Katonai emlékpark (is) lesz a Csilás parkban

A Gábor Áron szobor áthelyezéséről már írtunk, most jelezzük, hogy akkori cikkünket látványtervvel is kiegészítettük. Ugyanazon napirend másik pontjaként tárgyaltak arról az elképzelésről, hogy a kalocsai laktanyáknak, az abban szolgáló alakulatoknak a Csilás-parkba tervezett emlékművel állítsanak mementót.

A városnak a mindenkori honvédelem terén betöltött szerepe elvitathatatlan. Jó ötlet, hogy egy emlékhellyel a közösség hozzájáruljon, hogy a valaha itt szolgált, sok esetben ma is városunkban élő katonák megtarthassák ünnepségeiket, megemlékezve a közös kalandokról, a régi bajtársakról. Jó ötlet, hogy egy ilyen emlékhellyel akár vonzerőt is teremthessünk városunk iránt az egykor itt szolgált sorkatonák felé. De a helyszínt többen is kifogásolták.

A csaknem száz év előtti kerékpáros alakulattól a Forradalmi Ezredig állítanak emléket a legutóbbi testületi ülésen hozott döntés értelmében. Az előbbit először majdnem kifelejtették, az utóbbira való „emlékezés” politikailag, illetve ideológiailag is kifogásolható, ugyanez mások szerint a történelmünk megmásíthatatlan része – dióhéjban ezekről a kérdésekről vitáztak képviselőink.

1,1 millióból ki kell jönnie

A tisztázó kérdések közt Szabó Balázs azt tudakolta, van-e pénzügyi különbség a két változat közt. Filvig Géza is a ráfordítás mértékére kérdezett rá. A polgármester szerint másfél millióba kerül majd a projekt. A költségekről később, a bizottsági ülésen elhangzottak alapján dr. Angeli Gabriella – pontosítva a polgármester által tett kijelentést – elmondta, hogy emlékei szerint a költségvetésben 1,1 millió forint szerepel erre a célra. Angeli hozzátette: ennek az 1,1 milliónak fedeznie kellene a Gábor Áron szobor áthelyezését és az új emlékmű létesítését is, ellenkező estben költségvetés-módosításra lesz szükség.

Elképzelhető, hogy Angeli a városi költségvetésben előirányzott összegről beszélt, míg Bálint az emlékmű létesítésének kalkulált költségét közölte. Ez esetben– óvatos vezetőként a nehezebb útra fölkészülve – az alternatív látványtervek közül a „B” jelűhöz tartozó becslés által megjelölt, magasabb összeget adhatta meg a polgármester. Később ugyanis, Szabónak a két alternatíva költségei közti különbségre irányuló kérdésére, egyértelműen az „A” változatot mondta olcsóbbnak Bálint József, kijelentve, hogy arra megvan a költségvetési fedezet. A másikhoz – ezek szerint – további forrásról is gondoskodni kellene.

A történelem része

Az előzetes egyeztetések során Romsics Imre hívta föl a figyelmet az elsőkén idetelepített kerékpáros zászlóaljra, amely az eredeti tervből kimaradt.
Török Ferenc is szóvá tette volna ezt a hiányt, majd a „forradalmi ezred” listára vétele miatt is szót emelt. Ezt az ezredet ’56-ban Budapestre vezényelték, az akkori tevékenységük nyomán kapta az alakulat ezt a nevet, de előtte volt másik neve, jobb lenne őket azon a néven szerepeltetni – vélekedett a képviselő.

Ha tetszik, ha nem, Kalocsa katonaváros volt – mondta Bálint József.

A trianoni békedöntés után került Kalocsára a kiskunhalasi kerékpáros ezred, így Romsics javaslata méltányolandó. A Forradalmi Ezred megítélése azonban eltérő volt: A polgármester szerint ez a történelem része, és nem az alakulatnak állítanának emléket.
A legtöbb magas szintű országos vezető itt kapott sorkatonai kiképzést előfelvételis egyetemistaként. Ez az egység is csak egy táblácskát kap majd, ahogyan a kerékpáros is, emlékezve, hogy hogyan is kezdődött a katonai jelenlét Kalocsán.

