„Megmásíthatatlanul hisszük: minden embernek egyenlő a méltósága” – Megemlékezés Kalocsán a kommunizmus áldozatainak emléknapján

Az alkalom nemzeti hagyományaink szerint a Himnusz eléneklésével kezdődött, és a Szózat hangjaival zárult. A kettő közt előbb Kállai Sándor a Kalocsai Innovációs és Közművelődési Központ (KIKK) munkatársa köszöntötte a megjelenteket, majd Antal Dániel a Fényi Gyula Általános Iskola 8.c osztályos tanulója mondta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének egy részletét. Felkészítő tanára Szigeti Andrea volt.

Képgaléria megtekintése (20 db kép)

Ezt követően Pécsi Vivien a kalocsai önkormányzat képviselője és a kulturális bizottság elnöke mondott emlékező beszédet.

– Emlékezni jöttünk, emlékezni arra a napra is, amely fordulópont volt: 77 évvel ezelőtt a szovjet hatóságok mentelmi joga ellenére letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Béla országgyűlési képviselőt, a legnagyobb kormánypárt, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Már ebből látszott, hogy a II. világháború után Magyarország nem járhatja a saját maga által választott utat, hanem ismét külső érdekek és idegen nagyhatalmak játékszerei leszünk – mutatott rá az emléknap apropójára Pécsi Vivien.

Legtöbben ma már szerencsére nem személyes tapasztalat alapján ismerik a bebörtönzés, megalázás, a szabadság elvesztésének élményét, így bár az igazságtétel talán megkésett, de így is mindig aktuális – jelentette ki a szónok, hangsúlyozva:
amikor a kommunizmus áldozataira emlékezünk,

nem pusztán a magyar és az egyetemes történelmi emlékezet egyik legtragikusabb történetére gondolunk, hanem valós személyekre, egyedi életutakra, akiknek sorsa tragédiájukban vált közössé abban, hogy egy tömeggyilkos diktatúra áldozataivá váltak.”A kommunizmus gyilkos ideológiája hozzávetőlegesen 100 millió ember életébe került határokon innen és túl. 100 millió ember. És ez a szám nem végleges. Sosem lesz az. Édesapák, édesanyák, nagyszülők, testvérek, barátok, soha beteljesedni nem tudó szerelmek, derékba tört álmok és vágyak. Megnyomorított életek, a fizikai és lelki erőszak áldozatai. Mert a kommunizmus embert pusztító hazugságáradata nemcsak fizikailag ölt, hanem a lelkeket, a szellemet próbálta megroppantani, maga alá gyűrni, végképp eltörölni azt, ami a nemzeti emlékezet, a valós magyar történelem.

Képgaléria megtekintése (20 db kép)

ÁLDOZAT MINDENKI, MERT MAGYARORSZÁG EZÉRT NEM JÁRHATTA BE AZT AZ UTAT, AMELYET EURÓPA SZERENCSÉSEBBIK RÉSZE A II. VILÁGHÁBORÚ, VAGY OSZTRÁK BARÁTAINK 1955 UTÁN BEJÁRHATTAK.

Áldozatok szüleink nagyszüleink is, akik 1990-ben a rendszerváltozáskor még csak nem is a nulláról kezdhették újra, hanem egy gazdaságilag csődbe vitt, a végletekig eladósodott ország működésképtelen tervgazdaságát kapták örökül” – mondta a messze gyűrűző következményekről Pécsi Vivien, majd mai korunk ellentmondásaira is rávilágított:

Túl vagyunk a földrész megosztottságán, a Berlini Fal ledőlt, Németország újraegyesült, és térségünk kommunista befolyás alatt állt államai velünk együtt lettek az Európai Unió tagjai. Mégis sokszor úgy érezzük, hogy Európa nem ért bennünket. Nehéz lenne máshogy megmagyarázni azt, hogy Európa egésze miért elnézőbb a több mint százmillió ember halálát okozó kommunista diktatúrával szemben, mint ahogyan a földrészt a második világégésbe taszító nácizmussal szemben.”Amit ma átélünk – fejtette ki a szónok –, jogosan keltheti azt az érzést mindannyiunkban, hogy

A LEGFONTOSABB EURÓPAI INTÉZMÉNYEK CSAK AZOKAT A DIKTATÚRÁKAT TEKINTIK ELFOGADHATATLANNAK, AMELYEKET KONTINENSÜNK NYUGATI ÁLLAMAI IS ELSZENVEDTEK.

