„Kálvária a Duna mentén” – Kalocsára is ellátogattak a halasi emléktúrázók

Az egyesület elnöke, Végső István mondott rövid emlékező beszédet kedden délelőtt 10 óra körül. A börtön helyszíne kapcsán elmondta, hogy a forradalom dicsőséges napjaiban a politikai foglyok amnesztiát kaptak. Nem hallgatta el azt sem, hogy az országban kialakult rendezetlen viszonyok közt nemcsak a hatalom részéről voltak túlkapások, hanem sok esetben a másik oldalon is túlzásokba estek, egyéni érdekektől vezérelve. Így fordulhatott elő, hogy köztörvényes bűnözők is szabad lábra kerültek.
A szónok szerint azonban ez sem indokolhatja azt az aljasságot, amelyet a karhatalom részére kiadott általános tűzparancs jelentett. Ennek következtében országszerte sortüzekkel igyekeztek megfélemlíteni, a legkirívóbb esetekben szó szerint megtizedelni a kommunista rémuralom ellen tiltakozókat.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

Négy nap, tizenkét település

A halasi kirándulók a rövid megemlékezés végén a kegyelet virágait helyezték el a kút lábazatán, majd fölkeresték az ’56-os emlékparkot is, és rövid sétát tettek a belvárosban. A nap folyamán a továbbiakban Dunavecsére, majd délután Szabadszállásra és Kiskőrösre indultak tovább, ahol szintén a forradalmi emlékhelyeket látogatták meg. Kalocsán tett látogatásukat megelőzően pedig reggel Baján helytörténeti sétával kezdtek, azt követően érkeztek városunkba.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

Az egyesület programja többnapos: hétfőn előbb odahaza látogatták végig az ’56-os forradalom és szabadságharc eseményeihez kapcsolódó helyszíneket, a kiskunhalasi városi könyvtárban pedig helytörténeti előadásokat, kortanúk beszámolóit hallgatták meg. Délután Kecelre látogattak el, hogy fölkeressék az ’56-os emlékhelyeket.

A kirándulássorozat szerdán Jakabszálláson, Tiszakécskén, Kecskeméten és Lajosmizsén folytatódott „Kálvária a Kiskunságban” mottóval, csütörtökön pedig „Pongrácz Gergely nyomdokán” címmel Kiskunmajsára, a városi emlékhelyek mellett az ottani 1956-os múzeumba tett látogatással zárták zarándoklatukat.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)

Az országos pályázat keretében a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár is pályázott, erről hamarosan írunk!

A helyiek emlékezete

Az emlékezők megkérték helyszínen tartózkodó munkatársunkat is, hogy helybéliként egészítse ki az elhangzottakat. A történethez annyit tudtunk hozzátenni – megjegyezvén, hogy az esetről kevés, részben ellentmondó információ áll csak rendelkezésünkre –, hogy a név szerint számon tartott áldozat mellett más is meghalt a leadott géppisztolysorozat következtében.

Az közismert, hogy Tiszavölgyi Ferenc mellett, aki a kalocsai temetőben nyugszik, a sorozatlövésnek esett áldozatul, több személy is megsebesült. Dr. Réfy Miklós visszaemlékezése alapján azonban úgy tudjuk, hogy más halálos áldozat is volt: egy épp aznap leszerelt, más vidékről származó kiskatona is csatlakozott a demonstrálókhoz, aki súlyos gerinclövést kapott. Őt innen mentővel még élve szállították tovább Budapestre, mert helyben nem lehetett a szükséges idegsebészeti beavatkozást elvégezni. De sérülései olyan súlyosak voltak, hogy azokba később belehalt – ez a hír érkezett a budapesti kórházból. Szintén Réfy Miklóstól származik az az információnk, amely szerint – egyes vélekedéssekkel ellentétben – Tiszavölgyi Ferenc sem a helyszínen halt meg, hanem a kalocsai kórházba történt beszállítását követően, műtét közben érte a halál.

Baradlay Sándor néhai pedagógus korábbi közlése alapján pedig úgy tudjuk, hogy a posta előtt békésen, fegyvertelenül demonstrálva csoportosulókra leadott sorozat előzménye volt, hogy egy másik, a főutcán a buszmegálló felől közeledő, nem helybéliekből álló, állítólag fölfegyverezve érkezett csoportosulás egy tagja – ismeretlen okból – nem célzott lövést adott le. A börtönben elsáncolt lövöldöző hallhatta a fegyverdörgést, és ezt vehette fenyegetésnek, amire válaszként – nem látván a lövések zajának forrását – a posta előtt állókra lőtt.

[A történtek minél pontosabb rekonstruálása, az információk megerősítése, árnyalása érdekében örömmel fogadjuk az esetleges szemtanúk jelentkezését, vagy akár csak a családi legendáriumból származó történeteket – A szerk.]