2022. 01. 25. kedd
Pál
: 359 Ft   : 317 Ft Benzin: 480 Ft/l   Dízel: 480 Ft/l   Írjon nekünk

„Egy magáért beszélő pillanat” – Nagyinterjú Török „Töce” Tiborral, az Amerikai Fotográfiai Szövetség aranyérmesével

 „Egy magáért beszélő pillanat” – Nagyinterjú Török „Töce” Tiborral, az Amerikai Fotográfiai Szövetség aranyérmesével
Kastély Béla  |  2021. 11. 27., 14:25

Töcével egy kávézóban ültem le beszélgetni és egy igazán inspiráló, szimpatikus beszélgetőpartnerre leltem benne. Most Olvasóink is megismerhetik, milyen egy lokálpatrióta fotós élete.

Török Tibor, vagy ahogyan Kalocsán szinte mindenki ismeri, „Töce” életének két központi eleme van: futás és fotózás. Így született meg az általa alkotott Török „Töce” Tibor és a „futógráfus” titulus is.

Mesélj egy kicsit magadról! Kezdjük a futással, milyen eredményeket értél el, és mire vagy a legbüszkébb?

A futást egy picit korábban, 2004-ben kezdem, azóta már több mint 150 hazai és külföldi versenyen indultam. Emlékezetes volt a „Határtalanul a Down-szindrómás Gyermekekért” elnevezésű jótékonysági futás, amikor 404,65 kilométert futottam Székesfehérvár és Gyulafehérvár között, 7 nap alatt. A legbüszkébb arra vagyok, hogy az egyik versenyen 3 óra alatt sikerült lefutni a 42 kilométeres maratoni távot.

Úgy tudom, a versenyszerű futás az utóbbi években háttérbe szorult és a fotózás került fókuszba.

Így van, de lelkes futóaktivistaként a jövőben is vállalom a főszervezői szerepet a már hagyományossá váló tömegsport rendezvényeknél, mint például a „Tök jó futás”, vagy a Reptérfutás.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Forrás: Kastély Béla / KALOhírek

Térjünk át életed másik központi elemére! Mi indított el a fotózás útján, hogy kezdted el, és miként építetted fel a karrieredet?

2005-ben a pék szakmunkásvizsga mellé kaptam az első úgymond szappantartó dobozt – mi fotósok csak így hívjuk -, a fényképezőgépet. Ebben az évben rendezték a Duna Menti Folklórfesztivál, ahol több ezer képet készítettem, de ebben még nem volt tudatosság. Akkor láttam meg, hogy a helyi nagy fotósok, a Benke Feri bácsi, Péjó Zoltán, Bedi Gyula milyen szuper technikákkal fotóznak. Akkor jött az ihlet, ezt meg kell tanulni, hogy pár év múlva ott állhassak mellettük, Fotós közösségi oldalakon, neten tanultam másoktól. Ekkor még nem lehetett videókból tanulni, mint manapság. Folyamatosan képeztem magam, majd 2008-ban vettem a bátorságot és jelentkeztem a Duna-táj Fotókörhöz, ahol példaképem és egyben mentorom, a néhai Benke Feri bácsi karolt fel, így tőle lestem el a szakma alapjait. Majd 2009-ben Pécsen, két éven keresztül iskolai keretek között tanultam a fotózást, ekkor már a Mecseki Fotóklub tagja is voltam. Jót tett a szakmai fejlődésemnek, hogy sikerült kijutni a mazsorett EB-re és VB-re fotózni, valamint a tájfutó szenior és felnőtt VB-n is részt vettem az egyik csapat hivatalos fotósaként.

A múlt után beszéljünk a jelenről és a jövőről! Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?

Jelenleg egy Nikon D610-es van a táskámban, ami 2013 óta van meg. Ahogy én szoktam mondani, a fényképezőgép csak egy eszköz a fotózáshoz, az emberi szem és a látásmód az sokkal fontosabb.

