November 17-én, pénteken délután öt órai kezdettel a Nagyasszonyunk Katolikus Iskola aulájában tartották a kalocsai Szent István Gimnázium végzős diákjainak szalagavató ünnepélyét, amelyen a többnyire a tanulók hozzátartozói, szülei, nagyszülei alkotta a közönséget. A többé-kevésbé kötött menetrendű ünnepélyt a végzősök változatos zenei, irodalmi összeállítása és az igazgató, Perity Lajos köszöntő beszéde tette emlékezetessé, és a minden szalagavató fénypontját jelentő tánc tette föl rá a koronát.
Az ünnepély a 12. évfolyamosok zeneszóra történt bevonulásával vette kezdetét, majd az egybegyűltek zenei aláfestés nélkül, közösen énekelték el a Himnuszt.
Ezt követően a közelgő búcsúra, valamint első nagy megmérettetésükre, az érettségire készülő diákok nevében a 12.C osztályos Molnár Zalán Ferenc mondott beszédet, majd Perity Lajos, a gimnázium igazgatója szólt az iskola végzős tanulóihoz.
Emlékeztetett: a szalagavató – vagy ahogyan sok más helyen nevezik: szalagtűző – ünnepség régi, hagyományos rendezvény a magyarországi középiskolák életében. Azt talán kevesebben, hogy ez a szokás a 18. század második felében alakult ki a selmecbányai diákok körében. Akkor farsang végén befejezték a vigadalmat s ígéretet tettek arra, hogy az iskola jó hírének megőrzése érdekében minden energiájukat a tanulásra fordítják. Ígéretük megtartására figyelmeztette őket az iskolazászló egy darabja, a kis kék szalag, amit az érettségi vizsgák letételéig viseltek.
E hagyományt állította a gimnázium végzősei elé példaképp, arra intve, bár még nincs itt a farsang, mégsem korai a tanulásra való összpontosítás.
Arra is figyelmeztetett:
A szalag egyfajta jelképes útlevél is, amely jelzi, hogy lassan véget érnek a gyermekévek, a felnőttkor küszöbéhez érkeztetek. A szalaggal így valójában megkapjátok a nagykorúság, a felnőtté válás jelképét is. Felnőtté azonban a felelősség vállalása, a másokkal való együttműködés, a tudásotokra alapozott megfontolt és helyes döntések tesznek majd benneteket.”
Ennek az útnak egyik állomása az érettségi vizsga, ám bátorította is a diákokat: a sikeres vizsgáért nem kell többet tenniük, mint tisztességesen, szorgalmasan és rendszeresen készülni a megmérettetésre, amire még közel fél év áll rendelkezésre. Van még idő új ismereteket szerezni, a hiányokat pótolni.
De hamarosan itt az ideje a bizonyításnak, hogy képesek huzamos ideig, intenzíven úgy szellemi, mint fizikai munkát végezni, ami nélkül ma már az életben sem lehet boldogulni.
Nyújtsd mindig a legtöbbet! Ne elégedj meg azzal, ami vagy! Próbálj meg az lenni, ami lehetnél!”– tanácsolta, báró Eötvös József kultuszminisztert idézve.
Beszéde záró szakaszában arról szólt az igazgató: még nincs itt a búcsú ideje, még itt van az iskola védőburka, a tanárok, az osztályfőnökök, valamint a szülők nyújtotta biztos háttér. És itt vannak osztálytársak, akikkel jó együtt örülni, lelkesedni, tervezgetni a holnapot és visszaemlékezni a közös élményekre.
Őrizzétek ezeket az emlékeket, pillanatokat, hisz ha elenyészik az iskolai védőburok, erőt tud adni egy emlék, a megszerzett tudás, vagy az a kék szalag, amit most adunk át nektek. Legyetek büszkék erre a szalagra, legyetek büszkék a több mint negyed évezredes múlttal rendelkező iskolátokra, amelynek ti is részesei voltatok, vagytok!”Az igazgató gondolatait jókívánságokkal és Arany János soraival zárta:
Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
A következőkben, az ünnepélyes szalagtűző ceremónia során az iskola hagyományai szerint előbb Perity Lajos igazgató tűzte ki a kék szalagot az osztályfőnökök, Petrás Éva, Bedőné Okner Ildikó, valamint Kohn Judit mellére, majd utóbbiak szalagozták föl végzős osztályaik tanulóinak, akiket hármas turnusokban, név szerint szólított a műsorközlő.
A tanulók műsora
A végzős diákok zenés-irodalmi összeállításában Weöres Sándor Tíz lépcső és Szabó Lőrinc A kíváncsiság című versei mellett Wass Albert egy prózarészlete is elhangzott. Felcsendült az Alphaville Forever Young című dala, fuvolán Alan Menken I see the light darabja, zongorán C418 Sweden című műve szólalt meg. A kórus Dés László és GesztiPéter ismert szerzeményét, a Mi vagyunk a Grundot adta elő.
A műsorban szerepeltek (betűrendben):
András Gerda, Angeli Olivér, Bagó Boglárka, Bagó Zsófi, Balla Zsófia, Baranyai Dominik, Belehorecz Ákos, Bessenyei Réka, Csóti Csenge, Devescovi-Tóth Olivér, Farkas Dávid, Gaál Izabell, Havasi Laura, Hus-Nagy Zselyke, Kiss Benedek, Kocsis Bálint, Korsós Odett, Makádi Emma, Markó Benedek, Maár Emília, Máté Emma, Mészáros Nikolett, Molnár Fruzsina, Szabadi Lilla, Szabadi Rita, Szakállas Hanna, Tóth Liza Sára, Vén Evelin, Weller Jázmin.
A diákok felkészülését tanáraik, Bedőné Okner Ildikó, Csupor Balázs, Kerekesné Geri Zsuzsanna, Kohn Judit, Petrás Éva, valamint Renczné Viskus Kinga segítették. A hangtechnikában a Hang Around Kft. közreműködött.
Ezt követően, míg a diákok a tánchoz átöltöztek, a 12. évfolyamos osztályok közös iskolai élményeit, a gimnáziumi évek emlékezetes, nagy pillanatait fölelevenítő diabemutatót láthatott a tanári karból és a tanulók szeretteiből álló közönség, majd a rendezvényt a minden szalagavató bál koronáját jelentő tánc következett, majd ki-ki családja gratulációit fogadta.
A frissen felszalagozott diákok bécsi keringőjét Perity Dóra és Farkas Éva tanította be.