A Viski Károly Múzeum szervezésében megvalósult, idei Múzeumok Éjszakáján a már évek óta megszokott programokon kívül az „ínyenceket” egy vadonatúj, izgalmas vetélkedő is várta. Az akadályversenyszerű kalandjáték résztvevői egy egészen különleges fölfedezésben részesülhettek. Aki sikerrel vette az akadályokat, az „közönséges halandók” által már hosszú-hosszú ideje nem látott kincset pillanthatott meg. A nyertesek– hiszen itt nem egymás ellen, csupán a sikerért folyt a versengés – egy aranypénzt is elvihettek magukkal a kincsből.
Az idei Múzeumok Éjszakájának új kalandjátéka egy kerettörténeten nyugodott, amely bizarr részletei ellenére valós elemekből építkezett: például
a játék sztorija az induláshoz a kezdő lökést jóslatával megadó Virág Jutka a XVIII. században élt valós személy volt, akit Kalocsán boszorkányságért elítélték, és ki is végeztek.
A rejtvények sorozatából álló akadályverseny tematikáját a keretsztori mellett az adta, hogy általa a kalocsai értéktár elemeit, illetve magát az értéktárat is igyekeztek népszerűsíteni a szervezők, így
A JÁTÉK ÁLLOMÁSAI A KALOCSAI ÉRTÉKTÁR ELEMEIT BEMUTATÓ HELYSZÍNEK VOLTAK, DE MINDENÜTT EGY ÚJABB UTALÁST, ÚJABB INFORMÁCIÓT IS KAPTAK A JÁTÉKOSOK A SZELLEMI KIRAKÓJÁTÉKHOZ,
illetve útbaigazítást a következő állomás megtalálásához, persze, mindenütt odacsempészve az adott értéktári elemről szóló fontos információkat is.
AZ ÚT VÉGÉN, AKI SIKERESEN VETTE AZ AKADÁLYOKAT, TÉNYLEG RÉSZESÜLHESSEN A KINCSBŐL.
Elveszett a város pénzesládája!
– ezzel a felhívással csalogatták egy eddig sohasem volt kalandtúrára a vállalkozó szelleműeket, a kincsvadász kalózokhoz hasonlóan – siker esetén – kinek-kinek egy-egy részt ígérve a zsákmányból.
A Kalocsai Értéktár elemeire fölfűzött nyomozás végére
A JELEK, NYOMOK ÉS ÚTMUTATÁSOK A VÁROS VALÓDI, 1848-AS PÉNZESLÁDÁJÁHOZ VEZETTEK, AMELYET A MÚZEUMBAN REJTETTEK EL EZ ALKALOMRA, ÉS KORÁBBAN MÉG SOHASEM KERÜLT KIÁLLÍTÁSRA SEHOL.
Így a játék nyertesei azon kevés kiválasztott közé tartoznak, akik láthatták e becses, közszemlére még sohasem tett tárgyat.
Ráadásul a láda tartalmából is kaptak a nyertesek:
MINDEN SIKERES VERSENYZŐ EGY-EGY ARANYPÉNZT VIHETETT HAZA A LÁDÁBÓL!
Igaz, a dolognak némi szépséghibája – amely azonban a sikerrel járó dicsőségből jottányit sem vesz el –, hogy az „aranypénzek” belül csokiból, kívül meg sárgára színezett alumíniumból voltak...
[Erről az egészről, így, a ’48-as pénzesládával együtt, nekem valamiért a Kossuth-bankók jutottak eszembe... – A szerk.]