Hogy sikerült elérned, hogy név nélkül is felismerhetőek a fotóid. Hogyan írnád le a stílusod?

Az erős kontrasztos képek, természetes, de néha túlzott színek dominálnak nálam, bár az utóbbiból egy kicsit mára visszahúztam. A fekete-fehér képeknél - ami ma már közelebb áll hozzám -, azonban megmarad ez a drámai, erős ellentmondásos stílus.

Korábban már elmondtad, hogy nem főállásban fotózól. Vannak most élő megbízásid?

Most a 360 fokos virtuális sétákat, túrákat csinálom, ebből jönnek igazán felkérések. Más, egyéb fotózás az kevesebb, de ebből a szempontból örülök, mert a 360 fokos technika különlegesebb, mint az eddigiek. Természetesen esküvő, keresztelő, babaváró, sport, gyakorlatilag bármilyen fotózás ugyanúgy szerepel továbbra is a repertoáromon.

Kérlek, oszd meg velünk a 2021. évi sikereidet! Mi volt a lejelentősebb?

Régi nagy álmom teljesült azzal, hogy átvehettem a Magyar Fotó­művészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének (MAFOSZ) A-MAFOSZ fotóművész diplomáját. Az ezzel járó fotó­művész-igazolvány új lehetőségeket nyithat meg előttem.

Ebben az évben több mint 150 kiállításra javasolt képem négy földrészen és 20 különböző országban került bemutatásra.

A legjelentősebb eredménynek a bangladesi és a kínai aranyérem számít. Ezekre a pályázatokra is több ezer fotóval neveztek. A „Freedom” című alkotásommal itt sikerült elérnem a PSA Gold Medal-t, ami az Amerikai Fotográfiai Szövetség aranyérme. Egyébként minden kiállításra beválasztott képnek örülők, még ha díjat nem is nyerek vele, mert ez is egyfajta elismerés.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Freedom

Mit kell tudnunk ezekről a pályázatokról, hogy működnek, mi a stratégiád?

Szinte kivétel nélkül nevezési díjas versenyeken, pályázatokon indulok. Ezekre több kategóriában, rengeteg kép érkezik be. Indiában, ahol különdíjat kaptam, 7000 képet 4 óra alatt lezsűrizték. Tehát egy olyan képet kell készíteni, amely két másodperc alatt meg tudja fogni az embert. Ha ennyi idő alatt nem győződ meg a zsűrit, hogy a te képed a legjobb, akkor az felejtős. Egy magáért beszélő pillanat, ami mindent eldönthet, a siker kulcsa.

Vannak olyan pályázatok, ahol akár négy-öt hétig zsűriznek és sokkal kevesebben is indulnak rajta. Tavaly például Írországban 27 nevező és négy kategória volt. Én itt minden kategóriát kimaxoltam, de egy képem se került be, de nem szabad feladni. Erre a sportmúltam is megtanított, és a fotózásban is minden országban, illetve földrészen más-más stílust szeret a zsűri. Volt olyan Távol-keleti pályázat, ahol én voltam egyedül európai, innen bekerülni nem egyszerű. Ezért is vagyok büszke arra, hogy pályázatokon díjazott képeim 90 százaléka Kalocsán és annak vonzáskörzetében készült, ezzel is öregbítve városunk hírnevét a világban. A jövőben is ezt az utat követem, Kalocsán vagy a város környékén készült képpel nevezek, legyen a világ bármely pontján a megmérettetés.

Meg kell mondanom, abszolút lenyűgöz ez a lokálpatriotizmus, de nem kíméllek, jön a következő kérdés. Melyik a személyes kedvenc, illetve legsikeresebb fotód?

