XV. Vadászati Évadnyitó Szentmise Szakmár -Ludasszálláson, a vadászok és a természet kápolnájánál

A XV. Szent Hubertusz Vadászati Évadnyitó Szentmise a hagyományoknak megfelelően 10 órakor figyelem felhívó kürtszóval kezdődött, majd a közönség a Vadász Himnuszt kürt zenei kíséret mellett énekelte el. Mintegy jelezve, hogy az istentiszteletet az ilyen jellegű szentmisék hagyományaihoz híven, ezúttal autentikus formában, a Bácska Vadászkürt Egyesület tagjai közreműködésével mutatják be.

Az esemény megrendezése annyiban eltért az előző évek forgatókönyvétől, hogy a résztvevők már érkezésükkor megcsodálhatták a terítéket: az alkalomra Kákonyi Károly kalocsai vadász által a Kalocsa-Szenthát Vadásztársaság budzsáki részen elejtett, páratlan, 18-as, biztosan 10 kilogrammnál nagyobb agancssúlyú szarvasbikáját. Mint emlékezetes, a tavaly „ravatalra behozott” szarvasbikát Kákonyi Károly fia, Dr. Kákonyi Gábor ejtette el.

Képgaléria megtekintése (20 db kép)

A vendégeket András Gábor köszöntötte, aki beszédében emlékeztetett az 1887-ben felszentelt kápolnát emelő szorgos és Istent tisztelő Ludasszállás egykori lakóira, akikre 120 év távlatában már csak a házhelyek és a kápolna emlékeztet. A polgármester a 2007-ben újra felszentelt kápolna felújítását finanszírozó Tóth Kálmánnak ezúton is megköszönte a nemes cselekedetet. Mint elhangzott, az eltelt idő alatt a kápolna ima-és zarándokhellyé vált. Az idei vadászati évadnyitó szervezésében az egyház részről Dr. Mészáros István atya, a világi oldalról Dr. Kákonyi Gábor vadász és András Gábor polgármester vállalt főszerepet.

A településvezető megragadva az alkalmat felkértre Tóth Kálmánt, hogy üdvözölje a megjelenteket.

Képgaléria megtekintése (20 db kép)

Tóth Kálmán kitörő taps közben mondta:

Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek, mégis csak sikerült elérni valamit, de én rátok vagyok büszke, hogy ennyien itt körbe álljuk ezt a szép kis történelmi helyet. Továbbra is gyertek, hogy létezzen, virágozzon a múltnak ez a nagyon szép, csodálatos szelete.” A beszéd elhangzását követően a vadászati évadnyitó szentmisét Dr. Mészáros István tiszteletbeli prépost, kiskunsági főesperes és Szabó Attila plébános mutatta be, a Bácskai Vadászkört Egyesület közreműködésével.

Dr. Mészáros István atya emelkedett, a résztvevők elismerését, tetszését kiváltó beszédét szó szerint közöljük.

Képgaléria megtekintése (20 db kép)

„Főtisztelendő Bácsi Főesperes Úr!
Plébános Úr!
Országgyűlési Képviselő Úr!
Polgármester Urak!
Krisztusban kedves Testvérek!

Istenszerető emberek nyomában járunk, akik 1887-ben emeltek hajlékot ezen a helyen a Teremtő Istennek, amit aztán a gazdátlanság és az idő romba döntött. Köszönet illeti Tóth Kálmán vadászt, aki lelkiismerete szavára hallgatva rendbetétette és szívébe zárta ezt a kápolnát és a mai napig – most már sokakkal együtt – gondoskodik is róla.

Minden évben eljövünk ide Ludasszállásra és megüljük a szentelési évfordulót, s ezt hagyományosan szeptember első szombatján tesszük, hiszen

a magyar erdők királya, a gímszarvasbika vadászati idénye szeptember 1-el kezdődik, s a kápolna – bár mindenkié – elsősorban mégiscsak a vadászok közösségéé, akik Szent Hubertus oltalmát és pártfogását most különösen is kérik, eredményes és szép vadászatok reményében.”2015-ben mutattam be itt legutóbb Érsek úr Őexcellenciája helyett szentmisét, akkor is azért, mert miután ő a magyar egyházi hierarchiában a második helyen áll, számos főpásztori elfoglaltsága van, nem tudott jelen lenni és velünk ünnepelni, köszöntését azonban – amelyet ezúttal is küld –, paptestvéreimmel együtt örömmel tolmácsolom.

