Dargay Lajos munkássága előtt tiszteleg a Tér és a Vonal lírája kiállítás

A kiállítás megnyitóján Budai Viktória köszöntötte a Dargay család jelenlévő tagjait, illetve a résztvevőket. Kiemelte: Dargay Lajos közel három évtizedet felölelő múzeumigazgatói munkássága hatalmas elhivatottságról tanúskodik, az új kiállítással pedig tiszteletüket szeretnék kifejezni felé, azonban rámutatott arra is, hogy a teremben csak egy kis szegletét tudják bemutatni hatalmas életművének.

A művészettörténész gyűjteményvezető elmondta, a kiállítás egy válogatás a modern képzőművészeti gyűjteményből, amely Dargay Lajos gyűjtőmunkásságának köszönhetően állt össze.

Képgaléria megtekintése (6 db kép)

Az egykori múzeumigazgató ugyanis munkássága során szemináriumokat szervezett a kortárs művészeti élet által felvetett elméleti és kritikai problémák megvitatására. A szemináriumok meghívott vendégei művészek, művészettörténészek, valamint a korabeli művészeti élet szereplői voltak.

A szemináriumokat a résztevő művészek alkotásaiból válogatott kiállítások kísérték, a műtárgyak egy része – Dargay Lajosnak köszönhetően – a kalocsai Városi Képzőművészeti Gyűjteménybe került a művészek ajándékozása révén, vagy letétként.

Tudom, de legalábbis remélem, hogy itt és most nem csak magunk között vagyunk, hanem e páratlan gyűjtemény újra közönség elé tárásának pillanatában a művek, számos esetben már elhunyt alkotóinak szelleme, vagy még inkább szellemisége mindenképpen itt van velünk” – kezdte személyes hangvételű beszédét Dargay Marcell.

Képgaléria megtekintése (6 db kép)

A zeneszerző számos személyes emléket osztott meg a jelenlévőkkel arról, hogyan is hatott rá 8-9 éves gyermekként ez a közeg, amelyben eredendő természetességgel élt és mozgott, a szó literális és illiterális értelmében egyaránt. Mint fogalmazott, ez a kapcsolódás számára egy, teljesen tisztán leírható hangsorozattal kifejezhető:

– A Hunyadi utca első emeletén lévő kiállítótermek valamelyikében állok, meghallom apám slusszkulcsának csörgését, utána az oly jellegzetes torokköszörülést, majd a nagy hangsúllyal indított, de hangerőben és hangmagasságban azonnal lehanyatló mondatot: „gyere Marcikám, menjünk!”. Ezt a mondatot és az azt felvezető hangokat évek, sőt, évtizedek óta őrzöm magamban, ugyanis körülbelül 1988 és ’94 között gyakorlatilag minden hétköznap elhangzottak – idézte fel.

Képgaléria megtekintése (6 db kép)

A képtár anyaga az 1984 és 1987 között megrendezett három Schöffer-szemináriumra látogató művészek által felajánlott és letétbe helyezett alkotásokból áll, a korpusz ennek megfelelően elsősorban magyar és kisebb részben nemzetközi absztrakt, geometrikus-technicista, valamint neokonstruktivista irányzatokra fókuszál, továbbá az első Párizsi Magyar Műhely Találkozónak köszönhetően több konceptuális objekt, fotó és absztrakt expresszionista táblakép is került az anyagba – avatta be a részletekbe a megjelenteket.

Felidézte, hogy a rendszerváltás után tíz évvel a „gyere Marcikám, megyünk!” is új értelmet kapott, a képtár is ment, és sajnos nem a maga útján, hanem a raktárak mélyére, ez pedig édesapját egészen 2018-ban bekövetkezett haláláig bántotta.

Bármi is történt az anyaggal a múltban, mégis túlélte, itt van, és várja, hogy megismerjük, vagy csak egyszerűen örüljünk a viszontlátásnak, melyre oly sokáig kellett várni, de egyértelműen kimondható, hogy messzemenően megérte” – emelte ki Dargay Marcell. A zeneszerző Bartók Béla: Intermezzo és Sáry László: Emlék művét játszotta el a megnyitón.

A kiállítás május 13-ig megtekinthető.