Ehhez csatlakozott később dr. Angeli Gabriella is, elmondva, hogy megkérték a Viski Károly Múzeum vezetőjét [Romsics Imrét], hogy véleményezze a tervet, és ő nevekkel kapcsolatban nem emelt kifogást, csak a kerékpáros ezred fölvételét kérte a megemlítendő alakulatok közé.

Török erre utóbb így reagált:

vannak olyan dolgok, amelyek megtörténtek, de vannak olyan dolgok, amikre büszkék vagyunk, és amelyekre nem, vannak olyan dolgok, amelyeknek emléktáblát állítunk, és vannak, amelyeknek nem. „Idézőjel”

Szabó Balázs „A” katonaváros kitétel hangsúlyozását kifogásolta, emlékeztetvén, hogy ezeréves írott történelmű városunkban a kalocsai katonai egységek egykori ittléte csak egyetlen szín, és nem is a legfontosabb. Hasonlóan vélekedett dr. Filvig Géza is, javasolván, hogy idézőjelbe téve szerepeltessék a „katonaváros” kitételt.

Ebben azonnal nyugvópontra jutott e kérdés tisztázása, mert a javaslatevő egyesület képviseletében felszólaló Bóna Pál is értetlenkedve konstatálta az idézőjelek hiányát, mert azt nyelvésszel történő, korábbi egyeztetés után már maguk is így képelték el. Ez tehát módosításként bekerült a javaslatba.

Filvig Géza ennek kapcsán arról beszélt, hogy a szovjet laktanya és a két magyar laktanya lényegében az érseki státusszal járó rang letörését célzó büntetés volt Kalocsának, amint az sem véletlen, hogy a város közepére telepítették a női börtönt és a fiúnevelőt. Ugyanakkor a katonavárosi múlt is egyértelműen városunk gazdag, sokrétű történetének része. Ezért jó ötletnek tartotta, hogy katonai emlékhely létesüljön.

Az elhangzottakra reagálhatott az ülésen Bóna Pál is. Történelmi kérdésről van szó – mondta.

A 37. lövészezred volt, akiket fölvezényeltek Budapestre. Ez az ezred úgy állt helyt, ahogy tudjuk, a történelemből. Nem tudom, hogy a történelmi múltunkat megtagadjuk-e, de úgy gondolom, hogy ez annak a része. – mondta Bóna, hozzátéve, hogy ez az ezred ’87-ben megszűnt, és a két ezred bázisán épült ki a későbbi kiképzőközpont. Elfogadták azt a javaslatot is, hogy a kerékpáros ezred is kerüljön föl a táblára, mert minden kompromisszumra készek, hogy ez az emlékmű megvalósuljon, majd elmondta, hogy pár hete kísérte végig a legfőbb ügyészt a laktanyában.

Ha még nem láttak meghatódott embert, akkor én láttam. Végigjárta a bozótos laktanyarészeket, el kellet kísérnem a századkörletére, elkalauzoltam az őrszoba épültéhez és a gyengélkedőhöz, ilyen bogáncsos körülmények közt is bement oda, és kérte, hogy fényképezzem le. Ő se szégyelli, hogy itt szolgált. 
Kövér László a második kiképző zászlóalj KISZ-titkára volt ennél a forradalmi ezrednél. Történelmi tények ezek, nincs ezzel semmi gond. Nekik sem gond, nem hiszem, hogy nekünk gond lenne. A laktanya marad

