Egyetemet a fakanálért – Sebők Gábor, „gluténmentes szakácsguru” Kalocsáról

Sebők Gábor a gimnázium befejezése után, fiatal felnőttként hagyta e Kalocsát. Szegedre települt, ahol először a Szegedi Egyetem biológia szakán elvégzett négy évet, majd szakácsinasnak állt. Alig több mint egy hónapja indította útjára „gluténmentes” Facebook-oldalát, amelynek látványos kezdeti sikerére fölfigyelt a Délmagyar, majd annak cikke nyomán a HVG is.

- Hogyan lesz szakácstanuló egy biológia szakos egyetemi hallgatóból?

- Mindig is szerettem főzni. Már 8-9 évesen is a konyhában sertepertéltem. Nagyszüleim, akik szakácsok voltak, adták az inspirációt, tőlük lestem el az első fogásokat. A szüleim nem szakmabeliek, de ők is nagyon jól főznek. Így ez a vonzalom megvolt, másrészt viszont az egyetem nem azt adta, amit vártam tőle. Túl sok volt a sejtbiológia, a biokémia meg a tudományos kutatás, engem pedig az élővilágnak a szemel látható, kézzel fogható része érdekelt volna jobban, amire kevés idő és figyelem jutott. Egyszóval nem kötött le annyira az egyetem, viszont egyre jobban érdekelt a főzés. Ezért elhatároztam, hogy váltok.

- Egyből gluténmentesre?

- Majdnem. Akkoriban, az utolsó egyetemi évemben kezdődtek az emésztési panaszaim, ebben talán közrejátszott a stressz is. Az biztos, hogy a gimiben még semmi bajom nem volt. Az egyetemen élettan órán tanultunk a gluténérzékenységhez hasonló betegségről is, és fölismertem magamon bizonyos tüneteket. Mivel ezek idővel nem enyhültek, így tudtam, hogy ez már nem normális, és valamint kezdenem kell vele. Ezért kivizsgáltattam magam, és meg is állapították a gluténérzékenységet. Ekkor aztán lázas kísérletezésbe kezdtem, hogy a gluténmentes diéta szabályai szerint is ugyanolyan jókat ehessek.

- Mennyire súlyos a gluténérzékenységed?

- Szerencsére nem a legsúlyosabb. Nem vagyok annyira rosszul a glutént tartalmazó ételektől, mint sokan az ebben a betegségben szenvedők közül. Nincsen tőle semmilyen külső tünetem, csak emésztőszervi, felszívódási zavar, aminek viszont, ha nem tartanám be a diétát, nemcsak kellemetlen, de súlyos következményei is lehetnének. Ez mégis a szerencsésebbik helyzet, mert van, akinél annyira erős az érzékenység, hogy már az anyag érintésétől is különféle tünetei keletkeznek. Viszont az én receptjeim alapján készült ételeket ők is bátran elfogyaszthatják!

- Rögtön a közösségi médiában indítottál az új receptekkel?

- Á, dehogy! Csak a magam kedvtelésére kezdtem kísérletezgetni, próbálkozni, hogy mit mivel, hogyan tudok helyettesíteni, kiváltani, milyen eljárásokat kell alkalmazni az új alapanyagból, illetve mit kell másképp csinálni, hogy a végeredmény megfelelő legyen. Akkoriban még nem is fényképeztem le az elkészült fogásokat, csak elfogyasztottam őket.
Később, amikor már volt jó néhány saját receptem, akkor jutott eszembe, hogy ezeket mások is hasznosíthatnák. Egyrészt tudom, hogy nagyon sok embert érint, olyanokat is, aki ma még esetleg nem is tudják magukról, másrészt azt is a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen nehéz változatosan, igényesen táplálkozni a gluténmentes diéta, illetve más speciális étrendi előírások betartása mellett. Ezért gondoltam arra, hogy létrehozhatnék egy internetes oldalt, ahol közzéteszem a receptjeimet, hogy mások is hasznát lássák. Családi beszélgetések során is fölhoztam az ötletemet, és sok bátorítást kaptam. Szüleimnek is tetszett az elgondolás, akik vállalkozóként díjazzák az újító szándékot, és akik a célokért való küzdeni tudásban, kitartásban mindig jó példával jártak előttem. A beszélgetések során aztán egyre jobban körvonalazódott, mit szeretnék csinálni.

