A község hírét hazánk szerte és a széles nagyvilágba röpítő Romsics Lászlóné Szarka Verára, népi iparművészre, a népművészet mesterére, a kalocsai sárköz népművészetének emblematikus alakjára november 3-án este szülőfalujában, Homokmégyen emlékeztek. A művelődési házat megtöltő közönség nagyobbik része még ismerte a rendkívül tehetséges és sokoldalú, művészetének átadásában is jeleskedő homokmégyi asszonyt. Az élete szinte utolsó napjáig alkotó Szarka Vera a róla készült, jól összeválogatott kisfilmeknek, hanganyagoknak, a jelenlévők személyes hangvételű visszaemlékezéseinek köszönhetően szinte személyes résztvevője volt a személyisége, életműve előtt tisztelgő eseménynek. Különös érzést keltett, hogy a viselet bemutatón felvonultatott több száz, gyönyörűen hímzett ruhadarab, kollekció mind-mind alkotói fantáziáját, keze munkáját dicsérte.
Az önkormányzat szervezésében megtartott Első Szarka Vera Emlékestre Kalocsáról és a környező településekről is számos, a népművészet különböző ágait művelő ismert népművész érkezett. Mindenekelőtt természetesen ott voltak gyermekei és unokái, akik közül az utóbbiak meglepetés produkcióként nagyanyjuk emléke előtt, talpig autentikus viseletbe öltözve az „unokák táncával” tisztelegtek.
Az emlékest tárogató muzsikával kezdődött, nemzeti hangszerünket felvételről Romsics László, Vera néni férje szólaltatta meg. A kristálytiszta hang, a dallam beosztása az avatottabb füleknek azonnal elárulta, hogy tehetséges, rutinos, de a tudását nem iskolákban szerzett zenészről van szó. Mint utóbb kiderült, Laci bácsi zenészként a helyi közösség szórakoztatásában évtizedekig részt vett, Vera nénivel több mint fél évszázadig családi szeretetben, nagy harmóniában éltek.
Az emlékestet Tapolcsányiné Varga Krisztina polgármester nyitotta meg, aki a színpadon kifüggesztett Vera néni portréhoz intézett, személyes hangvételű beszédében érzékeltette mindazt: Szarka Vera mit jelent Homokmégynek. A település vezetője a folytatásban a filmen is megjelenő Szarka Vera Homokmégy díszpolgárává avatása alkalmából rendkívüli alapossággal készített előterjesztést olvasta fel. Ebből gyakorlatilag minden fontosabb életrajzi adat ismertté vált, és a 2022-ben már népi iparművész, a népművészet mestere, magas állami kitüntetésekkel elismert népművész munkássága és életútja is kirajzolódott.
A díszpolgári cím adományozásáról szóló előterjesztés hosszú címe igencsak beszédes: „A kalocsai népművészet magas színvonalú műveléséért, a kalocsai népi iparművészet továbbfejlesztéséért és megújításáért, a kalocsai népművészet átörökítéséért, országos és nemzetközi kultúrmissziója következményeként Homokmégy község hírnevének öregbítéséért.”
A felolvasott anyagból mások mellett azt is megtudhattuk, hogy Szarka Vera családjának története összefonódott Kalocsa legújabb kori történetével. Az utolsó 200 év családi hagyatéka megtestesíti a kalocsai népi díszítő művészetet, annak kialakulását és korszakonkénti változását. Szarka Vera 1941. november 5-én született a valamikori kalocsai szállások déli központjában, Homokmégyen. 1958. szeptember 28-án ment férjhez Romsics (Karács) Lászlóhoz, aki az előző esztendőben kezdett el tárogatózni, és aki közel fél évszázadon át volt egyik meghatározó muzsikusa a homokmégyi zenekaroknak. Szarka Vera a szó szoros értelmében beleszületett a hagyományba. 1959-ben beiratkozott a kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetbe. Eleinte kézi varróként, 1964-től gépi varróként dolgozott. Időközben nagy gyakorlatot szerzett a minták tervezésében, ezért szeretett volna átkerülni a szövetkezet íróasszonyai közé. Mivel nem vették fel, soha többé nem lépte át a szövetkezet küszöbét, viszont 1979. júliusában kiváltotta az iparengedélyt és a továbbiakban vállalkozóként kereste kenyerét, ezzel megteremtve művészi szabadságát is. Szarka Verában összpontosult a két évszázad alatt felhalmozódott családi tudás, és az azok kibontakoztatásához elengedhetetlenül szükséges készségek és képességek sora. Az írást nem is kellett tanulnia. Más női munkákhoz hasonlóan mindennapos tevékenységként rajzolta a mintákat édesanyja mellett. A hagyományos munkafogások, technikák ésszerű átalakítása- a megszokottal szemben –Szarka Vera gondolkodásának nyitottságát mutatja, amely egész magatartására, tevékenységének valamennyi körére jellemző. Zsűrizett tervezéseinek mindegyikét saját tulajdonaként őrizte meg, így elegendő anyaggal rendelkezett ahhoz, hogy önálló kiállításokon mutassa meg alkotásait.
Az egyik legfontosabb törekvése, hogy átadja tudását a fiataloknak is megvalósult. 1996-2008 között szervezte és vezette a homokmégyi iskola népművészeti szakkörét. A Népi Iparművész és a Népművészet Mestere – díj mellett 1998. október 23-án vette át a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztet. 2019-ben a Príma Bács-kiskun megyei díjat. Alkotásait több múzeum mellett a budapesti Népi Iparművészeti Múzeum őrzi – hangzott el.
A polgármesteri beszéd után Verebélyi Kincső néprajzkutató, az ELTE nyugalmazott egyetemi tanára emlékezett vissza azokra az időkre, amikor Szarka Vera otthonában fogadta, vagy országos programokon találkoztak. Az érzelemgazdag visszaemlékezésből többeknek az ütötte meg a fülét, hogy Szarka Vera minden tekintetbe haladt a korral, személygépkocsit vezetett, jártas volt a számítógép használatában, a technikai újdonságokat a szükséges mértékben állította saját tevékenysége szolgálatába. A tudós tanár szerint különösen irigylésre méltó tulajdonsága volt, hogy ugyan rengeteget dolgozott, de soha nem sietett, kapkodott, mindenkihez volt egy jó szava.
A múlt idézésében Kriptáné Halász Zsuzsa népi iparművész is közreműködött, aki közös képekkel, a mestere pozitív jellemvonásainak bemutatásával igyekezett – sikeresen – képet festeni Szarka Veráról azoknak, akik személyesen nem ismerhették.
Az est szakmai élményét mindenképpen Szarka Vera fia, Romsics Imre, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója szolgáltatta, aki a téma nagy szakértőjeként élvezetes stílusban, humorra fűszerezve a korszakonkénti kalocsai motívumvilágot, annak fejlődését a viseletbe öltözött lányok, asszonyok és férfiak egyes ruhadarabjain keresztül mutatta be.
A rendezvény az unokák táncával folytatódott, majd a Homokmégyi Hagyományőrző Egyesület valamennyi korosztályt felvonultató, az alkalomra összeállított táncműsorával, szeretet vendéglátással zárult.