A március 30-án, 94 éves korában elhunyt Molnár Ferencet, a „Mágust”, a kalocsai sportélet és oktatás legendás alakját ma 15 órakor családja, pályatársai, sporttársai, tanítványai, barátai, tisztelői búcsúztatták, kísérték utolsó útjára a kalocsai temetőben. A szertartáson kalocsai mércével mérve kisebb tömeg, úgy 500 gyászoló, köztük a társadalmi, gazdasági és politikai élet volt és jelenlegi vezetői is részt vettek. A ravatalozótól hosszú gyászmenet kísérte Molnár Ferenc koporsóját a családi sírbolthoz, ahol felesége is nyugszik. A búcsú és a tisztelet koszorúi, virágjai teljesen elborították a megnyitott sírboltot.
A szertartást vezető Marton Gábor, a Belvárosi Plébánia káplánja búcsúbeszédében arra hívta fel a figyelmet: „A búcsúzás idején, a ravatalozóban kicsit megtorpanunk az idő múlását tekintve, és megpróbáljuk felfogni, tudomásul venni azt, hogy családtagunk, szerettünk már nincs közöttünk.
Forrás: Zsiga Ferenc / KALOhírek
Érzésekkel, gyászolva állunk a halál titka előtt, és többen úgy érezzük, az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre nem kapunk megfelelő választ. Szeretetlenség érzetet, kilátástalanságot, törékenységet sugalló gondolatok kavarognak bennünk; ha az Isten szeret bennünket, miért engedi meg, hogy az ember szenvedjen, miért kell az életünkben fájdalmakat átélni, akár szeretteink elvesztésével kapcsolatban.”
Az atya azzal folytatta, „Isten azonban ebben a helyzetben is megpróbál megvigasztalni bennünket, az ő igéje, az Evangélium által, mert Isten szeretetében benne van a megváltás csodája. Hiszen Krisztusban úgy szerette Isten az embert, mindannyiunkat, hogy mi is ennek a szeretetnek a részesei legyünk…”
A szertartás megrendítő eseménye volt, amikor tanártársai, az intézmény egykori igazgatója, Farkas Hajnalka által írt, személyes hangvételű búcsúbeszédet Szabadiné Huszka Éva tanár olvasta fel.
A beszédben elhangzott: „Molnár Ferenc 1979. augusztus 1-től 1986-ig volt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola igazgatója. Mindössze hét együtt töltött évről beszélünk, de micsoda hét év volt az? – tette fel a kérdést a volt kolléga, aki mindjárt válaszolt is. Jó szervező és igényes oktató-nevelő munkával megáldott évek! Elvárás minden területen, de a Molnár Ferenc által biztosított feltételekkel és mindig emberségesen… Olyan igazgatója volt Ő az iskolának, aki nem szerette a középszerűséget, mindenből a legjobbat akarta kihozni, kollégáiból is. Molnár Ferenc elvárásai rövidebb, hosszabb távon, de beigazolódtak. Ebben az időszakban teremtettük meg iskolánk jó hírnevét országos versenyeredményekkel, jó szakmai és tanulmányi munkával. Rang lett iskolavárosunkban „Kerósnak” lenni” – hangzott el a beszédben, amelyet a volt tanártárs azzal zárt, „Míg élünk, emlékezni fogunk rád, Isten áldjon, nyugodj békében!”
Forrás: Zsiga Ferenc / KALOhírek
A koporsó megszentelése után a ravatalozótól hosszú gyászmenet kísérte Molnár Ferencet a családi sírbolthoz, ahol 2008-ban, 78 éves korában elhunyt felesége, Vén Klára is nyugszik.
A koporsó sírba helyezésének felemelő pillanata volt, amikor Pécsi László, Molnár Ferenc egykori nagyszerű futballistája a sír szélére állva egy fehér futball-labdát emelt a magasba, és mielőtt azt a koporsóra helyezte, felkiáltott: Győzni kell, ha meghalunk is!
Molnár Ferenc temetése után, az elhunyt tiszteletére, a teljesen megtelt belvárosi templomban engesztelő szentmisét tartottak.
A Fókuszban Podcast most megjelent adásában a nemrégiben megalapított Magyar Civil Hálóról beszélgetünk az országos hálózat elnökével, Petneházy Dáviddal és elnökségi tagjával, Szigeti Tamással. A beszélgetés második felében Scherer Erzsébet, a Magyar Vidék- és Térségfejlesztési Alapítvány ösztöndíjasa mesél céljairól.