- Mi alakult ki?

- A gluténmentes lisztekből rengeteg féle van, meg se lehet számolni, nálam megtöltenek egy külön polcot. Ráadásul mind más, mind másképp reagál a különböző anyagokkal való összekeverésre, hőre és más hatásokra, ezért elég nehéz kitapasztalni a használatukat. Ezt könnyítem meg a követőim számára azzal, hogy közéteszem a kidolgozott, de egyszerű, receptjeimet. Az elkészítésük minden fázisáról külön fotót is készítek, így ezeket az ételeket bárki könnyen el tudja készíteni.

- Ennek a közérthetőségnek tudod be a hirtelen jött népszerűséget?

- Részben ennek, de azért igyekeztem tenni is róla. Az indítás előtt föltettem egy szakácsruhás fotót magamról egy rövid bemutatkozó szöveggel, a saját történetemmel, és mellé néhány kísérő gondolattal. Ezt a bejegyzést megosztottam olyan csoportokban, amelyek a gluténérzékenység, vagy más táplálkozási nehézségek köré szerveződnek, tehát a tagjai a célközönségem. Az oldalam követőinek zöme nem szakács, így imponálhatott nekik, hogy szakmabeli vagyok, fiatal és ambiciózus, így sokan megosztották a képet.
Néhány nap után elkezdtem föltölteni a recepteket a fotóillusztrációkkal, és megtetszett az embereknek, talán azért, mert igyekeztem úgy elkészíteni a receptbemutatót, hogy a főzésben kevésbé jártasak is könnyen követhessék és elkészíthessék az ételeket. Aztán fölkeresve az oldalamat, láthatták, hogy értelmes, követhető, igényes kivitelű recepteket közlök, amit tényleg sikerül is elkészíteniük, a végeredmény pedig finom. Így sokan már várták a következőt, miközben receptről-receptre nőtt a követők száma.

- Hány recepted olvasható most az „éterben”?

- Olyan húsz körül.

- Szóval, elkészítetted az oldalaidat, és elkezdted föltöltögetni a recepteket. Jó. De hogyan tudsz ebből megélni?

- Ebből jelenleg sehogy. Ez számomra jelenleg egy izgalmas hobbi. Mellette dolgozom.

- Mit?

- Egy lovas boltban vagyok eladó, mivel a főzés mellett a másik régi nagy szerelmem a lovaglás, tíz éve lovaglok. Emellett alkalmi munkát is vállalok.

- Milyen jellegű munkákat?

- Igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy ha lehet, jól is érezzem magam közben. Ezért, amikor lehetőség adódik, egy lovardában szoktam oktatni, ugyanis OKJ-s lovasoktatói végzettségem is van.

- Tehát jelenleg a gluténmentes konyha nem megélhetési forrás. Valaha is az lesz?

- Remélem, igen! Bár fix terveim nincsenek még, de mindenképp errefelé szeretnék elindulni. Dédelgetett álmom például egy főzőshow elindítása. Jó lenne 5-6 éven belül egy gluténmentes éttermet is alapítani.

- Kalocsán esetleg?

- Nem hinném. Hazatérésben nem gondolkozom, Szeged sokkal szélesebb lehetőségeket nyújt egy magamfajta fiatalnak. Megszoktam és megszerettem ezt a várost az itt töltött öt év alatt. Kialakult már az itteni baráti köröm is, jó érzem itt magam. Szeged nagyváros abból a szempontból, hogy milyenek akár a szakmai, akár a kulturális, vagy szabadidős lehetőségek, de mégsem adja azt a nagyvárosi érzést, mint például Budapest, hanem családias légkörű, hangulatos, kisebb a zsúfoltság. A fővárost sokan szeretik a nyüzsgős fiatalok közül, és én is eléggé az vagyok, néha jó is odamenni, de ott élni nem szeretnék.

- Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?

- Első, hogy elvégezzem a sulit. Utána szeretném még továbbképezni magam. Érdekel a diétás szakács szak, azt szeretném elvégezni, elsősorban a megszerezhető tapasztalat miatt, de a hosszabb távú terveim megvalósításához és a szakmai előrelépéshez a mesterségbeli tudás és rutin mellett jól jön majd a képzettséget igazoló oklevél is.