A kitelepítés hajósi áldozatainak tiszteletére avattak emlékművet Hajós központjában

Mint korábban beszámoltunk róla, aJövőnk Energiája Térségfejlesztési Alapítvány 13 millió, a helyi vállalkozók és magánszemélyek több millió forinttal támogatták, hogy az emlékmű angyali szárnyai és vitorlái Hajós szívében méltó emléket állítsanak a kitelepítetteknek.

Megbélyegzés, kitaszítottság, kisemmizés várt azokra a magyar honfitársainkra a II. Világháborút követően, akik magukat svábnak, német ajkúnak vallották. Hiába a sokévnyi nemzetépítés, az összefonódott kultúránk, a kollektív bűnösség kikiáltása Őket sem kímélte. Megszenvedték ezt Ők is, a felvidéki magyarok is, a széttépett családok, a barátságok. Az elrablott örökség, az elszenvedett veszteség leírhatatlan volt. A kitelepített svábok emlékére avatunk ma emlékművet Hajóson. A fájdalom, az emlékek tovább élnek a szívünkben. Nem hagyhatjuk, nem engedhetjük, hogy ez újra bekövetkezzen, bárhol és bárkivel megtörténjen. Legyen végre béke a világon, és ha valamiért küzdenünk kell, az a szeretet kiteljesedése!”– hangsúlyozta egyebek mellett ünnepi beszédében Bányai Gábor kormánybiztos, a térség országgyűlési képviselője, aki azt is megosztotta a több száz főnyi emlékezővel, hogy maga is magyar, székely és német felmenőkkel rendelkezik. Mint mondta, ezért is hallgatta megrendülten Dr. Gerner Zsuzsanna történeti visszatekintését, amelyből kiviláglik: a hajósiak már 1944-től bujkálni kényszerültek, és egészen 1954-ig így élték a mindennapjaikat. Az egykor öt és fél ezres sváb közösség létszáma a kitelepítés következtében kevesebb mint a felére csökkent. Hajós város máig nem nyerte vissza eredeti méretét, lakossága 3300 fő körüli.

Ha hisszük, hogy van egy teremtőnk, egy dolgot tehetünk, főleg, ha nem akarunk fegyvert ragadni: kérjük, hogy mentsen meg bennünket - önmagunktól. Különben elkezdődik újra az őrület."– mondta a képviselő, aki a továbbiakban külön is megköszönte Dr. Gerner Zsuzsanna tiszteletbeli német konzul emlékező szavait és Dr. Shindler Józsefnek, a Hajósi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökének, hogy pár évvel ezelőtt megálmodták az emlékművet, és mint elhangzott: Bánvölgyi László szobrászművész ismét egy csodás és méltó emlékművet alkotott.

Dr.Gerner Zsuzsanna, a Németországi Szövetségi Köztársaság pécsi tiszteletbeli konzulja magyar és német nyelven elmondott, nagy ívű beszédben felidézte a hajósiakat ért atrocitásokat. A konzul személyes élményeit megosztva szólt arról is, hogy ő olyan magyarországi németként érkezett, aki a második világháborút átélt felmenők történetein nőtt fel, ebből adódóan benne is tovább él a generációk őrizte emlékezet.

A II. világháborút követő trauma Hajóst sem kerülte el. 1944. karácsonyán málenkij robotra vittek el férfiakat és nőket, majd 1945. májusában a kalocsai tolonctáborba deportáltak egész családokat, összesen 450 főt. A Belügyminisztérium az ország egész területén 22 gyűjtő és internáló tábor felállítását javasolta a németek kitelepítését előkészítendő, ezek egyikét Hajóson.– emlékezett vissza ünnepi beszédében Dr. Gerner Zsuzsanna tiszteletbeli pécsi német konzul, hozzátéve:

Az emlékezetet a tudomány még ma is az egyén vonatkozásában értelmezi. Az emlékezés kultúrája kapcsán ezzel szemben az a kérdés, hogy mit nem szabad egy közösségnek elfelejtenie; mit és milyen formában kell megőriznie a múltból, ami a jövő szempontjából is meghatározó. Éberen kell ügyelnünk arra, hogy a kisebbségek etnikai alapon történő üldözése, deportálása és elnyomása elítélendő, az emberi jogokat sértő tettnek minősül”– mondta a főkonzul.

Estók Mihályné Szalczer Erzsébet, Hajós város polgármestere beszédében szimbolikus jelentőségűnek nevezte, hogy az emlékművet éppen a város újra betelepítésének 300. emlékévében sikerült felavatni. A szobrász úgy tervezte meg a jelképes vasúti sín melletti, vitorla alakú kövön megjelenített, német népviseletbe öltözött alakokat, valamint az alkotás centrumában elhelyezkedő angyalszárnyakat reprezentáló oszlopokat, hogy azok élére felvéshessék a kitelepítettek névsorát.
A polgármester végezetül köszönetet mondott az emlékmű megvalósítását támogató JETA-nak, illetve mindazoknak a vállalkozóknak és magánszemélyeknek, akik az alkotás kivitelezését támogatták. Mint elhangzott, egy külön emléktábla állításával az ő nevüket is megőrzik az utókornak.

A szobor leleplezését követően a megjelentek közül nagyon sokan a saját családjuk, rokonságuk nevét megkeresték az alkotáson, majd emléküknek virággal, főhajtással adóztak.

Mint a visszaemlékező szavakból kiderült: 1946. január 19-én indult az első vonat Budaörs 280 német lakójával Németországba, majd Budapest és környéke falvai német nemzetiségű és német ajkú lakóinak deportáltatásával folytatódott, ezzel elindítva a németek kitelepítésének első hullámát. A németek kitelepítése Magyarországon 1948. június 15-én ért véget. Becslések szerint 130-150 ezer ember került az amerikai, hozzávetőlegesen 50 ezer ember a szovjet megszállási övezetbe. A korábban már elmenekült németekkel így 220-250 ezren kerültek a háború során szinte teljesen elpusztult Németországba. A Szovjetunióba mintegy 70 ezer svábot deportáltak, akik nagy része már soha nem térhetett vissza a munkatáborokból.