Folytatva városunk hagyományait, a sétálóutcában felállított adventi koszorú mellett vasárnap délután öt órai kezdettel tartották az idei harmadik gyertyagyújtó ünnepséget. A harmadik gyertyát, az öröm gyertyáját Pécsi Vivien és Farkas Sándor gyújtotta meg, miután megosztották ünnepi gondolataikat az egybegyűltekkel. Ezen az alkalmon a Szent Efrém Férfikar emelte a rendezvény ünnepélyességét.
A Szent Efrém Férfikar nemrégiben már bemutatkozott városunkban: Szent Efrém Férfikar június 27-én a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban tartott ünnepi érseki szentmiséhez kapcsolódóan adtak koncertet.
Most a harmadik adventi gyertyagyújtó ünnephez kapcsolódóan a színházban adták elő alkalomhoz illő repertoárjukat, tekintettel az erős szél miatt még zordabbnak érzékelt hűvös időre.
Előtte a sétálóutcában Póli Róbert köszöntötte az egybegyűlteket, majd az öröm gyertyáját meggyújtó Pécsi Vivien és Farkas Sándor mondott ünnepi köszöntőt.
Mi a karácsony? Gyengédség a múlthoz, bátorság a jelenért és remény a jövő felé!" – kezdte beszédét Agnes M. Pharo szavaival Pécsi Vivien, a kalocsai önkormányzat kulturális és szociális bizottságának elnöke.
A szónok rámutatott: egyre kevesebb az olyan ünnep, mely valós tartalmánál fogva egy egész országot, mi több, egy egész kontinenst fogna össze. Ez az ünnep ilyen, egész Európában egyként ünneplik Krisztus születését. Ám amennyire nemzeteket összekötő ünnep, annyira szükséges, hogy helyi közösséget egybefogó esemény legyen – fejezte ki meggyőződését Pécsi Vivien, hozzátéve, számunkra, kalocsaiak számára ünnepeink különösen fontosak, mert úgy hisszük, hogy a karácsonyra való készület a közös játékban, éneklésben, népszokásaink felelevenítésében ölt testet.
Fölhívta a figyelmet az idei advent rengeteg programlehetőségére, amelyek alkalmat adnak hagyományaink újraélésére és a családi kikapcsolódásra is, és fontosnak tartotta az adventi ünnepkör ilyen megélését, köztük a népszokások, a kézművesség, a régi tradíciók felelevenítését, amelyek a hagyományos kultúrát és értékeket hordozzák a mindent elárasztó szórakoztatóipar ellenében, előtérbe helyezik a népművészet esztétikai értékit, az egyszerűséget, tisztaságot, természetességet.
Emellett koncertek, hagyományőrző programok és karitatív események segítségével visszatérhetünk a karácsony eredeti jelentéséhez, hiszen a karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe.
A gyertyagyújtó ünnepségek és hasonló alkalmak emellett nyugalmat, csendességet árasztanak,
A KOSZORÚ HARMADIK GYERTYÁJA PEDIG AZ ÖRÖMÖT JELKÉPEZI.
A képviselő az idei karácsonyon új célként jelölte ki, hogy a családi hagyományok megtartása mellett egy új hagyománykört, szokásrendszert teremtsünk, amelyet a mi gyermekünk visz majd tovább.
Gyermekeinknek legyen ez az időszak mindig olyan, amelyre szívesen gondol, legyen benne mindig valami, amitől megrezdül a szíve, egy régi karácsonyfadísz, egy hagyományos sütemény az ünnepi asztalon vagy egy hosszú évek óta minden alkalommal felcsendülő ének.”
AZ AJÁNDÉKOKAT, JÁTÉKOKAT IDŐVEL MEGUNJÁK, ELFELEJTIK, AHOGY EGYKOR MI IS, DE VAN, AMI BENNÜNK MARAD: AZOK AZ ÉRZÉSEK, PILLANATOK, AMELYEK MINDENKI KARÁCSONYÁT EGYEDIVÉ TESZIK
– mondta Pécsi Vivien, beszédét ünnepi jókívánságokkal zárva.
