Városi megemlékezés Kalocsán március 15-én – „Ki a múltba néz, a jövőbe lát, éppen úgy, mint látni a víz mélyében a magas eget”

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepségek már előző este, március 14-én megkezdődtek, a Kalocsai Múzeumbarátok Köre szervezésében megtartott fáklyás felvonulással, amelyet ünnepi műsor és ’48-as vacsora követett.

Az 1848. március 15-ei forradalom 175. évfordulóján a Nagyboldogasszony főszékesegyházban a hazáért és a békéért mutatott be szentmisét Fülöp Ernő főszékesegyházi plébános, apát, kanonok 10 órai kezdettel a Viski Károly Múzeum udvarán ünnepélyes keretek között avatták föl azt a jelképes sírhelyet, ahol az egyetlen ismert Petőfi sírverset hordozó sírkövet helyezték el méltó körülmények között.
A sírvers és a sírkő történetét Romsics Imre múzeumigazgató ismertette, köszöntőt dr. Filvig Géza polgármester mondott.

Az ünnepségek a Negyvennyolcasok terén 11 órai kezdettel városi megemlékezéssel folytatódtak, ahol a megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét, a Magyar Honvédség Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár Zenekara – a Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar – kíséretével, akik az ünnepély előtt is térzenét adtak, és zenei aláfestést nyújtottak a koszorúzáshoz, valamint kísérték az ünnepséget lezáró Szózatot is. A közös éneklések során Kerekesné Geri Zsuzsanna, a Liszt Ferenc AMI magánének tanára, vokális tanszakvezetője közreműködött.

A továbbiakban a Nebuló EGYMI adott ünnepi műsort. A diákokat Fonyódiné Török Gyöngyvér, Stadlerné Rausch Réka és Szabadi Nóra készítette föl, a zenei kíséretet a diákokból szerveződött, Bartal József vezette iskolai zenekar adta.

Képgaléria megtekintése (37 db kép)

A műsort követően dr. Körmendy Szabolcs önkormányzati képviselő osztotta meg ünnepi gondolatait.

Mit üzenhet számunkra az 1848-as forradalom több mint 170 év távolából? – tette föl a kérdést az ünnep szónoka. A válaszhoz megidézte ükapja, Piukovics Antal alakját, akinek fényképét is elhozta, s aki fegyverrel is harcolt a magyar szabadságért.
Fölidézte: három éve, amikor a járvány miatt csak online formában tarthatta meg beszédét, a hitet, következetességet, hazaszeretetet emelte ki a forradalom értékei közül.
Ezúttal az áldozatvállalást, az egymásért vállalt felelősséget és az összefogás erejét, az önzetlen segítségnyújtásra való készségét és az ősök tiszteletét és hagyományt említette. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy a ’48-as forradalom túlmutatott a szűk értelemben vett magyar nemzeten, hiszen, amint a szláv nevű, horvát, bunyevác felmenőkkel rendelkező, kisbirtokos nemes ükapja, úgy az itt élő osztrákok, németek, angolok, szerbek, horvátok vagy örmények közül is sokan fegyvert fogtak a magyar szabadságért.

Tudunk-e egységben gondolkodni, összefogni, összekovácsolódni a XXI. században? – kérdezte Körmendy Szabolcs, válaszképp fölidézve azt az összefogást, amelyet orvosként tapasztalt a COVID járvány idején, s amely miatt közös akarat nélkül sokkal rosszabb helyzetbe kerültünk volna.

A szomszédunkban dúló háború kapcsán a menekültekkel szembeni segítőkészséget hozta példaként, rámutatva egyidejűleg a számos európai ország által képviselt háborúpárti álláspont hamisságára.

Jézus egyik példabeszédében útonállók támadnak egy emberre, aki súlyosan megsérül. Egy szamaritánus férfi áll meg segíteni. Melyik a jobb megoldás? A kinyújtott, kérő kezet megfogni, megszorítani, vagy fegyvert rakni bele, hogy bosszút álljon? Mindenki döntse el maga, melyik a helyes!”

Képgaléria megtekintése (37 db kép)

Hasonló a helyzet a tragikus törökországi földrengéssorozattal kapcsolatban: Magyarország egy része 150 évig török uralom alatt volt, most mégis magyarok tízezrei által adományozott segélyek indultak el a nincstelenné vált tömegek megsegítésére, és számos szakképzett mentőcsapatunk utazott a helyszínre túlélők után kutatni.

Összefogtunk és adtunk, amit tudtunk, együtt, szívből.”Az ősök iránti tisztelettel kapcsolatban Petőfi egy kevésbé ismert, Szendrey Júlia hagyatékából előkerült prózai művéből idézett a képviselő:

Ki a múltba néz, a jövőbe lát, éppen úgy, mint látni a víz mélyében a magas eget”
– Az a fa képes magasra nőni, mely a föld mélyébe tudja bocsátani gyökereit. Akkor stabilan áll, és ellenállhat a legnagyobb viharnak is. Ha tudjuk, ismerjük honnan jöttünk, kik az őseink, tudjuk, milyen alapokra építhetünk – mondta az ünnepi szónok, örömmel osztva meg az ünneplőkkel, hogy olasz származású édesanyja olaszországi rokonságával korábbi hasztalan próbálkozások után múlt héten – olasz kezdeményezésre – sikerült fölvenniük a kapcsolatot.

