Nagyszámú érdeklődő mellett szeptember 21-én, szombaton Gyűjteménygyarapító Múzeum – 33 esztendő, 33 tárgy címmel nyílt időszaki kiállítás a kalocsai Viski Károly Múzeumban. Az önkormányzati intézmény legújabb, érdekfeszítő tárlatára érkezőket dr. Bagó Zoltán megválasztott polgármester köszöntötte. A múzeum mintegy százötvenezres gyűjteményéből kiválasztott kollekcióról elsőként Markó László, a Kalocsai Múzeumbarátok Köre Egyesület elnöke beszélt, majd köszönetét és elismerését fejezte ki a kiállítás rendezőinek: Romsics Imre múzeum igazgatónak és Szabóné Lantos Andrea régész-történész főmuzeológusnak, továbbá és a tárlat építőinek, Farkas Ferencnek, Rideg Tamásnak és a Mikro-Grafika Kft. munkatársainak.
Dr. Bagó Zoltán köszöntő beszédét az Árvácska című filmből merített inspirációjával kezdte: miközben a filmkockák az 1930-ban játszódó Móricz Zsigmond regény cselekménye szerint pörögnek, megható visszanézni a ’30-as évek dél-alföldi tanyavilágát, ahol a jelen lévők jelentős részének nagyszülei, szülei még hasonló módon éltek.
Mint mondta, ezt látva számára szinte elkerülhetetlen a képzettársítás, hogy mi, kalocsaiak szerencsések vagyunk és büszkék lehetünk, hogy nemcsak a hagyományaink, hanem évszázados értékeink, tárgyaink, kulturális emlékeink is hozzánk szinte karnyújtásnyira, a Romsics Imrevezette Viski Károly Múzeumban, értő kezekben vannak.
A múzeumtól folyamatosan olyan tárlatokat kapunk, amelyekből a gyökereinket jelentő világ meg tud elevenedni. Büszkeség tölt el most is, hiszen az itt bemutatott 33 tárgy is a múlt olyan beszédes megnyilvánulása, ami reményt ad, hogy a Viski Károly Múzeum él és élni fog! Nagyon örülök, hogy ez a tárlat megrendezésre került! Nagyon örülök annak, hogy kalocsaiként, a városból elszármazottakként részesei lehetünk annak a kulturális örökségvédelmi munkának, amit a múzeum ezúttal is megrendezett és ilyen magas színvonalon bemutat”– mondta dr. Bagó Zoltán.
Markó László, a Múzeum Barátok Köre egyesület elnöke az elismerő szavakat megköszönte, majd a megválasztott polgármesterhez és a jelen lévő önkormányzati képviselőkhöz fordulva hangsúlyozta:
Remélem az elkövetkezendő időkben nemcsak az érdeklődő és pártoló közönség, hanem a város vezetésének is a kiemelt figyelmét élvezi a múzeum és az itt dolgozók!”A folyatásban Markó László azt a kérdést tette fel, amire aztán a választ maga adta meg: Miért éppen a Gyűjteménygyarapító Múzeum – 33 év 33 tárgy nevet viseli az időszaki kiállítás?
Azért, mert még ilyen gondolatok köré nem szerveződött kiállítás (…) a kincsestár sok-sok, talán milliós nagyságú darabja között most egy helyen láthatjuk, milyen ritkaságok gyarapítják a múltunkból őrzött kincseket.”- mondta az elnök, majd feltette a következő kérdést: Miért 33 a tárgyválasztó időszak?
Mert Romsics Imre etnográfus, néprajzkutató immár 33 éve gyűjti, gyarapítja a múzeum értéktárát. A kiállított tárgyak mellett olvashatjuk azokat a kis történeteket, leírásokat, amelyekből kitűnik, hogy milyen lelkes hívei vannak a múzeumnak. Nyugodtan mondhatom, hogy Tóth Mike, korának polihisztora után is találkozhatunk ilyen kiváló emberekkel!”– mondta mások mellett a múzeumbarátok körének elnöke.
Ez a krisztusi kor, amit elnök úr emlegetett, egy hatalmas nagy gyűjteményfejlesztést jelent, hiszen, ha megnézzük a 33 évvel ezelőtti átvételi dokumentumokat, akkor harmincnéhány ezer leltározott tárgya volt a múzeumnak. Ez most 150 ezer fölött van, tehát az állomány közel 120 ezer darabbal bővült. Ha ezeknek minden egyes elemét figyelembe vesszük, körülbelül egymillió tárgyat őriz a kalocsai múzeum. Ebből talán látszik, milyen nehéz volt a mostani válogatás ”– fejtette ki Romsics Imre, hozzátéve:
Ez a 33 tárgy valójában 34, mert amikor az idei évben az Érsekkert bejáratánál megnyitottuk a Paprika kiállításunkat, egy gyöngyösi férfi azzal keresett meg: ő a kalocsai Csicsáki paprikakereskedő családnak a leszármazottja, és a múzeumra szeretné hagyni a családi hagyatékot. A hagyaték tárgyai közül van, ami nagyon különleges; például a paprikás doboz, Csicsáki János felirattal. Ez a doboz a mi hungarikumunk első tárgyi emléke, a külföld felé elinduló paprikakereskedelem időszakából”– húzta alá az igazgató.
Romsics Imre ezt követően további tárgyakra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, az elsőt, egy faragott prést 33 éve gyűjtötte be Drágszélről. Különlegessége abban rejlik, hogy a kalocsai fafaragó hagyományoknak ez az egyetlen megmaradt példánya. Ráadásul még az is rajta van, hogy 1891-ben ki faragta.
Az igazgató nagyon különlegesnek nevezte a préssel szemben látható két gipsz féldomborművet. Amint aláhúzta, a kalocsai szállásokon nem ismerünk több ilyen maradványt, ahol parasztházra ilyen műalkotás került volna. A dombormű Schill János szobrász alkotása és egykor Homokmégy legutolsó háza homlokzatát díszítette.
A homlokzat ritkaságszámba menő díszét fényképen Bárth János, a múzeum korábbi igazgatója örökítette meg. Romsics Imre felhívta a figyelmet, hogy a tárgyak melletti leírásokból nem csak az adott tárgyra, hanem a gyűjtés körülményeire vonatkozóan is érdekes információkhoz juthatnak a látogatók.
A következő kiemelt tárgy a tárlat közepe táján látható lapos oszloptalp volt. Erről szólva az hangzott el, hogy Kalocsa városnak ez az egyetlen reneszánsz emléke, ilyen nincs több - bár a mostani, a főszékesegyház körül zajló ásatások eredményeit nem ismerik. Erre a „gyönyörűségre” rózsabokor ültetése közben találtak rá, szépségét és művészeti értékét az oszloptalpat körbe ölelő faragott gyöngysor adja.
Az igazgató azzal zárta beszédét:
Kérem, miután megtekintették, vigyék jó hírét a kalocsai sárköz emlékeit bemutató újabb kiállításunknak!”