Öltsétek magatokra Jézus Krisztust!
A továbbiakban Farkas Sándor evangélikus lelkész mondott köszöntőt.
Ádvent, azaz az Úr eljövetele kapcsán egy régi történetet mesélt el, amely – mint fogalmazott – segít megérteni, hogy
Ádvent nem a Jézuska születésére való készülésről szól, hanem arról, hogy eljön hozzánk Jézus, szívünkbe költözik, és életünket teljesen megújítja.”
A történet Szent Ágostonról szólt, aki több mint 1600 éve élt. Anyja hívő asszony volt, apja magas rangú hivatalnok. A fiú is kitanult ügyvédnek, majd összeköltözött a barátnőjével, gyerekük is született. Hajtotta a vágy, hogy megszerezze a világ javait, hogy megértse és formálja a világot, élvezze az életet. Ám életútján a kátyúkat sehogyan és semmivel se tudta betömni.
Egyre inkább azt tapasztalta, hogy ezek a kupacok halmokká, dombokká nőnek, miközben a lyukak mégis egyre mélyebbek lettek a lelkében. Az útjai egyre görbébbek lettek – kocsma, élvezetek, karrier – a végén már nem is tudta, merre tart, mi a célja. Eltévedt az életében.” Mondta Farkas Sándor, majd azt is elmondta, hogy mi volt az, ami az önmagát és helyét a világban nem találó Ágostonnak elhozta a megvilágosodást:
Egy nap keresztény barátja kertjében ült és a kétségbeesés gyötörte, és a megoldást kereste, amikor a szomszéd kertben játszó gyerekeket hallott meg, akik játékában visszatérő mondat volt: „Vedd és olvasd!”
Ekkor felütötte barátja Bibliáját, és Róma 13-nál nyílt ki:
Ideje már az álomból felébrednetek! Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben éljünk, nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust!” Ágoston a kertben rádöbbent: „én vagyok az akadálya annak, hogy Isten elérjen”.
Az én vágyaim, az én akaratom és igazságom, birtoklási vágyam, az én menekülésem – azaz a kicsapongás, bujálkodás, viszálykodás, irigység, dorbézolás, részegeskedés, én magam, az én-központú életem. Ágoston megértette: ezzel kell leszámolni, ebben kell rendet rakni, fejben, szívben, egész életében.
És ekkor hallotta meg Ágoston a lényeget: öltsétek magatokra Jézus Krisztust! Ez ádvent igazi értelme: „Eljött HOZZÁM Jézus”
Ágoston ezután eltakarította élete akadályait, és felöltötte magára Jézust. Később pappá szentelték, majd püspökké, és kora legnagyobb teológusa lett – mondta Farkas Sándor, hozzátéve, ezerszáz évvel később egy róla elnevezett szerzetesrendi, Ágoston-rendi pap, Luther Márton az ő megvilágosodásának késői gyermeke lett, amikor maga is megértette, hogy közel jött hozzánk Isten: Jézusban.
A szónok az advent üzenetét így foglalta össze:
Eljött Hozzád az ÚR. Ő már itt van. De két dolgot neked is kell tenned: takarítanod és öltöznöd. Eltakarítani az akadályokat, és magadra öltözni Jézust, hogy Te is megérkezzél Hozzá! Ámen.”Farkas Sándor ez után közös imára hívott:
Úr Jézus! Itt vagy velünk. Eljöttél. Bár mi mégis várunk, pedig eljöttél. Segíts észrevennünk az akadályokat, melyeket eléd raktunk. Segíts elhordani a halmokat, melyeket félelemből és, vágyakból építettünk! Segíts rendet rakni fejünkben, szívünkben, egész életünkben. Aztán adj bátorságot felöltözni Téged, hogy formálj, változtass! Hogy békét, örömet hozz. Hogy a karácsonyunkat és egész életünket Te határozhasd meg! Ámen!Az evangélikus lelkész végül Gyurkovics Tibor: Jézus című versének szavalásával zárta, majd az egybegyűltek nagy része színházba vonult a Szent Efrém Férfikar koncertjére.