Tisztelet a hősöknek! – A doni katasztrófára emlékezett Kalocsa

A megemlékezés ünnepélyességét a Magyar Honvédség vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. sz Repülődandár díszelgő alakulata által adott díszőrség, valamint a hódmezővásárhelyi 30. sz. Kinizsi Pál Páncélozott Gyalogdandár zenekarának zenei szolgálata emelte. Utóbbiak nemzeti hagyományaink szerint a megemlékezés kezdetén a Himnusz, zárásaképpen a Szózat közös eléneklését kísérték, az ünnepség előtt és után pedig indulókkal kedveskedtek a megemlékezőknek. A cikk alá görgetve egy indulóról készült videofelvételt láthatnak olvasóink.

A megemlékezés felütéseként dr. Zempléni Miklós A boldog szunnyadókhoz című költeményét szavalta el Matos Milán, az Eperföldi Sportiskolai Általános Iskola 8.a osztályos tanulója, akit tanára, Marsiné Fekete Judit készített föl.

Képgaléria megtekintése (31 db kép)

Ezt követően dr. Kovács György nyugalmazott honvéd ezredes mondott emlékező beszédet, fölidézve előbb a doni katasztrófa emlékezetét, a hősök tiszteletére sokáig a veszteségek fölötti fájdalmat növelve meg nem tartott, majd egyre több helyen évről évre megrendezett megemlékezések és a történteket feldolgozó publikációk történetét, majd fölidézte az épp 80 esztendeje történt katonai kudarcunk okait és eseményeit, levonva mindebből a tanulságot az utókor számára.

1943. január 12-én, a II. világháborúban, a Don menti Voronyezsi fronton a védelemben lévő 2. magyar királyi hadsereg a 40. szovjet hadsereg ellentámadását követően rövid időn belül visszavonulásra kényszerült, majd két hétig vívott védelmi harcokban óriási veszteségeket szenvedve, állásait a német és olasz csapatok mögött utolsóként elhagyva, gyakorlatilag, mint hadászati, hadműveleti tényező, megsemmisült-bekövetkezett államiságunk legnagyobb katonai tragédiája – mondta a szónok, hozzátéve, hogy e tragédiáról közel ötven évig hivatalos megemlékezés nem történt, mert nem volt kívánatos a magyar királyi hadsereg katonáiról beszélni.

Születtek ugyanakkor különböző hadtörténész tanulmányok, igaz, ezek sokáig zárt terjesztésűek voltak, tanulmányi célokat szolgáltak a tisztképzéshez. 1958-ban adták ki Horváth Miklós A második magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál című tanulmánykötetét, 1972-ben pedig megjelent a Requiem egy hadseregért Nemeskürty István tollából, majd 1992-ben Gosztonyi Péter A magyar honvédség a II. Világháborúban, 2016-ban pedig Harmat Árpád Péter, 2018-ban Szabó Péter publikált tanulmányt a kérdésről, de még sok-sok levéltári anyag vár feldolgozásra.

A Magyar Hősök napi megemlékezések felélesztésével 1990-től már helyet kaptak az I-II. világháború hősei között a Doni hősök is. Az 50. évfordulón, 1993-ban központi megemlékezést tartottak a budai várban, ami azóta évente ismétlődik, ma pedig már számos településén tartanak megemlékezést, így 2000-től, a II. világháború hősei és áldozatai emlékére felállított szobor avatása óta Kalocsán is.
2013-ban a doni hadműveletek körzetében két központi temetőt alakítottak ki magyar-orosz összefogással, ahol 27.000 hősi halott nyugszik, az ott felállított emlékműveken 12.000 azonosított és további 50.000 eltűnt katona és munkaszolgálatos neve került fel a gránit táblákra.

Képgaléria megtekintése (31 db kép)

Kovács György a továbbiakban a hozzáférhető források alapján összefoglalta a történeti tényeket, olyan alapossággal, hogy az egy hadtörténeti leckével felért, és érdemes arra, hogy segítségével a doni katasztrófáról önálló cikkben is megemlékezzünk.

A történtek összefoglalása, a több int százezer áldozat emlékének megidézése után a doni katasztrófának az utókorhoz – kiemelten a ma emberéhez – szóló üzenetét, tanulságát is levonta a szónok:

„VALÓS NEMZETI ÉRDEKEK HIÁNYÁBAN, VAGY ELLENÉBEN NEM SZABAD, NEM ÉRDEMES, DE VESZÉLYES IS HÁBORÚSKODNI, HÁBORÚBA SODRÓDNI!”

Képgaléria megtekintése (31 db kép)

A továbbiakban a doni hősök emlékművénél koszorút helyezett el Kalocsa Város Önkormányzata nevében dr. Filvig Géza polgármester,valamint Tihanyi Tiborné és Kákonyi István önkormányzati képviselők, majd az egybegyűltek – köztük dr. Bagó Zoltán és Király Róbert önkormányzati képviselők, katonai hagyományőrzők, valamint városunk politikai, társadalmi szervezeteinek küldöttei – a kegyelet virágait és mécseseit helyezték el a szobor lábánál

A megemlékezést követően a katonazenekar egy indulóval búcsúzott az emlékezőktől: