Nevet és zászlót kapott a hartai cserkészraj – A névadó, Hauer Béla leszármazottai is jelen voltak a zászlóavató ünnepségen

Az ünnepség keretében Körmendy Zsófia segédtiszt Kosztolányi Dezső Zászló című versét mondta el, a névadó személyét dr. Körmendy Szabolcs kalocsai cserkészparancsnok méltatta.

Képgaléria megtekintése (14 db kép)

Hauer Béla több vármegyei tisztséget betöltött melyek nem voltak jövedelmezők, támogatta a református és katolikus egyházat, és madártani megfigyeléseket is végzett, publikált is. 1919-ben a proletárdiktatúra halálra szánta, de elveihez akkor is ragaszkodott. 1920-ban 74 évesen hunyt el.

Az ünnepségen jelen voltak Hauer Béla leszármazottai, Zárai György és édesanyja, Zárainé Klári néni, aki meghatottan szólt a cserkészekhez.
A frissen kapott rajzászlót Sebők Norbert plébános szentelte és áldotta meg, a zászlóanya, Klári néni pedig emlékszalaggal látta el.

Az ünnepség végén hivatalos adományozási dokumentum került aláírásra, melyben Hauer Béla leszármazottai beleegyezésével ezentúl a 101. sz. Tomori Pál cserkészcsapat hartai Hauer Béla rajaként működik tovább.
Az együttlét agapéval és kötetlen beszélgetéssel zárult.

Képgaléria megtekintése (14 db kép)

[Az alábbiakban a névadó életrajzát Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány honlapján Schenk Jakab nekrológusa nyomán közzétett cikke alapján közöljük – A szerk.]

Hauer Béla életrajza

Hauer Béla hartai földbirtokos 1847. február 27.-én született Budapesten. A Keszthelyi Gazdasági Akadémia sikeres elvégzése után egy ideig uradalmi intézőként működött, majd saját hartai gazdaságát vezette. Igazi színmagyar jellem volt, aki élénken részt vett községe és megyéje közéletében, vagy félszáz nobile officiumot [nemes hivatást, azaz díjazás nélküli közérdekű feladatot ellátó hivatalt] viselt, de jövedelmező tagságot egyet sem. Távoli rokonság és mély barátság fűzte Herman Ottóhoz, akinek néprajzi gyűjtéséhez igen sok adattal járult hozzá.

A Magyar Madártani Intézetnek 1898. óta levelező tagja volt: Melegszívű madárvdéő és éles szemű megfigyelő volt, amiről tanulságot szolgáltat [Itt olvasható] egyetlen, magyar-német kétnyelvű madártani közleménye: „A Vetési varjú életmódja és gazdasági jelentősége kishartai gazdaságomban”, mely az Aquila 1904. évi XI. évfolyamában jelent meg (p. 318-327). 

Ebben mintaszerű gondos, az év mindenegyes napjára kiterjedő megfigyelések alapján vázolja a Vetési varjú életmódját és gazdasági szerepét, úgy, hogy az idevonatkozó irodalom legértékesebb közleményei közé tartozik. 

Mint Pest megye közéletének egyik igen tekintélyes tagja természetesen szálka volt a gyászos emlékű vörös uralom szemében, amelynek pribékjei Őt is halálra ítélték, melytől csak öngyilkossági kísérlete mentette meg. Megérte még a rémuralom összeomlását, a gondos ápolás még egy ideig talpra állította, de a kiállott izgalmak idő előtt sírba vitték. Áldásos munkás életének 74. évében 1920. augusztus 8.-án halt meg.