Gazdagabbak lettünk mindnyájan, mert unokatestvérem kitartó volt és kereste a gyökereket. Ha őseinket tiszteljük, mi magunk leszünk többek.”
Végezetül, a hagyomány tiszteletének jegyében azt kérte hallgatóságától, hogy beszéljenek a nagyszülőkkel, dédszülőkkel, próbáljanak emlékezni, ki volt az, aki az ősök közül részt vett az 1848-as szabadságharcban, neveiket jegyezzék meg és büszkén adják tovább gyermekeiknek. Vegyék elő azokat a fényképalbumokat, melyekben megfakult, évtizedekkel ezelőtti, vagy akár száz éves fotók is lapulhatnak, és próbálják kideríteni kik vannak rajta és jegyezzék fel nevüket, hogy ne menjen feledésbe.

Áldozatvállalás, összefogás, az ősök és a hagyományok tisztelete. Mindezek segítenek abban, hogy megőrizzük magyarságunkat, és büszkén tekintsünk a jövőbe!"– mondta Körmendy Szabolcs, végül idézve Jamie Lee Curtist, aki a napokban, Oscar-díjaz átvételekor elmondta: „Apám Magyarországról jött. Büszke vagyok magyar őseimre.”

Legyünk hát mi is büszkék őseinkre, magyarságukra kalocsai mivoltunkra. Ha ezt tesszük jöhet COVID, gazdasági válság, infláció, háborús helyzet, mi itt leszünk. Petőfi szavaival élve: „Föl hát, nemzetem, minden erejével karodnak és lelkednek, melyet eddig nagyobb veszedelmek sem tudtak megtörni!”

Képgaléria megtekintése (37 db kép)

Az ünnepség befejező részeként megkoszorúzták a ’48-as magyar kormány szoborcsoportját.

Az emlékmű lábazatán Kalocsa Város Önkormányzata nevében koszorút helyezett el dr. Filvig Géza polgármester, Simon Zoltán alpolgármester, dr. Kiss Csaba jegyző, dr. Látó Anita aljegyző, valamint dr. Körmendy Szabolcs önkormányzati képviselő.

Képgaléria megtekintése (37 db kép)

Ezt követően a városunkban tevékenykedő egyházak, felekezetek – a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, a Kalocsai Református Egyházközösség, a HIT Gyülekezete – delegáltjai helyezték el koszorúikat.

A továbbiakban a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal Kalocsai Járási Hivatala, a Kalocsa Város Cigány Nemzetiségi Önkormányzat, a Horvát Önkormányzat Kalocsa, Német Önkormányzat Kalocsa, majd a Bajai Tankerületi Központ, Kalocsa város intézményei és gazdasági társaságai küldöttei járultak az emlékműhöz koszorúikkal.

Ezt követően a tisztelet és kegyelet virágait helyezték el a szoborcsoport lábánál a Nagyasszonyunk Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, a Szent Kereszt Kórház, a fegyveres és rendvédelmi szervek – Kalocsai Fegyház és Börtön, Kalocsa Városi Rendőrkapitányság, Kalocsai Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság –, majd politikai és társadalmi szervezetek – a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség, Fidelitas, Kereszténydemokrata Néppárt, Mi Hazánk Mozgalom, Demokratikus Koalíció, Békés Kalocsáért Egyesület, Kalocsa Jövőjéért Egyesület, Kalocsai Lokálpatrióta Egyesület, Magyar Szocialista Párt, Megoldás Mozgalom Bács-Kiskun Vármegyei szervezete, Magyar Vöröskereszt, Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége Dél-Alföldi Régió, Kalocsai Honvéd Kulturális Egyesület, Kalocsai Légvédelmi Katonák Hagyományőrző Köre, Honvéd és Rendvédelmi Szervek Bajtársi Egyesülete, 24. Harckocsiezred Baráti Kör Egyesület, valamint a Történelmi Vitézi Rend, Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége, Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége és a Magyar Csendőrbajtársi Egyesület - küldöttségei.

A Városi Tanács 1848. ülése elrendelte: „…megállapitatván, hogy miután az Úrbéri Törvények megszüntetése ország gyűlésileg kihirdetetett volna, ennek emlékezetére, ünnepélyesen, nyilván az utczán, állásokról, négy helen, húsz akó bor a népnek kieresztetni elhatároztatott.”
– hangzott el végül az 1848. március 22-ei kalocsai tanácsi rendelet a műsorközlő Kállai Sándor tolmácsolásában, majd erre emlékezve ünnepi koccintásra invitálták a megjelenteket.