Mintegy a szombati bajnoki rajt főpróbájaként, szerda este Magyar Kupa találkozón fogadta a Kalocsa a magasabb kategóriában játszó baranyai ellenfelét, ahol a jóval esélyesebb vendégek legyőzése már-már a „lehetetlen” kategóriába tartozott.
Aztán a mérkőzés során kiderült, hogy a mieink a kezdeti nehézségek után még is fel tudtak nőni a végére a mecsekaljai gárda teljesítményének a szintjére, sőt a finist, mintha a Kalocsa bírta volna jobban erővel. Mindezek ellenére jött a papírforma eredmény, de azért kettő perccel a vége előtt – 27-28-nál – a dunántúli gárda tagjainak sem lehetett volna feldugni azt a bizonyos zabszemet…
Rögtön az elején
meglepett bennünket a vendég gyors, ötletgazdag támadójátékával,
miközben fizikálisan és mentálisan is fölénk kerekedtek. Ehhez jött még a kiváló kapusteljesítményük is – a hálóőr rendre „olvasta” Szvétek átlövési kísérleteit –, valamint
a „sporik” sem álltak ekkor feladatuk magaslatán (3–11),
rendre elnézték a lövőinkbe belefaultoló védők szabálytalanságait.
Igaz,
a pécsi legények gyorsabban tüzeltek csípőből, mint néhány kiöregedőfélben lévő westernhős,
így volt, amikor már tízzel is mentek a félidő második felében (7–17, 8–18, 9–19).
A második játékrészt már a KKC nyerte (16–11), ám ez csak azt jelentette, hogy igenis volt tartása a csapatnak, mi több, kondicionálisan is fölé nőttünk a meccs hajrájában az ellenfélnek (22–26, 27–28).
MESTERMÉRLEG:
Kolics János edző: – Az első félidőben átélhettük a poklok poklát, ami azt jelentette, hogy semmi nem sikerült, legelsősorban azért, mert nagyon pontatlanul és sok technikai hibával játszottunk. A zavaró védekezéssel, a kilépő védőikkel rendre zavarba hoztak bennünket, miközben átlövéseinkbe is rendre belefautoltak, amit a játékvezetők szisztematikusan nem fújtak le. Ennek is köszönhetően lépésről lépésre növelhette előnyét a vendég. Félidőben azt kértem a játékosaimtól, hogy az eredménytől függetlenül legyen bennük tartás, mutassák meg, hogy ettől sokkal többre képesek, ami sikerült is a második játékrészben. Ekkor már nagyobb hőfokon játszottunk és kevesebbet rontottunk, sőt talán fizikálisan is jobban bírtuk a végét az ellenfelünknél.
KKC – Pécsi VSE 27–30 (11–19)
150 néző, vezette: Kovács M., Wenzel T.
Kalocsa: Balázs P. – Schmidt R. 2, Katona B. 3, Kanalas N. 1, Szvétek B. 10, Tóth L. 1, Rumi Á. 3. Csere: Balla G. 5, Vidók P. 2, Óvári D. (k.), Jagicza M. (k.), Baksa R., Raffai A., Romsics L., Varga Z.
Edző: Kolics János.
Az eredmény alakulása: 7. p.: 2–6, 12. p.: 3–10, 21. p.: 7–16, 28. p.: 10–19, 36. p.: 13–23, 48. p.: 19–25, 54. p.: 24–27, 58. p.: 27–28.
Hétméteresek: 5/5, illetve 0/0.
Kiállítások: 10, illetve 12 perc.