A Kolics-legenda – Immár fél évszázada a kézilabdában

A diákévek során aztán középiskolásként már a magyar ifjúsági válogatott mezét is magára ölthette az ifjú titán, sőt ekkor már szerepet kapott a felnőtt csapat egyre izmosodó, honi élvonalba törő gárdájába.

A játékos évei után Kolics az edzősködésre adta fejét. A Dunaújvárosban és Dunaföldváron eltöltött évek után aztán

1993-ban került Kalocsára játékosként 38 évesen,

de a 93/94-es szezon felénél már játékosedzőként dolgozott az 1991-ben alapított KEK (Kézilabda Egylet Kalocsa) sikereiért.

A 94/95-ös évadban a megyei bajnokságot megnyerve

a csapat történetében először feljuttatta a Kalocsát az NB II-be.

A 95/96-os szezonban az NB II. Déli csoportjában újoncként a kiváló erőkből verbuválódott Delfin-Dutép Kecskemét gárdája mögött az előkelő második helyezést érte el a fiúkkal.

E bajnokságot követően visszatért Dunaújvárosba, ahol a honi férfi kézilabdázás egyik legütőképesebb csapatának a vezetőedzője volt. Újvárosban aztán három ezüst és három bronzérmet nyert a fiaival az NB I-ben, ahol

válogatottak sorát edzette és nevelte az évek során.

Többek között edzője lehetett Fazekas Nándornak, Gál Gyulának, Kertész Balázsnak, Rosta Miklósnak, Kemény Józsefnek, György Lászlónak, vagy a sportág magyar légiósainak mezőnyében etalonnak számító Szergej Kuzmicsovnak és a legendás beálló Tolsztihnek. Később a ma közismert válogatottak közül Újvárosban és a nemzeti csapatnál is edzhette például Iváncsik Tamást, Császár Gábort, Zubai Szabolcsot, Törő Szabolcsot, Ancsin Gábort és Mikler Rolandot is.

Az 1998-as EB-ciklusban a magyar felnőtt férfi válogatott szakmai munkáját is segítette edzőként

a kapitány Vass Sándor mellett. Edzői pályafutása során aztán a helyszíneken – Japánban, Portugáliában, Tunéziában, Németországban – tekinthette végig a világbajnokságokat, vagy Olaszországban, Szlovéniában, Svájcban az Európa-bajnokságokat, ahol testközelből tanulmányozhatta a játék fejlődését, a sportág stratégiájának és taktikájának nemzetközi újdonságait.

A 2009/2010-es bajnokságban ismét Kalocsára került,

amikor az NB I/B Keleti csoportjában az őszi ötödik forduló után átvette a csoportjában addig csak szenvedő KKC (Kalocsai Kézilabda Club) felnőtt férfi csapatát. Addig talán nulla ponttal és igen kevés bíztató kilátással álltak a mieink a csoportban. A bajnokságot igaz, az utolsó 14. helyen zártuk, de már 10 ponttal (négy győzelem, 2 döntetlen).

Ezt követően ismét az NB I/B-t választotta a szakosztály, de ezúttal a Nyugati csoportot, amely mint kiderült, semmivel sem volt gyengébb az előzőnél. A 2010/11-es évadban aztán két aprócska ponttal a 13. helyen zártunk, mivel a Dunaferr II. csapata visszalépett a bajnokságtól.

A folytatásban már „megértve az idők szavát”, a megfelelő erőviszonyok figyelembevételével az NB II. mellett döntött a klubvezetés, nem vállalva a magasabb osztályt, hanem a helyi fiataloknak teret engedve dolgoztak tovább. Mindehhez a legmegfelelőbb szakvezető vitathatatlanul Kolics János volt. Ezután hat olyan bajnoki év következett zsinórban, amikor mindig dobogón végzett a Kalocsa.

2011/12 – bronz
2012/13 – ezüst
2013/14 – ezüst
2014/15 – arany
y2015/16 – bronz
2016/17 – arany

Kolics mester edzői pályafutása során immár közel 2000 mérkőzésen ülhetett a kispadon,

ahol az őt ismerő és megszerető újvárosi és kalocsai szurkolók sokasága egyöntetűen állítja, hogy a sportág megszállottjaként minden csapatával erőn felül dolgozott a kézilabda elfogadottságáért, a közösség összekovácsolásáért, a mindenkori családias légkör megteremtéséért. Aki ismeri, az tudja és vallja, hogy Kolics egy személyben edző, pszichológus, pedagógus, apa és „keresztapa” is, főleg amikor a játék korbácsolta indulatait próbálja meg adaptálni egy-egy kedvenc fia ösztökélésére, a mérkőzések során.

Fél évszázad a sportág szolgálatában, ráadásul a „kolicsi-értékrend” szintjén csak igen keveseknek adatott meg ebben a sportágban, ezért is érezhetjük itt a városunkban szerencsés kiválasztottként magunkat, akik között végül is a „Mester” ma már tősgyökeres kalocsainak vallhatja magát.