Török Ferenc a hagyományőrzők által összegyűjtött rengeteg anyag kapcsán megosztotta azt az elképzelését, hogy a foktői laktanya egy csücskében, egy épületben az alakulatok relikviáiból katonai múzeum kialakításával egy új turisztikai attrakció jöhetne létre, amely osztálykirándulások és más gyerektalálkozók helyszíne lehetne. A gyerekek imádják a haditechnikai parkokat – mondta a képviselő, hozzátéve, hogy gyerekek táboroztatására is alkalmas egység létesülhetne itt. A két alternatíva közül a másodikat javasolta elfogadni, mert,

annak legalább van egy kis építészeti, vagy művészi [jellege], aki ezt csinálta, próbált, valamilyen műalkotást is tenni. Tehát az, hogy két követ leteszünk, és arra rárakunk egy táblát, az nem a mai kornak megfelelő emlékmű HA ILYESMIT TESZÜNK, NE FELJTSÜK EL, HOGY ÉVTIZEDEKRE TESSZÜK

– mondta, ezért javasolta, hogy erről a pontról ne döntsenek, hanem kérjék ki a területet a honvédségtől, és alaposabb átgondolás után határozzanak.

Bálint József azonban a területkéréssel kapcsolatban lelombozta a képviselőt. Emlékeztette a volt polgármestert arra 2014 februárjában még neki megküldött levélre, amelyben korábbi laktanyai területkérésünkre válaszként elutasítás érkezett a minisztérium részéről. Az új vezetés is kérte a terület átadását, erre a korábbi levélre hivatkozó, annak a kérést megtagadó tartalmát megismétlő válasz érkezett.

Mondjunk le a laktanyáról?

Mondjunk le arról, hogy a HM ingatlanból kapunk, hiszen hosszú távon más célokra kívánják fölhasználni – mondta Bálint József, hozzátéve, hogy a sajtó jelenlétére való tekintettel egyelőre nem kíván szólni arról, hogy milyen célra.

Ugyanakkor elmondta: a város tervei közt szerepel az egykori magtárépület pályázat keretében történő fejlesztése, amelynek során a Hadtörténeti Múzeummal is együttműködve máltó helyet adhatnak a katonai relikviák, emléktárgyak, eszközök bemutatására.

Török Ferenc erre később azt mondta, hogy ha jelenleg nincs is mód a honvédségi területtel tervezni, idővel ez változhat. Ha pedig eldöntött tény volna, hogy a magtárban létesül hadtörténeti múzeum, akkor ez emlékhely számára szebb helyszínt el sem lehetne képzelni annak a környezeténél. Az elhangzottak után visszavonta a módosító javaslatát, de azt fönntartotta, hogy a Csilás-parkba semmiképpen ne helyezzék. Sőt, szerinte még a Csillás-parkon belül is lehetne a látványtervben szerepeltetettnél jobb helyszínt találni, a két változat közül pedig a második változat elfogadását javasolta. „Keressünk neki egy jó helyet, de ez a hely nem a Csilás-park” – mondta, majd megkérdezte, hogy a műszaki osztály vizsgálta-e ezt a kérdést, és egyetért-e a javaslattal.

A műszaki osztály is a „B” verziót támogatná

Boromisza Viktor elmondta: az előző ülésen döntés született az emlékmű létesítéséről, ezért ők a létesítés kérdését már nem vizsgálták, hanem az adott határozat nyomán alternatívákat dolgoztak ki. Ezek közül a második változatot támogatják [ez föltehetőleg a művészetileg is értékelhető, Török Ferenc és később Filvig Géza által is támogatásra javasolt „B” verziót jelenti – A szerk.]

Filvig is megfontolásra javasolta a helyszínt, már csak azért is, mert az emlékhely későbbi bővítése itt nem megoldható, pedig egy esetleges hadtörténeti múzeummal, katonai látványossággal kiegészülve már komoly attrakciót jelenthetne. Azt javasolta, hogy előre gondolkodva keressenek olyan helyszínt, ahol ezek a létesítmények egy helyen, egymást erősítve növelnék városunk vonzerejét.

