Hatvan főzőhelyen gyújtanak bogrács alá a Paprikás Ételek Főzőversenyén – Határon innen és túlról egyszer már győztes csapatok érkeznek

– Németh József 22. alkalommal szervezi a Paprika Napok, majd Paprikafesztivál főzőversenyét, ezt az eseményt országosan is a nevéhez kötik. Mikor kezdődött a 2018. évi Paprikás Ételek Főzőversenyének a szervezése?

– Amikor egy fesztivál befejeződik, egy nagy szusszanás, és máris kezdjük a következő évet szervezni. Az idei verseny résztvevőit tavaly ősz óta próbáljuk hívogatni, a nagyobb fesztiválokon megfordulva a legjobban szereplőknek szinte jutalomként felajánljuk a lehetőséget. A leghatékonyabb, legdirektebb marketing, amikor a színpad előtt ott áll több száz, vagy több ezer ember, és ha valaki tényleg jól használta a paprikát, zsűritagként elmondom: az elnyert díj mellett meghívást kap a Kalocsai Paprikás Ételek Főzőversenyére. Ez a Paprikafesztiválnak is jó reklám, különösen, ha már a pontos dátumot ismerjük. Járva az országot, a környező országokat, egyre inkább azt tapasztalom, hogy a főzést magasabb fokon, versenyszerűen művelő embereknek kihívást, rangot jelent, hogy képességeiket Kalocsán teszteljék. Ha valaki a nálunk meghirdetett három kategória közül legalább az egyiken dobogóra kerül, az azért nagy szó, mert a zsűri összetétele olyan, hogy bármelyik nagy nemzetközi versenyt le tudna zsűrizni.

– Németh Józsefnek a magyar gasztronómiában szerzett címeit felsorolni is hosszú lenne, neveddel a médiában zsűri elnökként és tagként is gyakran találkozunk. A versenybe benevezők többsége nem kalocsai, mégsem értékelsz a városban, holott ehhez a műfajhoz, mint a paprika fővárosában élő „hivatalból” te értesz a legjobban.

– Az biztos, hogy én Kalocsán soha nem zsűriztem, nem is fogok, most sem teszem. Annál is inkább, mert a csapatoknak a nagy részét én invitálom a főzőversenyre, így etikátlan lenne, ha bármilyen módon a saját véleménnyel befolyásolnám a helyezéseket. A közel azonos kvalitású ételek között gyakran éles a verseny, rosszul venné ki magát, ha esetleg éppen a főszervező szava döntene. Gondoljunk bele, hogy hozzánk zömében azok jönnek, akik egy-egy országos, vagy helyi versenyen már legalább a képzeletbeli dobogó három fokának egyikére felléptek. Nem ritka, amikor valaki máshol hiába került akár az első helyre, itt az erősebb mezőny miatt a sorban csak a sokadik lesz. Ám olyan is előfordul, hogy kreativitása, vagy éppen a hagyományokhoz való visszanyúlása miatt egy addig ismeretlen főzőmestert hozunk ki győztesnek. Természetesen úgy, hogy csak az elkészült ételt látjuk, kóstoljuk.

– Mi indokolja, hogy idén új helyen, az Érsekkerten kívül, a bejáratához vezető sétányon állítják fel a főzőhelyeket?

– Sajnos az idei szervezésre kicsit rányomja a bélyegét, hogy tavaly a vihar elég csúfosan zárta le a főzőversenyt. A résztvevők „kimenekítése”, a helyszín elhagyása nagyon körülményes volt, miközben olyan csapotok is voltak, akiknek otthonukig még több száz kilométeres utat kellett megtenniük. Emiatt több versenyző rossz szájízzel ment el. Remélem, hogy most ez az új, az Érsekkerten kívüli helyszín más lehetőséget ad a megközelítésre, és a főzők távozása sem zavarja majd az estébe nyúló programokat. Az új helyszín tehát a Parkgondozóhoz vezető sétány kezdetétől a kézműves házig tart, a bejáratnál egy gyönyörű, paprikával feldíszített kapun keresztül érkezik a vendég a főzőverseny helyszínére. A tavalyihoz hasonlóan a főzőhelyekhez közel állítunk fel egy bográcsszínpadot, ahol mind a megnyitót, mind a díjak átadását le tudjuk bonyolítani.

– Ezek után adja magát a kérdés: mennyien jelentkeztek a 2018. évi Paprikás Ételek Főzőversenyére?
– Nagyon nehéz még pontos számot mondani, mert többen Pató Pál úr módjára, az „Ej ráérünk arra még” jegyében kezelik a jelentkezést, sokan az utolsó pillanatra hagyják. Ma legalább 30 telefonom volt, hogy jönnék, de elfejtettem nevezni. Jelenleg úgy állunk, hogy 60 nevezést regisztráltunk, de ez a szám még változhat. Ettől természetesen többen főznek, hiszen azok a baráti társaságok is ott lesznek, akik a versenybe nem neveznek be, de részesei a fesztiválnak. Így a teljes főzőhely szám megközelíti majd a százat. Szeretném kiemelni, hogy a szürkemarhapörköltet főzőknek komoly segítséget nyújt a László János tulajdonában lévő kalocsai Kunság Kft. A cég ötödik alkalommal támogatja a versenyt azzal, hogy nagyon kedvező áron, kilónként 1000 forintért biztosítja a szürkemarhahúst. Nagyon örülök annak is, hogy a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. felajánlásának köszönhetően, megbecsülésünk jeléül, valamennyi csapatnak tudunk adni egy csomag tűzpiros, kalocsai őrölt fűszerpaprikát.

– Ha egy ilyen nagy tapasztalattal rendelkező szervezőt, mint Németh Józsefet arról kérdezem: már csak két napra a versenytől mi tölti el a legnagyobb várakozással, - akkor mi a válasz?

– Mindig arra vagyok kíváncsi, hogy a hozzánk érkezők milyen új ételekkel rukkolnak ki. Vannak olyan csapatok, amelyeknek tagjai apait-anyait beleadva készülnek, próbafőzéseket végeznek, már előre megtervezik, hogy az elkészült ételt hogyan tálalják, milyen lesz a főzőhely díszítése. Kalocsán nem az van, hogy egységes műanyag tányérokra kell tálalni, hanem adunk a „csomagolásra”, hiszen egy étel először a szemnek készül; megkívánom, vagy nem, utána van az illat, majd az ízlelés. Az egyes ételek megítélésénél erősen hatnak a szubjektív tényezők, de úgy gondolom, hogy az aneves, szakmai körökben megbecsültzsűri,amelyik itt lesz, mindenki által elfogadható és tiszteletben tartott döntéseket hoz majd.
A várakozással teli izgalom az időjárásnak is szól, hiszen egy szabadtéri rendezvény sikere nagy részt ezen is múlik. Bízom abban, hogy szép időben, szép eredmények és új, értékes szakmai és emberi barátságok születnek.