Terítéken a 120 éve született Tóth Menyhért alkotóművészi munkássága – Sümegi György könyvbemutatója a miskei könyvtárban

A 16 órakor kezdődő rendezvényt Sima Mihályné, a Könyvtár, Információs és Közösségi Hely vezetője nyitotta meg, majd dr. Serfőző Csaba polgármester a nagyszámú közönség mellett Sümegi Györgyöt és a kíséretében érkező Kollarics Gábort, a kiskunhalasi Thorma János Múzeum művészettörténészét, muzeológusát köszöntötte. Sümegi György munkásságának, tudományos tevékenységének bemutatása után a településvezető emlékeztetett: idén ez a negyedik, de vélhetően nem az utolsó rendezvény a Tóth Menyhért emlékév keretében. A polgármester köszönetét fejezte ki mindazoknak - köztük számos kalocsai alkotónak -, akik fontosnak tartották, hogy ismereteiket újabb adalékokkal gyarapítsák Tóth Menyhért életéről és munkásságáról.

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

A folytatásban aztán kiderült, hogy nincs attól hitelesebb értékelés, visszatekintés, mint amikor valaki nem csak a tanult, jelesül a művészettörténész szakmáját gyakorolva ír könyvet, tart előadást egy 120 éve született nagy alkotóról, hanem személyesen is ismerte, számos emlék, történet köti hozzá.

Ez utóbbi körbe tartozik a Tóth Menyhért személyét, emlékét elsőként megidéző Molnár Károly miskei lakos is, aki a művészhez és feleségéhez kötődő, egy hétig tartó gyermekkori élményeit osztotta meg a hallgatósággal. 

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

A visszaemlékezésből egyebek mellett kiderült, hogy a gyermektelen házaspár segítésére Kiss Zoltán, a miskei iskola egykori tanára két fiút és két lányt kért fel, köztük Molnár Károlyt. A feladatuk az volt, hogy a Tóth házaspárnak segítsenek a házkörüli munkában. A falu utolsó házsorában, az egykori Rákóczi soron élő „Menyus bácsi” megmutatta a festményeit és rajzait a gyerekeknek, és miközben rajzolt, arról mesélt, miért lila a tehén, miért zöld a ló a festményein. A művészi elvonatkoztatásról semmit nem tudó gyerekek számára mindez persze érthetetlen volt. A személyes hangvételű élményleírásból az is kiderült, hogy Tóth Menyhért nagyon szerette az állatokat, de mindenekelőtt a fekete színű, Bodri névre hallgató puliját. Az ebet a művész a Gyere Bodri kutyám című nóta elejével csalogatott, amire a kutya az énekhanghoz hasonló vonyítással válaszolt.

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

A személyes élményeket követően Sümegi György művészettörténész kivetítőn megjelenített képekkel illusztrált előadásából nagyon sok olyan információ hangzott el, ami még a helyben élők számára is újdonságnak számított a község egykori lakójáról.

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

Mint az elmondottakból kiviláglott, az 1904. január 2-án Szeged-Mórahalmon született, 1980. január 11-én Budapesten elhunyt művész életének nagyobbik részében Miskén élt és alkotott.

Mint elhangzott, Tóth Menyhért gyenge fizikumú, rossz látású gyerek volt, akire az édesanyja nagy hatással bírt. Kalocsán még fiatal korában kitanulta a szobafestő-mázoló szakmát. A Foktői templom téli festésekor úgy megfagyott az egyik lába, hogy le kellett amputálni. Ennek ellenére szeretetet árasztó, megbocsájtó fajta ember volt, akitől a művészi féltékenység is messze állt.

Segítői közé tartozott dr. Józsa Jenő, Miske egykori háziorvosa, de a falu plébánosaival, a mindenkori kalocsai érsekekkel is jó kapcsolatot ápolt. Sokáig nappal mezőgazdasági munkával kereste a kenyerét- éjszaka festett, rajzolt. 
A falu különös lakójára számos nevet ragasztottak, így Panyóként, Menyóként, Perkászként becézték. Talán kevésbé ismert életrajzi adat, hogy 1945 után művészeti szabadiskolát alapított Kalocsán, de rajzszakkört is vezetett és reprodukciós kiállítást tartott. Sokat festett, rajzolt a Vajas-parton, amputált lába miatt művégtaggal hajtott kerékpáron járta a környéket, hogy növendékeket gyűjtsön. Kalocsa mellett Homokmégyhez, Drágszélhez is kötődött. Mindemellett a helyi zenekarban harmonikán játszott.