Szentesen 2008-ban, az Alföldi Fotószalon – ami az egyik legnívósabb magyar pályázat -, a mentorom, Benke Ferenc első helyezett lett, én meg különdíjas az „Üvegfal mögött” című képemmel. Ez volt igazából az első pályázatom, ezért ez áll a szívemhez legközelebb.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Üvegfal mögött

Személyes jó barátomról, az idén nyáron 76 évesen elhunyt Gróf József kalocsai költőről készült „Túl mindenen” fotóm igen sikeresnek bizonyult. Kínában, a IV. Zhuhai Nemzetközi Fotográfiai Kiállításon aranyérmet (PSSM Gold Medal), Indában Salon Diploma Award és Merit Award, spanyol és lengyel kiállításokon Honorable Mention díjat, Észak-Macedóniában pedig IAAP Ribbon különdíjat értem el ezzel a képpel.

Képgaléria megtekintése (8 db kép)
Túl mindenen

Mi inspirál, motivál igazán?

Az emberi sorsok. Emberi történeteket és olyan dolgokat bemutatni, amik eltűnőben vannak. Erre egy olyan példát szoktam mondani, hogy például Szarka Vera néniről akartam készíteni tavaly nyáron képet, csak a vírus miatt ő is le volt betegedve. Akkor nem tudtam megoldani, amire enyhült a pandémia, addigra meg már megint újra betegeskedett, és sajnos meghalt.

Zárásként avass be minket, milyen távolabbi céljaid vannak a fotózással kapcsolatban, és mi a következő projekt?

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), magyarul Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség diplomájának megszerzése a nem is olyan távoli célom.

Szeretném a kalocsai ismert embereket, akiket mindenki ismer, de mégsem eléggé, arcképekkel bemutatni. Úgymond munkaportré jelleggel. Egy olyan pillanatban lefényképezni őket, amikor már nem azzal foglalkoznak, hogy én ott vagyok a fényképezőgéppel. Kovács László fazekasmesterről és Farkas Tibor szobrászról már kész vannak a képek, de még van egy hosszú lista a tarsolyomban.

Borítókép: Török Töce Tibor / Séta a ködben

Ha tetszett a cikk, kövesse a Kalohíreket
a Facebookon!

videok  legfrissebb videók

2019. 08. 09., 11:29
Terefere Pécsi Viviennel. Interjúalanyaink: kalocsai kötődésű, tehetséges fiatalok. Téma: vágyak, álmok, tervek, alkotások, aktualitások. Viven első beszélgetőtársa 18 éves koráig élt városunkban, amelynek közvéleménye röplabdacsapatunk erősségeként ismerhette meg őt. De mi van vele most, egy jó évtized után? Meg fognak lepődni!

Még több friss hír

2022. 01. 19., 14:00
Indulnak a választási előkészületek. A kampány hivatalosan a február közepén kezdődik, ám az eseményre nem csak a pártoknak és a választóknak, hanem a lebonyolító szerveknek is föl kell készülniük. A kalocsai Választási Iroda felhívást tett közzé a szavazatszámláló bizottságokba való jelentkezésre.

  Legfrissebbek most

   NAPI GYORS
2022. 01. 24., 17:59
Számos médium közölte a gyászhírt, a Kossuth Rádió adását megszakítva tájékoztatott olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornászunk halálhíréről. Még >>>
2022. 01. 24., 17:35
Kedden, szerdán és csütörtökön gallyazási munkálatok miatt körültekintőbben kell közlekedni. Még >>>
2022. 01. 24., 09:36
A két egyesület az új polgárőr autókat a Magyar Falu Program Falusi Civil Alapjának pályázati forrásából szerezte be. Még >>>
2022. 01. 24., 09:02
A másik vendéget lopta meg a delikvens, sőt, a keresztelési ajándékát is visszalopta. Még >>>
2022. 01. 23., 19:10
Ma egész délután zajlottak a baráti meccsek az EMIKA koripályán! Még >>>
2022. 01. 23., 18:29
Élhetőbb város kialakításához hozzátartozik, hogy jó nemzetközi kapcsolatokat ápoljunk olyan partnerekkel, akik a térségünkben jelen vannak. Még >>>

  NÉPSZERŰ HÍREK

hirdetés