Bufurc bácsi meséi, 19. – A szomszéd ágya mindig melegebb

No, de mit tehet az, aki otthon nem találja meg a kellő melegséget? Ki vethet követ rá, ha a szomszéd ágyában kezdi keresni?! Csak a szomszéd meg ne tudja! Olvasóink viszont már tudhatják, hogy András Róbert, alias Bufurc bácsi történeteiben sohasem mennek simán a dolgok.
Csak, ha buliról, piálásról van szó.
Az simán megy.

A szomszéd ágya mindig melegebb

Boldogult házas éveim után, amint mondtam is már, visszaköltöztem a szülői házhoz, nagyapámékhoz.
Nagyapám, nehezményezte, hogy sokat vagyok a szobában, és nem csinálok mást, csak olvasok. Mondta is mindig:

Úri gyerök, fekszik a szobába’, oszt csak olvas. Fürdeni mög fürdik, de mitű’ koszolódik e’?! Ezért nagyon leleményes módon különféle, nem igazán kedvemre való feladatokat talált ki nekem, a foglalkoztatásomra. Nyári szorgalmi feladataim közé tartozott, hogy tüzépi mennyiségű aprófát hasogattatott velem. Mikor megtelt a kukoricagóré tüzelővel, megnyugodtam, hogy vége.

Megyek haza egyik nap, előtte nap teljesen üres volt az udvar, el volt pakolva minden fa a helyére. És láss csodát, nagyapám honnan, honnan nem, telepakolta az udvart meggyfa gyökerekkel, tuskókkal. Volt vagy tíz darab. Szerszámok már odakészítve: ék, nagykalapács, fejsze.
Nagyapám szépen mosolyog rám a „villanyborotvával passzított”, kivehetős műfogsorával – amelyik egy másik alkalommal még szóba kerül.

Én nem mosolyogtam.
Soha nem hasogattam még ilyet, papa megmutatta, hogyan kell. Nekikezdtem az ékelésnek, papa ott állt fölöttem, és folyamatosan mondta az eléggé idegesítő instrukcióit:

Oda üss, ahova níző’! 
Né simogasd, nem hímös tojás! Né olyan kölletlenű’, mer’ akkó’ csinálom én inkább! 
Mindig a szélirű’ kezdd!” 
(…) Ha mellé ütöttem az éknek a nagykalapáccsal azt mondta:

Jól van, nő még a farkad! Mi köze a kettőnek egymáshoz?! És így ment ez két hétig mire végeztem.
Gondoltam, legalább jó lesz majd télen, meleg lesz a szobámban.
Tévedtem. Azt viszont nem gondoltam, hogy papa kiadagolja a napi adag tüzelőt.
Büszkén mondta, hogy 34 forintból meg van egy napi fűtés. Igen ám, az ő szobájukban olyan meleg volt, mint a pokolban, az én külön bejáratú lakrészemben meg annyira volt meleg, hogy két melegítőben, sapkában, dunnával takaródzva aludtam.
Valószínű nekem a harmincnégyből az a négyforintnyi tüzelő jutott a kályhámba.
Mondta is egyik reggel Csikasz barátom mikor jött hozzám: „Te, Robi! Látszik a lehelet a szobádban, nem fagyott be a poharadba a víz?”
Egyszóval nem kellett leizzadnom éjjel.
Néha azért csentem kis plusz szenet, ha papa nem figyelt.

Történt egyszer, hogy jöttem haza hajnalban totál beállítva, valami szombati buliból. Úgy döntöttem, nem megyek a jégverembe, hanem bemegyek a szomszédba, ahol abban az időben szinte családtagnak számítottam. Tudtam hol a kapukulcs, a kutyák, a két dobermann ismert, simám beengedtek.
Szép csöndben bementem a nappaliba, és lefeküdtem a díványra, fejem is betakartam a pokróccal. Gondoltam mire felkelnek, és lejönnek a padlásszobából, addigra én lelépek.

Ez nem igazán így történt.
Gazdasszony kora reggel jött le a sötétbe, és meglátta hatalmas árnyamat a kanapén. Sikonyászva futott vissza férje oltalmazó karjaiba, hogy valaki betört a lakásba. Gazda kemény ember lévén lejött, előkapta 630-as Slavia légpuskáját, odajött, és elüvöltötte magát, hogy fel a kezekkel!

Én majd kiugrottam a gatyámból. Amikor kikecmeregtem a takaróból, akkor döbbentek rá, hogy ez csak a Robi a szomszédból.
Látszott a megkönnyebbülés arcukon. Először mérgesek voltak rám, utána nevetve mondták, hogy nyugodtan költözzek ám be, de be kell szállnom a rezsibe, meg a konyhapénzbe, ha enni is akarok.
Így aztán szépen megreggeliztem náluk a nagy ijedtségre, és teli hassal, zúgó másnapos fejjel mentem haza aszkéta rezidenciámba.

Az oldal támogatója a Hufbau-Akker szaküzlet. További akciós termékekért ide kattints!