Húsz éves jubileumát ünnepelte a Kalocsa Kamarakórus – „Ekkora sikerünk még soha nem volt!”

Felemelő érzés volt látni, hogy több korábbi kórustárs is elfogadta az aktív tagok meghívását, majd a második szánként előadott Barátok című kórusműnél felmentek a színpadra és együtt énekeltek.

Ezt követően, már csak az aktív tagok előadásában, végig Englerné Böttger Boglárka vezénylete mellett, két kórusmű következett: Lutkin: Az Úr áldjon és tartson meg,valamint Kodály Zoltán: Fölszállott a páva örökbecsű darabja.

A műsorvezetőt, Fekete Antalt váltó Füstös Éva adatokban, részletekben gazdagon méltatta Villányi Eszter kórusalapító, kórusszervező munkásságát. Ám hogy a kórustagok énekhangon is kifejezzék köszönetüket, a Kamarakórus Villányi Eszter tiszteletére a tanárnő, kórusvezető kedvenc művét, Mendelssohn: Nézd ébred már… című dalát az ő tiszteletére énekelte el. Portálunk a helyszínen készült videofelvételével ezt a számot osztotta meg a nyilvánossággal, illetve a facebook megosztásoknak köszönhetően ez terjedt az interneten.

A koncert első része népdalfeldolgozással, a Dana-danával zárult.
Amíg a kórus a szünetben pihent, Csupor Balázs, a zeneiskola tanára zongoradarabokkal szórakoztatta a közönséget.

Csupor Balázs ezt követően is a színpadon maradt, Liszt: Ave Maria, és Bach: Jesus bleibet meine Freude című darabjának előadásakor orgonán kísérte a kórust. Az előadás a kaláka együttes által ismertté vált Weöres Sándor: Vonzások című versére írt művével folytatódott, majd a záró szám, Bárdos Lajos: Régi táncdal című műve következett.

A program szerint a jubileumi koncertnek itt lett volna vége, de amint azt előre sejteni lehetett, a közönség vastapssal ráadást követelt. Nem volt mit tenni, az elismeréstől meghatódott, boldog kórustagok búcsúzóul a Shyahambát adták elő, dobkísérettel.

A koncert végén az egyik kórustag a jubileumi koncertet úgy értékelte: annyit tudok mondani, hogy ekkora sikerünk még soha nem volt! Nagyon köszönjük mindenkinek, hogy ezen a neves napon velünk volt, és éreztette, hogy élvezi a zenét, ami a mi életünknek, közösségünknek immár húsz éve, hétről hétre, próbáról próbára része.