Márpedig, aki különbséget tesz a horogkereszt és a vörös csillag, a sarló-kalapács és a SS-jelvény között, az a XX. század két embertelen diktatúrája között, sőt, valójában az áldozatok méltósága, az emberi életek értéke között tesz különbséget.”„MI PEDIG MEGMÁSÍTHATATLANUL HISSZÜK, HOGY MINDEN EMBERNEK EGYENLŐ A MÉLTÓSÁGA.”

Ma Európa nem tud megfelelően viszonyulni a kommunizmus borzalmas örökségéhez – mutatott rá Pécsi Vivien – ez azonban bennünket, magyarokat nem kell, hogy reménytelenséggel töltsön el.

Képgaléria megtekintése (20 db kép)

Akkor is mi járunk a helyes úton, amikor egyformán és egyforma súllyal emlékezünk meg gyilkos ideológiákról és a nevükben megvalósított diktatúrákról, ha Európában ma kisebbségben vagyunk. (…) Emlékeznünk kell arra a bátor küzdelemre, amely lépésről lépésre visszaszerezte az emlékezés lehetőségét, szabadságát – egyszersmind ránk ruházta az emlékezés kötelességét is!”NE FELEDJÜK, CSAK AZ EMLÉKEZÉS NYERHET CSATÁT A FELEDÉS ELLEN!

– mondta a szónok, majd az időseket arra szólította föl, hogy élményeiket, családi történetüket és emlékeiket adják tovább a gyermekeiknek, unokáiknak, az unokák pedig ne higgyék, hogy az öregemberek ne tudnának nekik újat mondani.

Csak legyen türelmük őket megkérdezni, meghallgatni! (…) És akkor majd megértik egymást a nemzedékek, meg fogják érteni, hogy mit jelent a történelmi, politikai és családi folytonosság. E nélkül nincs magyar nemzet! Ha megszakad az emlékezés, akkor nem fogunk összetartozni, nem tudunk erőt meríteni a múltból ahhoz, hogy a jelen nehézségeit át tudjuk élni”– mutatott rá a szónok, hozzátéve: a rendszerváltás idején vagy később született nemzedékek számára ezek a visszaemlékezések, a kor szemtanúi, dokumentumai és a belőlük összeálló történelem tanúskodik arról, hogy miként formált jogot egy idegen ihletésű diktatúra arra, hogy bármit és bárkit megsemmisítsen, és e gondolat jegyében fogadta el az Országgyűlés is 2000-ben, az első Orbán-kormány idején a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló határozatot.

Mindannyiunk feladata, hogy február 25.-e ne csupán egy előírt emléknap legyen, hanem őrizzük meg, és az idősebb korosztály képviselői adják tovább a belső azonosuláshoz szükséges élményeket és tapasztalatokat egy embertelen diktatúra XX. századi mindennapjairól – fejtette ki Pécsi Vivien.

Amikor a kommunista gazemberek Magyarország hercegprímását, Mindszenty bíborost meztelenre vetkőztetve kínozták, cinikusan azt gondolhatták, ha nem is tudták így megfogalmazni ’sic transit gloria mundi’, azaz: így múlik el a világ dicsősége. Közel 80 év távlatából a néhai bíboros szent emlékezetére gondolva azt mondhatjuk: „Sic itur ad astra” – így jutunk a csillagokig!”– zárta gondolatait Pécsi Vivien, majd az emlékező beszéd elhangzását követően a kommunizmus áldozatainak tiszteletére és emlékére az ’56-os emlékkőnél Kalocsa város önkormányzata nevében koszorút helyezett el dr. Filvig Géza polgármester, Simon Zoltán alpolgármester, valamint Pécsi Vivien, az alkalom szónoka.

Képgaléria megtekintése (20 db kép)

Ezt követően az egybegyűltek mécsesek elhelyezésével hajtottak főt, és rótták le kegyeletüket az áldozatok előtt.