„Szusza” Pista bácsi anekdotáiból (1.)

E gondolatok lejegyzőjének abban a szerencsében lehetett része, hogy a focistaképzés során edzőkollégája lehetett Pista bácsinak, és mind a mai napig olyan anekdoták birtokában van, amelyet Kalocsa gyermekfocijának pápája, Pista bácsi osztott meg vele.

Hittel vallotta, hogy a legnehezebb pillanatokban sem kell feladni, mivel a sport nem csak a versengésről, a konkrét eredményekről szól, hanem az igazi jutalmak a győzelmeken túl rejtőznek – az erőn felüli küzdés, akarat, és nem kevés kitartás birtokában lehetünk gazdagabbak tőle.

Az idők során aztán sportegyesületet alapított, gyerekek százait vitte országosan jegyzett tornákra, edzőtáborokba, miközben a ’90-es évek közepétől a Kalocsai Foci Suli SE országos hírnévre tett szert. Kis tanítványaival bejárta az országot, ahol

a kalocsai fiatalok érmek és kupák garmadáját gyűjtötték be

a szakmai elismertség mellett. A fociban elért eredményeket városi, megyei és országos kitüntetésekkel ismerték el eredményes munkásságát. Amíg bírta az önmaga által felállított mércéjét mindenoldalúan teljesíteni, addig folytatta a nevelőmunkát.  Közel a „nyolcvanhoz” tette le a lantot, azaz a labdát és az edzői sípot. Tanítványai közül többen élvonalbeli játékosokká váltak, portálunk pedig egy háromrészes sorozattal kíván emléket állítani a „minik” mágusának.

Egyik ilyen történetét írásban osztotta meg velem:


Szép álmom volt

Az elmúlt napokban egy izgalmas labdarúgó mérkőzést néztem, így a megszokottnál is későbben feküdtem le. Álmomban egykori volt játékosaimmal találkoztam, akik mára nem csak szülők, de nagyszülők is. – Kik is voltak ezek a fiúk? Persze a kezdetek focistái ők, akiket most a teljesség igénye nélkül felidéznék. Tulajdonképpen velük kezdtem el edzői pályafutásomat. Medgyes Laci, Nyitrai Feri, Havasi Karcsi, Béda Józsi, Kovács Dodi, Tóth Laci, Tóth Dodi, Farkas Jóska (Fari), Katus Feri, Tóth „Habaz” Jancsi, Ruzsinkó Józsi. Közülük többen elmentek városunkból, de akik itthon maradtak, azokkal is igen ritkán találkozok. Pedig milyen kedvesek voltak nekem… Velük még nem is kóboroltam be az országot, még akkor ez a tornadömping nem is volt „divat”. Itthon focizgattak az akkori Kalocsai Honvéd és a KSE csapataiban. Rögtön hozzátenném, hogy én se ővelük, sem pedig a későbbi utódjaikkal nem kívánok dicsekedni, mert akik ismernek, azok tudják, hogy több mint megszállottja voltam az utánpótlás-nevelésnek. Nekem az volt a „fizetésem”, amikor a pályám során győztesként távozhattak a pályáról a mindenkori csapataim. Talán ezért is érzem úgy, hogy az életem egy nagy álom volt, és igazán szépeket álmodhattam hosszú éveken át.”