Bufurc Bácsi meséi 9.: A nem (fiúnak) tervezett gyerek – avagy: kis Bufurc mint nőgyógyász

Ezúttal a barátok helyett a puszta véletlen vitte bele őt a „tutiba”, megmutatva hősünknek a módot, hogy miként ragadja meg a nemek közötti különbséget!
Fogadják szeretettel Bufurc bácsi, alias András Róbert legújabb írását!

A nem tervezett gyerek

Anyukám 26 évesen szült engem, és ami azt illeti, úgy gondolom, hogy nem igazán voltam betervezve, mert később többször halottam anyukámtól, mikor valaki az ismeretségi körben ilyen idősen szült, hogy: „ezöknek is eddig nem jutott eszükbe a gyerök”, vagy „biztos nem gyütt össze nekik, lehet lombik”, vagy „löhet nem is az embörtűl van”.
De anyukám nem volt ám pletykás!

Egy szó, mint száz abban az időben, egy paraszti családban kései gyereknek számítottam. Így anyukámnak trauma volt eleve a terhesség is, nem beszélve a „korai” születésemről, hogy a várva várt Pannika helyett, egy hatalmas fejű kis fiúval kellett „megszenvednie”.

Anyám a kislánygyerek utáni vágyakozását azzal kompenzálta, hogy engem „lányosított” el amennyire csak lehetett. Mindig fehér ruhákban jártam, egy kis világos rózsaszínnel, vagy kékkel keverve, és kicsinek jóindulattal se mondható fejem tetejére csodálatos hurkát kreatívkodott hajsütővassal.

Óvott mindentől, én voltam a kis kedvenc, a szeme fénye. Különleges frizurám és öltözékem erősen rányomta bélyegét óvodás éveimre, és meg is keserítette azokat. Nemcsak a gyerekek, de az óvónők csipkelődéseinek is célpontjává váltam. Pannikának hívtak, és sokszor a lánycsapatba állítottak be játszani.
Ezt olyan nagyon nem bántam azért.

Nagy fejemmel is kilógtam a tornasorból, az összes többi fiúnak szotyifeje volt, csak az enyém görögdinnye. Van egy farsangi kép, amit senkinek se mutatok meg: az óvónők a kontraszthatás érvényesítése végett az óvoda legnagyobb fejű gyerekét, mármint engem, a legkisebb fejű lánnyal párosították össze.
Ráadásul az én krepp papír csákóm épp csak a fejem búbját takarta, holott az ugyanilyen a többieknek a szemükbe csúszott.

Anyámnak hiába mondtam, hogy vágja le a hajam fiúsra, ő minden reggel lelkesen sütögette a hajsütővassal a fejem tetejére a hurkát.

Sokszor Gergő nagyapám jött értem az oviba, ő fiúként kezelt, és rendszerint bevitt magával a Halál kocsmába, aminek nemcsak a neve volt félelmetes számomra, de a bent kiabáló, fröccsszagú kocsisok is, akik térdükre ültettek, és dicsérgettek papának:-„de szép kislány az unokád Gergő!”

Meg voltam én áldva rendesen anyám kislányimádatával. Csoda, hogy heteró lett belőlem!
Úgy nagycsoport végére került le a hurka a fejem tetejéről, és kezdtem el élni a férfiak boldog életét, de még mindig a világos színű ruhákban.
De addigra nagyon megkedveltem a hölgytársaságot!

Kis Bufurc nőgyógyászpraxisa

Akkoriban, nem úgy, mint manapság, amikor már az óvodában szexuális felvilágosítást tartanak a gyerekeknek, a szex tabu téma volt a családunkban.
A szülők nem ölelkeztek, csókolóztak a gyerek előtt, nem volt fürdés után meztelenül mászkálás a lakásban. Lehet, csak azért, mert paraszti családból származom, és az értelmiségi szülők talán nem voltak ilyen prűdök, de velem nem beszélt se anyám, se apám, se senki erről a témáról.
Így hát maradt a találgatás, és a személyes megtapasztalás.

Emlékszem, úgy 6-7 éves lehettem, anyámmal krumplit csíráztunk a pincében. Gondolom, hogy a pincéről asszociálhattam a nótára, és szórakozottan, mindenről megfeledkezve fütykörészni kezdtem az „A pincében három kavics, megfogom a csöcsöd, Maris” refrénű dalocskát.
Anyám, ahogy ráismert, csak nézett rám, aztán kitört belőle a nevetés, nem bírta abbahagyni. Én még akkor se kapcsoltam, csak mikor ő is rákezdte, de énekelve, szöveggel...

Nagyon elszégyelltem magam.
Kérdezte, hogy kitől tanultam ezt.
Nem mondtam meg, hogy a Koncz Tomitól.

***

Egyszer a szomszéd lányokkal játszottunk az udvaron, tornázgattunk: tarkóállás, bukfenc meg ilyenek. Egyszer csak az egyik lány nevetve mutogat rám: bukfenc közben kiugrott a kukacom a klott gatyámból.
A három lány követelte, hogy most már mutassam is meg nekik rendesen ezt az érdekességet. Úgy éreztem igazságosnak a dolgot, ha cserébe mind a hárman letolják nekem a bugyijukat.

Nagyon megtetszett nekünk ez a játék. Ettől fogva napi szinten játszottuk, és az ’Orvososdi’ nevet találtuk ki neki.
Ha felnőttek előtt beszéltünk róla, rövidítve csak így mondtuk:
„Játsszunk ’O’-t!”

Itt kezdődött meg nőgyógyászkarrierem, amit nem szórólapoztam, jó szakember mivoltom híre csak szájról szájra terjedt. Már más körzetekből, a szomszéd utcából is jöttek pácienseim, úgyhogy az egyik lányt asszisztensemnek kellett kineveznem.
Persze, azért „betegeskedett” ő is.

Az „SZTK” a szomszéd babaházban, a magánpraxis nálunk otthon, a darás kamrában volt. Egyszer éppen a magánrendelésen vizsgáltam a betegemet, amikor anyám bejött kukoricadaráért a tyúkoknak.
Ijedtemben majdnem beugrottam a darálóba!
A betegem, szegény a darásládán feküdt levetkőzve.
Anyámnak vörös lett a feje…

Ti mög mi az Isten agara faszát csináltok itt? Húzd föl a bugyidat, oszt takarodás haza! Veled mög majd számolok! De az eset után nem volt semmiféle letolás, csak mondta anyám:

Mög né lássak még égysző ilyesmit! Nagyon szégyelltem magam.
De a hírnév kötelez, így az SZTK rendelést a babaházban azért még folytattam, egészen addig, amíg el nem készült új házunk, és át nem költöztünk oda.
Ott is hamar beilleszkedtem, volt több gyerek…
És jó pár lány is!