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

A számos, az egyént, a művészt bemutató életrajzi adat mellett az is kiderült, hogy honnan ered Tóth Menyhért fehér szín melletti elkötelezettsége, ami Vaszary János mesteréhez vezethető vissza. 
Azonban pályája elején feketére, majd később fehérre festett piktúráinak egyediségét, értékét, jelentőségét csak halála után ismerte fel közvetlen környezete és a szakma egyaránt. Sümegi György könyve elsőként térképezi fel életművét, méghozzá rendhagyó formában: a hagyatékban maradt, közel százötven, családjával, pálya- és kortársaival váltott levelén, illetve velük vagy a művésszel készített interjúkon keresztül. 
A dokumentumokból nemcsak a mindennapi megélhetésért alázattal küzdő, nélkülözésre kényszerülő, mégis a világot és embertársait csodálattal szemlélő alkotó képe bontakozik ki, de megismerhetjük Tóth Menyhért művészetről, szépségről, Istenről vallott nézeteit is.

Az is elhangzott: a Képzőművészeti Főiskolát végzett Tóth Menyhértet már életében nem csak a művészi elvonatkoztatás nagy mestereként ismerték. Különös beszédmódja, egymásba folyó mondatai, monológjai áradatát szinte nem lehetett megakasztani, nem lehetett beleszólni. Ezért aztán sokat nem is bírták kivárni az előadásai végét, míg mások éppen ezért szerették.

Sümegi György szerint Tóth Menyhért egyik nagy erénye, hogy következetesen kitartott kialakított stílusa mellett, amit sajnos már csak halála után 10 évvel, posztomusz ismertek el Kossuth-díjjal.

Az elhangzottakból azt is megtudtuk, hogy a művész kisplasztikákkal is– nem is sikertelenül– próbálkozott.

SZINTE VALAMENNYI RAJZÁT, FESTMÉNYÉT SZÁMOS SKICC, TANULMÁNY ELŐZTE MEG, 2000 FESTMÉNYFELÜLET ÉS 10 EZER RAJZ A HAGYATÉKA.

A korábbi előadásokon már részletesen megismert életrajzi adatokon túl a művészettörténész aláhúzta:
Magyarország több múzeuma állandó tárlatán van egy-egy Tóth Menyhért festmény kiállítva. Sajnálatos azonban, hogy a Magyar Nemzeti Galériában mindeddig nem sikerült Tóth Menyhért tárlatot rendezni.

Akár a nagy ívű előadás, egyben könyvbemutató kulcsmondatának is tekinthetjük, amivel Sümegi György, a Tóth Menyhért Lelkek, vallomások című könyv szerzője a mondanivalóját zárta: 
Még sok-sok olyan adósság van Tóth Menyhérttel szemben, amit az utókornak kell rendezni a művész még nagyobb ismertsége és elismerése érdekében.”Sümegi György az előadás végén egy rövid videó interjút is adott portálunknak.

Az esemény végén az önkormányzat a vendégeket és a résztvevőket egy a dedikálás melletti kis vendéglátásra, beszélgetésre invitálta.

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

Terjedelem:

356 oldal

Kötészet:

keménytáblás borító, cérnafűzött kötés

Kiadó:

MMA Kiadó

Képgaléria megtekintése (19 db kép)

Tóth Menyhért 1929-35 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mestere és példaképe Vaszary János már akkor felfedezte benne rajz - és festőtehetséget. Ismertségében az 1976-os év hozott jelentős áttörést, az akkori kulturális miniszter kérésére a Műcsarnok valamennyi kiállítóterében egy-egy Tóth Menyhért képet állítottak ki. Ugyan művészetét, alkotásait több művészettörténész megpróbálta kategorizálni, besorolni, de ez Tóth Menyhért egyéni útkeresése miatt nem sikerült. Annyiban talán mégis, hogy képzőművészetét leginkább Gulácsy Lajoséhoz és Csontváry Kosztka Tivadaréhoz hasonlítják. Utóbbival még Tóth Menyhért életútja is azonosságot mutat, hiszen Csontváry ugyanúgy magányos festő volt, mint a miskei alkotó, és művészetének jelentőségét is csak a halála után ismerték el igazán. A művészeti irányzatokba való besorolásáról Tóth Menyhért úgy vélekedett: „Egy parasztnak is lehet álma.” Az előadó kitért arra is, hogy Tóth Menyhért 772 (!) alkotásából 2007-ben a Kieselbach Galéria és Aukciós Ház rendezett nagyszabású kiállítást.

Tóth Menyhért magányosan, visszavonultan élt, családja nem volt, napközben paprikát és majorannát kapált, abból vásárolta a vásznat és a festékeket, alkotásainak egy részét 30 évig a padlás őrizte. A főiskolai évei alatt volt olyan időszaka, amikor nem beszélt senkivel, egyesek szerint, mint megannyi nagy művész „az őrült és a zseni határán billegetett”. Hagyatéka, alkotásainak nagy része a Bács-Kiskun Vármegyei Múzeum Kecskeméti Képtárában található. Tóth Menyhért művészetének XXI. századi elismertségét jól reprezentálja, hogy az elmúlt évben a Szépművészeti Galéria nagy festőművészek alkotásaiból rendezett kiállítását két Tóth Menyhért kép zárta.”