidézve a zenei élet jeles személyiségein túl azokat a képzőművészet, a színjátszás és filmművészet, a tánc és az irodalom nagyságait, akiktől neki volt módja elcsenni a kultúra magvait.
Ilyen listát mindnyájan készíthetünk, de ne vegyék zokon az olvasók, ha úgy vélem, olyan hosszú sorral, mint Lakatos György, kevesen rendelkeznek. A teljes felsorolásra nem is vállalkozunk, néhányat kiragadni pedig méltatlan volna.
De azért, hogy elődeinknek adósai ne maradjunk, mindezt a gazdagságot át kell most adnunk a következő generációnak.
Vajon a magyar kultúra most is olyan erős, mint amilyen negyven éve volt? Van elég figyelem a magyar kultúrára? Vagy átadjuk mi a gyermekeinknek, növendékeinknek megfelelően azt, amit kaptunk, amit tanultunk? Van feladatunk? Hát, szerintem van!"Az alkotók és előadóművészek szerepe mellett felhívta a figyelmet a kultúra területén dolgozó szakemberek, szervezők, könyvtárosok, népművelők munkájának, valamint a kultúrafogyasztók sokaságának fontosságára, és arra hívott föl:
Legyünk büszkék arra, hogy a magyar kultúrát képviseljük, bármilyen szinten: szervezés, alkotás, részvétel, vele való foglalkozás, olvasás, hallgatás, nézés! Legyünk büszkék, és ne felejtsük el, hogy van ezzel teendőnk, hogy mindig is világszínvonalú legyen! Mert egészen biztos, nem azért mondom, mert magyar vagyok, hanem, mert bejártam a világot, hogy az elsők között van a magyar kultúra"– mondta Lakatos György, aki a Himnusz kétszáz évvel ezelőtti keltezésére való utalással így zárta ünnepi gondolatait:
A KÖVETKEZŐ KÉTSZÁZ ÉVRE MINDENKINEK JÓ MAGYAR KULTÚRÁT KÍVÁNOK!
Lakatos György a továbbiakban újabb zenei betéttel emelte az alkalom ünnepélyességét!
Ezt követően Budai Viktória megnyitotta a kiállítást.
Tematikai, technikai, stílusbeli sokféleség
Kiemelte: a Kalocsa környéki képzőművészek bemutatkozási megjelenésű lehetőségei közt ez az alkalom a tartalmi és formai kötöttségek nélküli közös megjelenésre ad lehetőséget.
A művészettörténész fontosnak vélte, hogy a magyar kultúra kitüntetett központjaitól ilyen távoli helyeken is kitüntetett figyelmet kap a képzőművészet. A művészettörténész felhívta a figyelmet a kiállított művek tematikai és technikai sokféleségére és ezek mellett igényes kivitelezésükre, ugyanakkor a befogadó oldalra is kitért, mondván, hogy ez a sokféleség a néző számára megadja a lehetőséget, hogy a sokféle asszociációk hálózatával sajátos, egyedi összefüggésrendszerbe helyezze a látottakat.
A művészek között van érettebb és útkereső, a látásmód pedig a teljes absztrakciótól a látvány utáni képalkotásig terjedően széles, és a művek között találhatunk a tudatalattiból előtörő képeket megjelenítő kompozíciók is, erőteljes érzelmi hatást keltve.
A Dunatáj Fotókör kiállított munkáiban a témabeli különbözőségek sokféleségében a közös nevezőt a esztétikai igényesség és a technikai professzionalizmus adja – fogalmazott a művészettörténész ezzel ajánlva a kiállított alkotásokat a közönség figyelmébe.