La Bella Calosca, avagy Olaszországot is „az ujjuk köré táncolták”

A felsős és középiskolába készülő korosztály alkotta Bokréta csoport gyermekei nagyon várták az utazást. Nem csak azért, mert egy rangos nemzetközi fesztivál keretében léphettek színpadra Olaszországban, hanem azért is, mert minden ilyen kirándulás bizonyos szempontból jutalomút is számukra. Erről Illésné Koszta Krisztina egyesületvezető, néptáncpedagógus beszélt őszintén, hiszen nagyon fontos az, hogy Kalocsa és népművészeti örökségünk világhírét méltóképpen ápolják és őrizzék a néptáncmozgalom által, de az sem kevésbé lényeges, hogy a fiatalok a „munkás hétköznapokban is motiváltak maradjanak”. Hiszen egy-egy koreográfia, műsorszám betanulása hosszú hónapokon át tartó, sok erőfeszítést és befektetett energiát igénylő feladat, van tehát miből leengedni a fáradt gőzt egy-egy nyári út alkalmával, mégha az fellépésekkel, kötött programokkal is tarkított.

Az ötnapos olaszországi fesztivál ideje alatt sok idő jutott a pihenésre, tengerparti barnulásra, városnézésre, meséli a fiatalok mestere, aki természetesen férjével és sokévtizede alkotó párjával, Illés Zoltánnal vezeti a csapatot.

Ahogyan a legtöbb külföldi meghívás alkalmával, úgy erre is a kalocsai viseletet és a hozzá illő táncokat vitték, valamint bemutattak bukovinait is. A hungarikummá vált motívumokkal díszített viseleteknek Olaszországban is rengetegen jártak a csodájára, idézi fel Illésné, meglepődve mesélve, hogy hatalmas sikere volt a táncok közötti jeleneteknek is ahhoz képest, hogy lóvásárról szóló koreográfia magyar nyelvű dialógusait nyilván nem érthette a zömmel olaszajkú közönség, mégis láthatóan nagyon élvezték.

A Boktéra csoport nem jött haza üres kézzel a fesztiválról, megajándékozták ugyanis őket egy díszoklevéllel és a részvételért kiállított tárgyjutalommal, amelyek érdekessége, hogy mindkettőre következetesen „Calosca” néven vésték fel Kalocsát, de nem is ez a fontos, hanem azok az eseménydús napok, amelyekre ezek mindig emlékeztetni fogják tulajdonosaikat.