Ünnepi szentmise a főszékesegyházban az 1956-os forradalom évfordulóján – Pesten, a forradalom előestéjén Öregcsertőn született pap oratóriumát mutattak be

Az atya homíliájában rámutatott:

„Ma ünnepeljük nemzeti ünnepünket, 1956 október 23-át, amikor a szabadságért eleink elkezdték a lehetetlennek tűnőt, de október 23-a kapcsán egy másik évfordulóra is emlékezhetünk: Kapisztrán Szent János szerzetes, hitszónok halála emléknapján szót ejthetünk a nándorfehérvári ütközetről. Hunyadi János seregei a kor keresztes vitézeivel visszaverték a muzulmán hódítókat. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kapcsán a forradalmárok saját maguk is párhuzamot vontak a két történelmi esemény között: Magyarország mindig is szembeszegült az európai kereszténységet fenyegető politikai és katonai, vallási és ideológiai hatalmakkal.
Kapisztrán Szent János pont 500 évvel korábban,1456-ban az ország, a magyarság szabadságáért, békéjéért, fejlődéséért ő maga is mindent megtett, és mondhatom, bár nem volt magyar ember, példát mutatott nekünk.
Érdekes és értékes egybeesés, hogy 1956. október 22-én csendült fel a Nándorfehérvár 1456 oratórium, melynek zenéjét Tamás Gergely ferences pap zenésítette meg, aki Öregcsertőn született, és mindössze 41 éves volt a mű szerzésekor. Tudjuk róla, hogy a műben megírta minden addigi küzdelmét, amiből kijutott bőven. 1956 májusában ugyanis letartóztatták, és egészen decemberig kegyetlenül kínozták, és csak akkor engedték ki a kistarcsai központi internáló táborból. Félő volt, hogy belehal ebbe a rengeteg kínzásba, de nem így lett, hanem megírta Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát, ami a fő műve lett, és 1956 október 22-én mutattak be Pesten, a belvárosi templomban.
Akkor már volt valami a levegőbe, és ez még bensőségesebbé, még hasznosabbá tette az eseményt, amelyből lehetetlen volt nem kiérezni a kor üzenetét. Az üzenet a szabadság kivívásának lehetősége volt. Nyilván lehetetlen küldetésnek tűnt, de mégis ott volt a levegőben a szabadság kivívásának lehetősége.
Igen, be kell látni, az 1956-os forradalom kitöréséig nem sok mozgástere volt a történelmi egyházaknak; Mindszenty József hercegprímást, a magyar katolikusság emblematikus alakját, első emberét 1948. karácsony másnapján letartóztattak, és életfogytig tartó fegyházra ítélték. Igaz, 1955-ben házi őrizetbe helyezték, de feladatait nem tudta ellátni. A forradalom idején, miután kiszabadították, ő nyilatkozta: a rendszert az egész magyar nép söpörte el!
A világban páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel az élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen, szabadon akart dönteni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesülése felől. Szabadság, erről szól minden!” – adott nyomatékot mondanivalójának Fülöp Ernő atya, majd azzal folytatta:

Ilyen nagy dolog a szabadság? - kérdi a költő, Márai Sándor, az 1956-os versében. Nekünk keresztény embereknek óhatatlanul is fel kell tennünk a kérdést: ilyen nagy dolog lenne a szabadság? Ilyen nagy dolog lenne a haza értéke, amiért nemzedékről nemzedékre fiainknak és lányainknak életét kell áldoznia, hiszen időről időre van mit feláldozni a hazáért; a nemzeti javak, a közösségi javak mindannyiunk tulajdona…”

Képgaléria megtekintése (9 db kép)

Fülöp Ernő atya emelkedett, szépen ívelő beszédét „Isten áld meg a magyart!” mondattal zárta, majd a szentmise a szokásos liturgia szerint folytatódott, és a Himnusz, majd a Szózat orgonakíséret melletti elénekelésével zárult. A 10:55 órakor záruló szentmise közönsége ezt követően a Szabadulás kútjánál 11 órakor kezdődő városi ünnepség és koszorúzás helyszínére sietett, amelyről külön cikkben tájékoztatjuk olvasóinkat!