Esti lesen

A nap még visszatekint e csodálatos tájra,
mint ki búcsút vesz egy hosszú éjszakára.
Előttem lévő szép nagy búzatábla,
vagy tizenöt szarvas legel ott magába.

Öreg tehén ki borját szoptatja,
figyelmét erősen az erdőre fordítja.
Sokáig nem kell várni a rejtélyre,
három bika jött ki a búza szélére.

Az öreg tehén látja, nincsen veszély rája,
ezért tovább vigyáz a kicsi borjára.
A három dalia megy be a búzába,
ügyet sem vesz a női társaságra.

Az erejüket gyűjtik agancs fejlesztésre,
három hónap múlva nagy-nagy mérkőzésre.
Erdő szélén álló nagy lombú eperfa,
mely a termését éppen most hullajtja.

Harmincnyolc éven át csaknem minden évben,
sok időt töltöttem a fa közelében.
Gondolataimban mélyen elmerülve,
roppanást hallottam az erdő mélyében.

Egy öreg koca jött meg hat kis malacával,
rá riaszt az őzbak goromba hangjával.
Kicsit meglepődtek, de csak egy pillanat,
és rögtön ott teremtek az eperfa alatt.

Magaslesen ülve mellettem,
kis kutyám hol a disznóra néz, hol meg énreám.
Nem tudja most mi van, mire is vélhesse,
mondaná, minek van a puska a kezedbe!

Kócos fejét megsimogatom, ne búsulj kiskutyám,
folytatja ezt majd ifjú kollegám.

A nap lenyugodott, leszállt az est.
Búcsúzom tőled „Zöldhegyi” kerület.




Érsekcsanád, 1998. december 31.

Szabó József
ny. vadász