Hangsúlyozta, hogy nem elodázni szeretné a javaslatot, vagy fiókba tenni. Tudomásul vette a polgármesteri tájékoztatást, amely szerint az önkormányzatnak volt egy tulajdonigénye, és azt elutasították. Úgy vélte, az emlékhelynek nem föltétlenül kellene önkormányzati tulajdonú területen állni, lehet, hogy a Honvédelmi Minisztérium is hozzájárulna, hogy a hozzá tartozó területen alakítsák ki az emlékművet. Úgy vélte, Simicskó István miniszter felé is jelezni lehetne, hogy itt fölmerült egy ilyen igény. Ebben az ellenzék is közbenjárna. Alaposabb megfontolás után méltóbb emléket lehetne állítani az itt szolgált alakulatoknak, amihez többletforrást is lehetne szerezni, főleg, hogy amint elhangzott, magas rangú politikusok és más köztiszteletben álló személyek szép katonaemlékeket őriznek Kalocsáról, ehhez őket is meg lehetne nyerni.

Nem a Csilás-parkot akarom leminősíteni, de már elnézést, de egy buszparkolóba fogjuk rakni. Ne egy buszparkolóba tegyük be, és akkor azt mondjuk, hogy rendben, teljesítettük az igényt, hanem adjuk meg akkor [a módját] kulturált formában és tartalommal. Angeli Gabriella szerint viszont jó helyen lesz az emlékhely a Csilás-parkban, a foktői úti laktanya közelében. A tervezett hadtörténeti kiállításnak szánt, egykori magtár kicsit furcsa helyszín, ezért javasolta, hogy ezt tegyék félre, és beszéljenek róla a későbbiekben. Most az emlékhelyről kellene dönteni és nem másról.

Húsz éve halogatják?

Bolvári Ferdinánd az indítványozók álláspontjára volt kíváncsi az elhangzottakról.
Bóna Pál elmondta, ez a park annyira régi vágyuk, hogy bármilyen kompromisszumra hajlandóak, megfelel nekik a Csilás-park is. Majd fölidézte, hogy ügyükkel sem Török Gusztáv Andor, sem Török Ferenc polgármester idején nem foglalkoztak.
Húsz évig halogatták ezt a döntést. Most megint olyan ötletekkel jönnek, ami pénz és idő. A kérelmezők már sok kompromisszumot kötöttek, például lemondtak a Gábor Áron szoborról. Mint mondta, nekik is voltak ötleteik, de

amit a Filvig képviselő is elmondott, az egyelőre zsákutca, tehát gondolják meg: akarják-e, vagy nem akarják ezt az emlékművet Végül a polgármester határozathozatalra bocsátotta a kérdést, amelynek során 8 igen 4 tartózkodás mellett elfogadták a javaslatot, a hozzá csatolt „A” változat szerinti, egyszerűbb, olcsóbb megvalósítással.

Közönségszavazás: nem jó a helyszín

Erről a kérdésről korábbi cikkünkhöz kapcsolódóan már olvasóink is véleményt nyilváníthattak, és a Csilás-parki helyszínt mindössze a válaszadók 14%-a tartotta megfelelőnek, közel harmaduk még az emlékhely létesítésével sem értene egyet. A Foktői úti laktanya helyszínét mintegy negyedük támogatta – akkor még nem tudtuk, hogy ez rövid távon komoly akadályokba ütközik. Igaz, csak a válaszleveleket ismervén nem tudjuk, pontosan, hogy milyen kérésre küldték azt. A területet e sorok írója 1975. óta figyeli. Kb. négy esetben látott katonát a lassan erdősülésnek induló, előtte évtizedeken át derékig érő gazzal borított focipályán, kiképzőközpont ide vagy oda. Füvet nyírtak. Ezért nem tűnik lehetetlennek, hogy esetleg egy kisebb területre vonatkozó, mértéktartóbb igényt kielégítettek volna, főleg honvéd hagyományőrzési célra.

Az ülés után több olvasónk azt is jelezte, hogy nem értik, miért kell ehhez az emlékhelyhez közpénz? A Wass Albert szobor fölállítását sokan támadták és bírálták annak idején, de tény, hogy az a szobor közadakozásból, a civil kezdeményezők pénzéből jött létre. Ugyanezt megtehették volna az egykori katonák is, aki között különösen sok volt a fanyalgó a Wass-szobor kapcsán – legalábbis nevük elhallgatását kérő olvasóink szerint.