Tóth Menyhért Kossuth-díjas festőművészre emlékeztek a Tomori Pál Városi Könyvtárban – Tamás László tartott izgalmas, érdekességekben gazdag előadást

Az előadótermet megtöltő közönséget Csikós Marianna, a könyvtár igazgatója köszöntötte, aki beszédében rámutatott: Miskén nagy becsben tartják és hűen ápolják Tóth Menyhért Kossuth-díjas festőművész emlékét, akiről iskolát és utcát is elneveztek. A község polgármesterét, dr. Serfőző Csabát távollétében –a rendezvénnyel egy időben testületi ülést tartottak - Kohl Ferencné közművelődési munkatárs képviselte. A településvezető résztvevőkhöz intézett levelét Csikós Marianna olvasta fel.

„Miske Község Önkormányzatának nevében a település polgármestereként nagyon örülök annak, hogy Kalocsa, mint járási központ sem feledkezett meg a községünkben élt és alkotó Tóth Menyhért Kossuth - díjas festőművészről. Örömmel tölt el bennünket, ha Miske híres festőművésze bárhol is a világban, bármilyen fórumon is említésre kerül. Elődeinkhez híven méltón kívánjuk őrizni Tóth Menyhért emlékét. Ezért is nyilvánítottuk a 2024. évet Miske községben Tóth Menyhért emlékévvé, melynek során több rendezvénnyel is várjuk majd a Tóth Menyhért élete és művészete iránt érdeklődőket. A tervezett programokat később ismertetjük.” – áll a levélben.

A festő születésének 120.évfordulója alkalmából Tamás László nyugalmazott könyvtárigazgató tartott információkban és érdekességekben gazdag előadást. A prezentáció előtt, mintegy az esemény alaphangulatát megadva felesége, Tamás Lászlóné Dóra nagy átéléssel Pintér Lajos: Tóth Menyhért árvasága című versét szavalta el, Tóth Sándor, az intézmény munkatársa Pintér Lajos Tóth Menyhért-énekek című kötetéből olvasott fel részletet. 

Tamás László, aki az 1970-es években Tóth Menyhért egykori miskei szülői-, illetve alkotóházában - most Tóth Menyhért Emlékház - személyesen is találkozott a halála után 10 évvel posztomusz Kossuth – díjjal elismert művésszel, előadásában több, eddig nem, vagy alig ismert érdekességgel szolgált.

A nyugalmazott könyvtárigazgató egyebek mellett elmondta:

Ugyan a XX. századi magyar festészet kiemelkedő jelentőségű alakja 1904-ben Szeged-Mórahalmon született és Budapesten 1980-ban hunyt el, életének nagyobbik részében Miskén élt és alkotott. Tóth Menyhért 1929-35 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mestere, Vaszary János már akkor felfedezte benne rajz - és festőtehetséget. Ismertségében az 1976-os év hozott jelentős áttörést, az akkori kulturális miniszter kérésére a Műcsarnok valamennyi kiállítóterében egy-egy Tóth Menyhért képet állítottak ki. Ugyan művészetét, alkotásait több művészettörténész megpróbálta kategorizálni, besorolni, de ez Tóth Menyhért egyéni útkeresése miatt nem sikerült. Annyiban talán mégis, hogy képzőművészetét leginkább Gulácsy Lajoséhoz és Csontváry Kosztka Tivadaréhoz hasonlítják. Utóbbival még Tóth Menyhért életútja is azonosságot mutat, hiszen Csontváry ugyanúgy magányos festő volt, mint a miskei alkotó, és művészetének jelentőségét is csak a halála után ismerték el igazán. A művészeti irányzatokba való besorolásáról Tóth Menyhért úgy vélekedett: „Egy parasztnak is lehet álma.” Az előadó kitért arra is, hogy Tóth Menyhért 772 (!) alkotásából 2007-ben a Kieselbach Galéria és Aukciós Ház rendezett nagyszabású kiállítást.

Tóth Menyhért magányosan, visszavonultan élt, családja nem volt, napközben paprikát és majorannát kapált, abból vásárolta a vásznat és a festékeket, alkotásainak egy részét 30 évig a padlás őrizte. A főiskolai évei alatt volt olyan időszaka, amikor nem beszélt senkivel, egyesek szerint mint megannyi nagy művész „az őrült és a zseni határán billegetett”. Hagyatéka, alkotásainak nagy része a Bács-Kiskun Vármegyei Múzeum Kecskeméti Képtárában található. Tóth Menyhért művészetének XXI. századi elismertségét jól reprezentálja, hogy az elmúlt évben a Szépművészeti Galéria nagy festőművészek alkotásaiból rendezett kiállítását két Tóth Menyhért kép zárta.”– mondta egyebek mellett előadásában Tamás László. 

Az esemény a Tóth Menyhértről készült, Fehér izzásban című dokumentumfilm azon részletének bejátszásával zárult, amelyben a festő művészetének filozófiáját, esszenciáját összegzi.

Tóth Menyhért 1930-1935 között a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Tanulmányai befejezése után szülőfalujába, Miskére költözött vissza. 1945-1958 között mezőgazdasági munkákból, szobafestésből élt, így első, 1941-es egyéni kiállítását huszonhét évig nem követte önálló tárlat. Magányosan, elszigetelten élt és alkotott annak ellenére, hogy törzstagja volt a tokaji művésztelepnek, a bajai festők csoportjának és egyik alapítója a hajósi alkotótábornak. Hagyatéka a vármegyei múzeum Kecskeméti Képtárába került. Művészetét, kivételes tehetséget az egyéni látásmód jellemzi. 1976-ban Érdemes művész elismerésben részesült, majd munkásságát már halála után, 1990-ben Kossuth díjjal ismerték el.Tóth Menyhért számára a művészet József Attilához vagy éppen Van Goghoz hasonlóan etikai alapú küldetést jelentett. Mindezt jól érzékelteti írásainak megrázó nyíltsága és tisztasága. „A szenvedő ember patrónája legyen a művészet…, mint a gótika és a reneszánsz szűzanyái.” Tóth Menyhért életútját, művészetét sokszor rokonították a magyar művészet nagy magányosaihoz, ám az ő izoláltsága mélyén az emberi lét kozmikus teljességének átélése. Ezt érzékelhetjük hullámzó kompozícióinak sugárzó áradásában, expresszív formavilágának hasonlíthatatlan ős-erejében. Műalkotásai mellett írásai és élete is erről tesz tanúságot. Számos kiváló elemzés, tanulmány és összefoglaló született már Tóth Menyhértről és művészetéről, de egyik sem helyettesítheti a műveivel való személyes találkozás különleges élményét.

Forrás: Kieselbach Galéria