Fergeteges volt a bátyai Rác Prelo

Nagykorúságát is ünnepeltük hétvégén a bátyai Rác Prelonak. Igen, immár 18. alkalommal telt meg zsúfolásig a település faluháza a helyi nemzetiségi hagyományok iránt élénken érdeklődő fiatalokkal és idősekkel egyaránt. A farsangkor megrendezett eredeti prelok a bajai és környéki bunyevác lakosság körében speciális családi vigalomnak számítottak, amit korábban a család rendezett meg a férjhez adott lányai számára.

Akkoriban úgy mondták, hogy a házasságra lépő lány akár kevesebb hozománnyal is beéri, de a karácsonyi és a húsvéti kalács mellett megköveteli azt, hogy tőle az évenkénti prelot meg ne tagadják.

Mára ez a hagyomány bár feledésbe merült, maradt a farsangi mulatozás, de azt első kézből állítom, hogy a bátyai, dusnoki, bajai, garai lányok és férjezett asszonyok még mindig így gondolják ezt, mint régen, miszerint évenként minimum egy prelo mindenkinek jár.

Képgaléria megtekintése (30 db kép)

Az igényes eseményt minden évben a helyi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat szervezi Anisity Ferenc elnök, és Markó Judit elnökhelyettes vezetésével.

A rendezvény szombat esti megnyitóján részt vett és köszöntőt mondott a Pécsi Horvát Konzulátus képviseletében Neven Marčić konzuli tanácsos, és Font Sándor országgyűlési képviselő is.

Természetesen képviseltette magát Zsebics Ilona, a község polgármestere és a helyi képviselő-testület is, valamint a kalocsai, dusnoki és a helyi horvát nemzetiségi önkormányzatok képviselői is.

Képgaléria megtekintése (30 db kép)

Képgaléria megtekintése (30 db kép)

A megnyitót követően felléptek a helyi horvát nyelvet tanuló iskolások, és a bajai Bunjevačka Zlatna Grana Kulturális Egyesület tánccsoportja bunyevác táncokat adott elő.

Képgaléria megtekintése (30 db kép)

Ezután a Bácska Tamburazenekar csapott a húrok közé

Bende Erhard prímás vezetésével. Hogy milyen hangulatot varázsoltak, azt inkább Demeter Gábor videójával szemléltetném, mindenestre bánhatja az, aki nem hallotta őket!

Aki volt már ehhez hasonló mulatságon, annak biztos nem ismeretlen az érzés, amikor a pergő balkáni tánclépéseket nem ismerő vendégként is segítő, barátságos kezekre, mosolygós arcokra talál egy ilyen bálban. Nézzétek el nekem, de meglehetősen elfogult vagyok az autentikus tamburazene, a déli életérzés, és a rác hagyományok iránt. A szerelmese lettem, amikor még kicsi lány voltam, nemzetiségi hovatartozásomra végtelenül büszke vagyok csakúgy, mint az a több száz bálozó, akivel együtt táncolhattam ezen az estén.

Képgaléria megtekintése (30 db kép)

A szombati bátyai preloban egy huszonegy hónapos kislányra lettem figyelmes. Apukája helyi, a rác hagyományokat élénken őrző család legnagyobbik fia. Kislánya még beszélni sem tud igazán, de már úgy rezegtek a bolhái – ahogy mi mondani szoktuk a rezgést miközben táncolunk –, mint aki világéletében ezt tanulta volna.

Képgaléria megtekintése (30 db kép)

De felidézhetném a pécsi Miroslav Krleža Horvát Gimnázium végzős diákjainak arcát is, amikor először meglátták a terembe belépni tambura tanárukat, a Racke Žice zenekar egykori vezetőjét, Kovács Gergőt, akit azonnal szorosan körbefogva, végtelen büszkeséggel táncba is vittek.

Képgaléria megtekintése (30 db kép)

Egy szó, mint száz, nekem ismét maradandó élményt adott a bátyai Racko Prelo, a garai Bácska Tamburazenekar és minden mosolygós arc, aki szembejött velem. Amikor néha úgy érzem, hogy az egyre modernizált világ talán feledésbe taszíthatja ezt az értékes, összetartozást jellemző kultúrát, mindig találkozom egy-egy ilyen pillanattal. És megnyugvással tölt el, hogy ez nem történhet meg. Mert mi rácok, bunyevácok, vagy akárkik, nem hagyjuk, hogy mindez csakúgy feledésbe merüljön.