A kalocsai Viski Károly Múzeum szervezésében március elejétől honfoglalás kori temető régészeti feltárását végeztek Fajszon. A Szabóné Lantos Andrea régész által vezetett, egy héten át, 10 fős csapat által végzett ásatás a 2018. évi leletmentés folytatása. Az értékes, restaurálásra a fővárosba küldött leletek feltárásában partnerként vettek részt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Bölcsészettudományi Kutató Központ munkatársai. A Fajsz-Kovácshalom térségében fellelt kincsekről, azok jelentőségéről Szabóné Lantos Andrea vezető régész tájékoztatta portálunkat.
-Március elejétől közel egy hétig, fémkereső bevetésével Fajsz-Kovácshalom térségében dolgoztunk, gyakorlatilag a 2018-ban három, 2x2x2 szelvényben megnyitott honfoglalás kori, már akkor is ígéretesnek mutatkozó ásatást folytattuk. Három éve az örökségvédelmi hatóság felkérte a földtulajdonosokat, hogy az adott területen tartózkodjanak a mélyszántástól, nehogy a föld alatt rejlő, még feltárásra váró leleteket károsodás érje. Már akkor láttuk, hogy a honfoglalás kori temető feltárásához nagyobb összefogásra lesz szükség. Idén márciusban érkezett el az idő, hogy a Viski Károly Múzeum, a Pázmány Péter Egyetem és a Bölcsészettudományi Központ közös finanszírozásával, és az Árpád-ház Program keretéből, az érintett intézmények munkatársaival lássunk munkához. A feltárásban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem részéről dr. Türk Attila és dr. Langó Péter, míg a Bölcsészettudományi Kutatóközpontból dr. Szentpéteri József vett részt az ásatásban- mondta Szabóné Lantos Andrea.
A vezető régész érdekességként megemlítette: a honfoglalás kori temető feltalálásához az egyik öntözőfej meghibásodása, és annak a fajszi lakosnak a lelkiismeretes hozzáállása vezetett, aki a nagynyomású víz által kimosott emberi csontokat bejelentette a múzeumnak. Mint elhangzott, az akkori leletmentés során három honfoglalás kori férfi-, női-és egy gyermeksírt tártak fel. A szakember szerint különleges lelőhelyről beszélhetünk, ugyanis egy mesterségesen épített, úgynevezett lakódombról van szó, ami több ezer év alatt, egymásra rétegződött településekből emelkedett.
Azt már korábban megállapították, hogy a domb hétezer év során felhalmozódott, legmagasabb pontján 3 méternyi üledékrétegből áll. A régészeti fúrásokkal több pusztulási réteget lehetett elkülöníteni: a neolit megtelepedésen kívül a réz-, bronz- és középkorból találtak leleteket. Ezek a leletek Bács-Kiskun megye múzeumaiba kerültek. Azzal viszont csak 2018-ban szembesültek, hogy a területen honfoglalás kori temető is lehet.
-Ezúttal nyolc sírhelyet találtunk, így a 2018-as feltárással együtt már 11 leletmentésről beszélhetünk, és vélhetően a temető szélét is minden oldaláról behatároltuk. A sírok nyugat–keleti tájolásúak, főleg nők és férfiak feküdtek bennük, de egy gyermek is előkerült, az egykori tárgyakkal együtt. Az ásatás során aranyozott ezüstveretek, rombusz alakú nyílhegyek, a lovas temetkezésekre jellemző lómaradványok és lószerszámok kerültek elő, továbbá egy korabeli íj, az egyik férfi mellől.
A női nyughelyek arról árulkodnak, hogy jómódú család vagy családok temetkezési helyét tártuk fel, ugyanis nemesfémekkel gazdagon díszített ruházatban helyezték őket végső nyugalomra. A díszes női ruházat mellrészét annak rossz állapota miatt a földdel együtt emeltük ki, és azt így továbbítottuk restaurálásra a fővárosba- mondta Szabóné Lantos Andrea.
A vezető régész hozzátette: „A feltárás lezárult, a kitermelt földet visszatömörítettük, a területet visszaadtuk a földtulajdonosoknak. Ezzel egy időben megkezdődött a leletek várhatóan több évig tartó restaurálása. A feltárásról több tudományos és ismeretterjesztő publikációt szeretnének megjelentetni, de egy tárlatot is összeállítanának, aminek először természetesen a kalocsai Viski Károly Múzeum ad majd helyet.”