Vitték a céges laptopot, bélyegzőket is – Nyolc napon belül gyógyulnak Loibl sérülései

A nyilatkozatban kitért előző nap publikált írásunkra is, amelyet kárörvendőnek minősített, továbbá nehezményezte, hogy abban olyan részleteket is megírtunk az esetről, amelyet szerinte csak rendőrségi jegyzőkönyvből ismerhettünk, és ezek közlésével hátráltattuk a nyomozás érdekeit. Az ügyvezető valószínűsítette, hogy emiatt jogilag fog föllépni cikkünk ellen, noha nyilatkozatában lényegében ugyanazokat az információkat mondta el, amelyeket mi is közöltünk.

A támadásra Loibl László így emlékezett vissza: Tíz előtt valamivel a dolgozószobájában, laptopja előtt ülve nézte a televízióban Michael Flatley táncát, amikor fölpillantva egy símaszkos alakot látott, aki gázspray-vel próbálta őt lefújni, majd ököllel arcába ütött. A támadó társa ekkor a hajánál fogva, székestől földre döntötte Loiblt, majd hárman rugdalni kezdték a cégvezetőt. Mindez lezajlott fél perc alatt, majd távoztak a támadók.

Figyelemre méltó részlet, hogy az elkövetők egyáltalán nem beszéltek, sem egymáshoz, sem Loiblhoz.

Cégadatok, bélyegzők a rablóknál

A rablók a kezük ügyébe eső értékeket magukkal vitték, de nem kutattak, nem keresgéltek, hanem csak távozásuk közben útjukba eső, értékesnek vélt holmikat vitték el – derült ki a cégvezető által elmondottakból. Az eltulajdonított dolgok közt volt Loibl aktatáskája is, benne a céges bélyegzőkkel, a szintén céges laptoppal és telefonnal, de elvitték a cégvezető tárcáját is, benne minden iratával és bankkártyáival. Ez utóbbiakat természetesen azonnal letiltotta, föltehetőleg a telefon SIM-kártyájával együtt.
Az elhangzottakban nem esik szó annak a laptopnak a sorsáról, amelyet Loibl a támadáskor épp használt.

Mi korábban két eltulajdonított laptopról tudtunk, de ha a személyes laptopját otthagyták, holott ott volt az asztalon az ütlegelt áldozat mellett, miközben a munkahelyi gépet – rajta föltehetőleg érzékeny cégadatokkal – elvitték, akkor fölvetődhet, hogy épp az ezen tárolt adatok megszerzése/eltüntetése lehetett a rablók célja.
Loibl ugyanakkor elmondta: olyan, a rablók számára értéktelen dolgot is elvittek, mint a smart TV-jének vezérlő konzolja, amely a vevőegység nélkül használhatatlan.

Ebből ő azt a következtetést vonta le, hogy a tényleges cél a megfélemlítés volt, és a fölsorolt tárgyakat csak álcából vitték el a támadók.

8-10 évet is kaphatnak az elkövetők

Érzékelhető kárörömmel nyilatkozta Loibl, hogy támadói elszámolták magukat, mert amíg a könnyű testi sértés és a magánlaksértés csak másfél éves büntetést vonhatna maga után, így, az „álcaként” eltulajdonított vagyontárgyakkal már csoportosan elkövetett rablás lehet a vád az elkövetők ellen, amelynek büntetési tétele legalább nyolc év.

Szó volt az interjúban cikkünknek egy valóban szerencsétlen megfogalmazásáról is, amely szerint „Az ajtó nyitva volt”. Természetesen nem saroktól sarokig tárt ajtókkal várta Loibl a bűnözőket, és mi nem is kívántuk ezt sugallni, hanem a valóság az, hogy a cégvezető ajtaja nem volt kulcsra zárva. [Cikkünk e nem kellőképp szabatos mondatát időközben, Loibl László szombat esti, munkatársunkat e hibára figyelmeztető telefonhívása nyomán mi is pontosítottuk – A szerk.]

Biztonságosnak tartott környék

Mint mondta, nyolc éve lakik ebben a lakásban, és sohasem zárta az ajtaját, csak lefekvés előtt éjszakára, mivel sorházi lakás lévén, a sok szomszéd közelsége miatt nem érzékelte a fenyegetettséget az egyébként is nyugodt, biztonságosnak tartott környéken.

Tény azonban, hogy ezen a környéken nemrégiben is volt egy betöréssorozat, és korábban is többször történtek a környékben a lakásokba való behatolással elkövetett vagyon elleni bűncselekmények. Ehhez hasonló súlyú, a tulajdonos bántalmazásával járó esetről azonban eddig nem értesültünk.

Amint Loibl László nyilatkozott, saját magát is meglepte, hogy pánik helyett „jeges nyugalommal” élte át az atrocitást és az utána következő, hajnal fél négyig tartó rendőrségi kihallgatás fáradalmait.

Bosszú?

A vele történteket „az országban és helyben uralkodó gyűlölet-viszonyok” számlájára írta Loibl. A cégvezető sajnálkozását fejezte ki, amiért a nézetkülönbségeket értelmes vita helyett ordítással, erőszakkal intézzük el. Katasztrófa, ahová ez az ország jutott – fogalmazott.

Kérdésre válaszolva elmondta:

a támadást bosszúnak érzi, és úgy vélte, a rendőrség is hasonlóan gondolhatja, mivel a bűncselekmény bizonyos részletei nem utalnak tipikus rablótámadásra.

Nem ijedtem meg, sőt még eltökéltebb vagyok! – zárta Loibl László a rádió riporterének adott nyilatkozatát. A cégek rendbetételét folytatja, és korábbi döntései mellett is kiáll: akinek nincs ott a helye, annak nem kell ott lennie – zárta gondolatait a cégvezető, nyilvánvalóan az általa elbocsátott munkavállalókra utalva.

A cégvezetőt mi is próbáltuk megkeresni, azonban legnagyobb sajnálatunkra portálunknak nem volt hajlandó nyilatkozni, és kijelentette, hogy ez a jövőben is így marad.