Májusi eső aranyat ér(ne) – A kalászosok kitartanak, a repce kevésbé

A mezőgazdasági szakemberek szerint közben továbbra is fújt a szél, gyakran élvezhettük a napsütést és a kellemes meleget, vagyis a szárító hatás érvényesült. Rövid ideig megemelkedett a levegő relatív páratartalma, ami

A LISZTHARMAT FERTŐZÉSÉNEK ÉS A LEVÉLTETVEK SZAPORODÁSÁNAK KEDVEZETT, DE EZ IGAZÁBÓL CSAK ÁTMENETI VÁLTOZÁS VOLT.

Mostanra kialakult az a kedvezőtlen, néhol katasztrofális helyzet, hogy a talaj felső 20 centiméteres rétegében a növények számára hozzáférhető vízkészlet 20-40 százaléka található. Érdekes, hogy országunk nyugati határvidékén és az észak-keleti csücskén ez az érték 90-95 százalék, sajnos ez csak csekély terület.

Ismételten előre tekintünk: vajon a május megmutatja-e segítő mivoltát, hoz-e esőket? Hosszabb távra a bizakodás azt mondatja, hogy biztosan.

A rövidebb időtáv nem ad ennyire pozitív ígéretet. Igaz, a hét legvégén és a következő hét elején mutatkozik némi csapadék, de a mennyisége csak 1-2 mm. Ha ennyi lesz, akkor az sem igazán segít.

Ebben a helyzetben nem jellemzőek a nagy változások kultúráink növényvédelmi helyzetében.

SAJNOSAZ ALAPVETŐ TENDENCIA A SZÁRAZSÁG ÉS ANNAK KÖVETKEZMÉNYEI. A KALÁSZOSOK MÉG KITARTANAK, A REPCE KEVÉSBÉ

A kalászosokfejlődése a csekélyebb termőképességű területeken megállt, az alsó levelek sárgulnak, kezdenek felszáradni. Szerencsére általánosan nem ez a jellemző, a jó talajokon még fejlődik az őszibúza-állomány, s a kalász már hasban van.

A növényvédelmi helyzet nem változott.

Joggal várhattuk, hogy némi eső után párás mikroklíma alakul ki a kalászos állományok belsejében, ami a lisztharmat (Erysiphe graminis) aktivitását fokozza. Valami hasonló történt is, de oly gyorsan felszáradt az a kevés nedvesség, hogy a kórokozók nem tudták kihasználni a lehetőséget. A szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) számára még kevésbé számított ez a néhány csepp eső, így az is várakozóban maradt.

A levéltetvek mindenen szaporodnak, s nem hagyják ki a sorból a kalászosokat sem. Lassú a folyamat, már több hete lehet észlelni jelenlétüket, mégis a kolóniaképzés elején tartanak. Hasonlóan lelassult a vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) betelepedése, szaporodása. Már 2-3 hete megfigyelhető az imágók érési táplálkozása, s kb. 2 hete észlelték az első tojásokat. Ennek ellenére a népesség nem gyarapodik, illetve a lárvák kelése is elhúzódik. (Már észleltek lárvakelést, de alacsony számban.) A táblák megfigyelése helyi szinten szükséges, s a lárvák kelését követően a védekezést meg kell kezdeni.

A repcetábláksárga tömbje kezdi elveszíteni szép színét. Távolról még sárga, de közelről már alig találunk kinyílt virágot, jellemzően a becőkezdemények mutatják magukat. Sajnos az állományok többségét megviselte a szárazság.

Összességében elmaradt a növények növekedése, csökkent az elágazások száma, kevesebb virágot hoztak, így terméskiesésre kell számítani.” Lassan csökken a kártevők aktivitása is, a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) ellen végzett kezelések visszaszorították annak tömegét, így kevesebb becőbe kerül tojás, majd lárva. Az időbeni egybeesés alapján a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) elleni védekezést is elintézte, aki kezelt.

A napraforgó- és a kukorica-állományok nehezen fejlődnek

Befejezték a napraforgóvetését, a táblák többsége már láthatóan kisorolt.

Gyakran látni keléshiányos szakaszokat, aminek a magyarázata valószínűleg a poros, száraz magágy, de előfordulhat talajlakó kártevő táplálkozása is. A kis növényeket a barkók fogyasztják. Sokan a hegyesfarú barkót (Tanymecus palliatus) találják meg a kis növények közelében. Ez egy oligofág faj, kimondottan szereti a napraforgó csíranövényét.

SOK HELYEN A KÁR TOTÁLISNAK TŰNIK, ÍGY A GAZDÁK ÚJRAVETÉSBEN GONDOLKODNAK.

Megoldást adhat a felület permetezése (pl. piretroid készítménnyel), de a kicsi levélfelület csökkenti a hatásosságot. Sajnos a csíranövények gyors növekedése most nem megoldás, egyelőre nem mutatkozik esély erre.

Sokat haladtak a kukoricavetésével, így a növény magja hamarosan talajba kerül a tervezett területen. Az előbbihez hasonló a kukoricatáblák állapota is. Kisoroltak a növények, de ott megrekedtek, nem haladnak fejlődésükben.A meleg adott, de nedvesség nélkül az nem minden.


Bezzeg a gyomok jönnek kéretlenül is

Ráadásul a kukoricabarkók (Tanymecus dilaticollis) tömegesen keresik a táblákat, s jellegzetes rágásukkal erősen csökkentik a kis növények túlélési esélyeit. A táblákon leginkább a gyomok kelnek és növekednek tömegesen. Sajnos a preemergens gyomirtási technológiák nem működnek ebben a szárazságban. Ez mindkét kultúrát érinti. Lassan a gyomok fejlettségét nézve már kell készülni a posztemergens gyomirtásokra, de az újabb költség, a kukoricaállomány még nem kiegyenlített, még nem fejlődik.

A burgonya

A burgonya is előbújt a meleg talajból. Egyelőre itt is a gyomirtás okoz gondot, a preemergens technológiák eredménytelenségét posztemergens kezelésekkel kell javítani. A levéltetvek (Myzus persicae, Aphis nasturtii) már korán megjelennek a táblákon, figyeljünk betelepedésükre, s időben kezeljünk ellenük – áll egyebek mellett az agroinform.hu, remélhetőleg megosztásunk révén is sokaknak hasznos cikkében.