Városunk hagyományaihoz híven november elsején, tegnap délután négy órai kezdettel tartottak közös gyertyagyújtást és imádságot a kalocsai köztemetőben mindenszentek ünnepe alkalmából a Kalocsai Innovációs és Közművelődési Központ (KIKK) szervezésében. A megemlékezésen a közös imádságot dr. Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek vezette. Az alkalmon mások mellett részt vett városunk képviselő-testületének több tagja, köztük dr. Bagó Zoltán polgármester.
A főpásztor köszöntő szavai után Szent János evangéliumából hangzott el az a részlet, amelyben Jézus az utolsó vacsorán tanítványaitól elbúcsúzik, és ígéretet tesz, hogy miután elmegy és helyet készít az övéinek, visszatér majd értük és magával viszi őket, végül kijelenti:
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
A továbbiakban Bábel Balázs érsek osztotta meg ünnepi gondolatait a megjelentekkel, kiindulópontként rámutatva, hogy szekuláris korunk nem tud, nem mer szembenézni a halállal, a mindenszentek ünnepét és a halottak napját is a vallásos szemlélettől eltávolodva, egyszerű munkaszüneti napként, vagy a pogány, kelta eredetű halloween ünnep szokásait átvéve kigúnyolni, nevetségessé tenni próbálják a halált.
Manapság nem viszik ki a temetésre a gyereket, mert ők magunk sem tudnak mit kezdeni vele, míg az idősebb korosztály még látta, hogy háztól temettek, látták halottaikat, ahogy imádkoztak az emberek, és ahogy készültek is a halálra, mert a keresztény embernek kell készülnie a halálra
– mondta Bábel Balázs, idézve az esti a papi imádság záró szavait:
'Nyugodalmas jó éjszakát és boldog halált adjon nekünk a Mindenható Úr!' Mert ebben a halálkívánságban benne van az örök élet reménye, ami túlmutat a hétköznapi reményeken. A hétköznapi remény például az, hogy holnap is élni fogok, de az a nagy remény, az Jézus Krisztustól jön.”
Bábel Balázs visszaemlékezett édesapja sírfeliratára is, amely életében hagyott rendelkezése szerint a Jelenések Könyvének utolsó gondolata lett:
Úgy van. Jöjj el, Uram Jézus!”Végül az ünnep kettős üzenetét a hívő ember számra így fogalmazta meg:
A gyászon és a fájdalmon túl emelkedjék föl bennünk a remény, hogy van örök élet! A másik üzenet, most még itt élőknek szól, nekem, neked, mindannyiunknak, hogy készüljünk a halálra! Nem rettegéssel, hanem Istenbe vetett szeretettel.”A továbbiakban az egybegyűltek Fülöp Ernő apát-kanonok vezetésével közös könyörgést mondtak a szenvedő egyházért– elhunyt lelkipásztorainkért, szüleinkért, szeretteinkért, a háborúk áldozataiért és azokért, akikről külön senki sem emlékezik meg –, majd a Mi Atyánk közös imádkozása után ki-ki gyertyát gyújtott a közös emlékhelyen, amelyet ekkorra teljesen elborítottak a fénylő lángnyelvecskék.
November elseje volt mindenszentek ünnepe, amikor az üdvözült lelkeket ünnepli a nyugati kereszténység. Másnap, november másodikán halottak napja van, amikor elhunyt szeretteinkről emlékezünk meg, így várhatóan ma is sokan keresik majd föl a temetőkben halottaik sírjait.
A különösen enyhe, napos időjárásban szó sem volt arról, hogy elfagynának a virágok, így csodás virágdíszben, gyertyák tízezrei által kivilágítva láthatja a temetőt, aki most kilátogat a sírokhoz.