Érsek úr Gödöllőn, az augusztus utolsó hétvégéjén megrendezett Országos Vadásznapon számos vadász előtt beszélt arról, amit most mi is itt kisebb lélekszámban ugyan, de ugyanazzal a lelkesedéssel ünneplünk, ti. az Isten által létbe hívott világról, amit azért kaptunk, hogy őrizzük és gondozzuk. (vö. Ter 2,15) Élethosszig tartó feladat ez, és ebben minden vadászembernek kiemelt felelőssége van.

Persze, lesznek, akik vitatkoznak majd velünk, nyelvüket köszörülik rajtunk, ahogy megfigyelhető volt ez már napokkal ezelőtt is a Kalocsán és környékén sugárzó kereskedelmi rádióban adott híradáshoz fűzött kommentekben, ahol böszme emberek kritikán aluli megjegyzésekkel illeték ezt a rendezvényt úgy, hogy ők maguk talán még személyesen soha nem vettek részt rajta. Igen, nincs új a nap alatt. De így van ez a holnap kezdődő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal is, azt is sokan ész nélkül „körbelövöldözik” majd, gondolom. Mi, hívő keresztény emberek ezzel szemben a Kongresszus sikeréért a jó Istenhez itt is könyörgünk. És hogy mit fog még kapni az „Egy a természettel” 2021-es Vadászati és Természeti Világkiállítás? Ajaj! Nem csak a sötétzöldektől, hanem a balliberális oldalról, akiknek soha semmi nem jó és ahelyett, hogy a közös ügy, Magyarország jóhíre, presztízse mellett velünk együtt kiállnának, csak hangulatot keltenek és éket vernek ember s ember közé.

Le a kalappal a szervezők előtt, mert nehéz ebben az ellenszélben jól dolgozni.” De visszatérve ide, a természetnek ebbe a templomába, Ludasszállásra, az oltár előtt ravatalon a Kalocsa-Szenthát Vadásztársaság budzsáki részen elejtett páratlan 18-as, biztosan 10,00 kg fölötti agancssúlyú bikája fekszik, amelyet Kákonyi Károly vadásztársunk ejtett el és amihez mindannyian gratulálunk! „Üdv a vadásznak!” „Tisztelet a vadnak!” – szoktuk mondani, mi vadászok.”Már önmagában ez a köszöntés is szöget üthet sokak fejébe. Kifejez valamiféle közösséget, összetartozást. Mint az egységesen zöld ruha, a kalap megemelése a kürt szavára, a szakzsargon, amit egymás között használunk, olyan részletességig, mint a kalaptöret: mindenki érti mély mondanivalóját. Igen. Van itt valami, amit szeretnénk ország-világ előtt büszkén megmutatni, nem szégyellni, ami bennünk közös, ami nekünk fontos. És azt, hogy vagyunk. Nagy jelentősége van a tömegrendezvényeknek. Áll ez az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, de ugyanúgy igaz az „Egy a természettel” 2021-es Vadászati és Természeti Világkiállításra is.

A közösség élmények nélkül nem létezik. Közösség papíron nincs és interneten sincs, irkálni persze lehet, információkat is továbbadni, de hogy igazán érezzünk valamit, azt, hogy valamiért együtt vagyunk, arra nem alkalmas. Ehhez venni kell kinek-kinek a fáradtságot, felkerekedni végre, kimozdulni a kényelmesből, és megjelenni személyesen, demonstrálni, hogy valami közünk van egymáshoz, valami összeköt minket. Az kellene, hogy ez nemzeti szinten is érzékelhető legyen, határok nélkül. Ennek enged teret kicsiben a mostani ludasszállási hubertus-mise is.”Ne hagyjuk elvenni a kedvünket kedves Testvérek, a kényelmes kanapén hentergő megmondó emberektől, akik még soha semmit nem szerveztek, áldozatot nem hoztak, csak kritizálni tudnak. Igenis érezzük magunkénak a közösségi alkalmakat, és sajnáljuk le a rosszindulatú kommenteket, mert olyanok írják, akik még életükben nem koszolták össze a ruhájukat a közösségért. Vajon nem jó itt lenni az Isten tenyerén, friss levegőn, a szabad ég alatt? Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának első sora jut eszembe:

Dicsérjen s áldjon, én Uram, / kezednek minden alkotása, / különösen bátyánk-urunk, a Nap, / ki nappalt ád, világít és minket megvidámít. / Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása / felséges arcod képemása.” (ford. Dsida Jenő) Igen. A teremtett szépség szemlélése felemeli a lelket a teremtő Szépségig: magához Istenhez. Amikor az ember tudatára ébred, hogy a teremtésben mennyi „fivére” és „nővére” hirdeti az Alkotót, hirtelen észreveszi, hogy hite is elmélyül, lelke is kitágul.

Jó lenne, ha évről-évre több fiatal is lenne itt, akiknek elmondhatnánk a lélekébresztő üzenetet. És emberek, akikben leporolhatnánk a bibliai ideált, mely szerint az ember őrzője a természetnek abban az értelemben, hogy a teremtett világot fenntartható módon kell fejlesztenie – mai szóhasználattal élve. Ez társadalmi bevonást jelent, olyan mezőgazdaságot, amelyik az emberek valós táplálkozási igényeire válaszol, és még sok minden mást: hozzáértő, világos szakmai elvek mentén megvalósuló vadgazdálkodást is, etikus viselkedést és sorolhatnánk.”Mert hiába is tagadjuk, baj van: az emberek kapzsisága, a fogyasztói mentalitás,

a pazarlás kultúrája és a természeti erőforrásokkal való visszaélés juttatta oda a Földet, hogy egy hatalmas szemétteleppé vált. Nemcsak anyagi értelemben vett szemétre kell gondolnunk, elsősorban lelki értelemben véve telítődött környezetünk értéktelenséggel. A mostani közös ünneplésünk erre is szeretné felhívni a figyelmet és cselekvésre szólítani. Megújulni, ahogyan Szent II. János Pál pápa fogalmazta meg: ökológiai megtérésre van szükség, mert már így is túl sok bajt, sivatagot és mocskot hagytunk hátra a következő nemzedékekre. (vö. Laudato Si’ 161)”Kedves Testvérek, meg kell becsülnünk, amink van! Történelmünket, múltunkat, a hagyományainkat, közösségeinket, a teremtett világ értékeit. Ehhez felismerésre van szükség, lényeglátó hozzáállásra. S ha valami érték, akkor azt elköteleződve gondozni kell, kinek-kinek a maga helyén. Ne mindig a másikra várjunk, és ha arra van szükség, akkor tudjunk áldozatot is hozni érte. Legyen szó vadásztársaságról vagy akár egy megye egész vadásztársadalmáról. Tartsuk fontosnak a részvételt a közösségi alkalmakon, a kapcsolatok ápolását.

Szülők, neveljétek bele ezt a gyerekeitekbe, akik a magyar jövő zálogai, hogy ne magánzók legyenek, hanem közösségben gondolkodjanak, mert amikor szükség van rá, csak így tudják majd ők is bátran vállalni például a közös nemzeti öntudatot, a keresztény vallási meggyőződésüket, az anyanyelvet és mindazt, ami bennünket, Szent István király magyarjait összeköt. Ehhez, a széthúzás helyett összetartozó, közösségeket építő nem kis munkához adjon erőt nekünk a Mindenható Isten! Amen” – zárta beszédét Dr. Mészáros István tb. prépost, kiskunsági főesperes, az OMVK Bács-Kiskun Megyei Szervezete Etikai Bizottságának elnöke.

Képgaléria megtekintése (20 db kép)

A 2021. évi vadászati évadnyitó vendéglátással zárult, amelynek a szakmári önkormányzat rendezvényterme adott helyet.

Képgaléria megtekintése (20 db kép)