Bufurc bácsi meséi – Bufurc, az új bringa és a cigánylányok

És tényleg! A legutóbbi meséjéből az is kiderült, hogy nincsenek előítéletei legnagyobb nemzeti kisebbségünkkel szemben: vígan ünnepeltek együtt Kecskeméten, a Szívós Kocsmában. Ám a mostani történet próbára teszi ezt a humanista hozzáállását: fölbukkan két éjjeli pillangó, és a látszat, bizony, ellenük szól...

Bufurc, az új bringa és a cigánylányok

Boldogult házas éveim után, mondhatni, eléggé bohém, Istennek nem hiszem, hogy nagyon tetsző életet éltem. Esténként soha nem voltam otthon. Mindig valami szórakozóhelyen mulattam az időt a haverokkal, és nagyrészt nem cukormentes kólát ittam.

Történt egyszer, hogy nagyon vártam a péntek estét, mert egy jó cimborám tartotta a Fortunában a nem tudom, hányadik születésnapját, és én is hivatalos voltam. Abban az időben „nagyon jól égett neki a szivar”, és nem sajnálta a „ráfordítást” a barátaira és a mulatozásra. Aznap munka után csinosba vágva magam, egy kilométeres parfümcsíkot húzva magam után megindultam vadiúj, metálkék Schwinn Csepel versenykerékpárommal a szülinapi zsúrra.

Voltunk vagy harmincan a társaságban, a bemelegítő italok után ment a storyzás, viccelődés. Amikor elértük a közepes szintű alkoholos befolyásoltságot, a zenegéppel együtt énekeltünk, nem épp „Csillag születik” szinten. Én a két ezrelék alkoholszint tánchatárom után már a ritmust is nagyon éreztem.
A „foglalkoztatás elérte célját”, a hajnali órákra mintha már a fülemen akart volna kifolyni a sok whisky, és idejének láttam hazaindulni.

Az új biciklimre jobbnak láttam nem felülni, gondoltam: sétálva tisztulok is kicsit hazáig. Gondolataimba mélyedve tolom a brinyót az 51-es út melletti kerékpárúton, amikor velem szembe jött két fiatalka, helyes kis roma lány.
Megállítottak, nagyon kedvesen megkérdezték, hogy hazakísérjenek-e, és bizonyos anyagi ellenszolgáltatás fejében be is jönnének kicsit „bearanyozni” az estémet. Gondoltam: „nem úr, aki nem herdál”, mért is ne!

Hazafele kicsit furcsállottam, hogy az egyik „pillangó” elkérte a kerékpárom, hogy kipróbálhassa. Előre tekert, bevárt minket a sarkon.
Amikor hazaértünk, és odaadtam nekik a kialkudott „társalkodópénzt”, mondták, hogy éhesek. Anyukám aznap hagyott itt nekem hétvégére töltött csirkét és sütit. Kipakoltam a kaját, de én nem ettem, hanem nekiálltam még „szétcsapatni” az éjszakát pár pohár vodkával. Jó volt a kedvünk, de én már nagyon elfáradtam, és szó szerint beestem az ágyba.

A bakeliten szólt a Supertramp, és az egyik csajszi, táncoslánynak érezve magát, „vonaglott” nekem a szoba közepén. Úgy éreztem magam, mintha a Gösser Sörözőben ülnék, ahol akkoriban vetkőztek a táncos lányok.
De az nem került volna ennyibe.
Végül is a „házhoz szállítást” mindig meg kell fizetni…

Akkora hatással volt rám a kis drága balerinám produkciója, hogy el is aludtam pár perc alatt.
Már volt vagy délelőtt 10 óra mikor felébredtem. Összeraktam pillanatok alatt az éjszaka, és a hajnal képeit. Gyorsan felkeltem. Abban az időben nem használtam pénztárcát, megnéztem zsebeim, és szembesültem azzal az igen szomorú ténnyel, hogy táncoslányaim távoztak az összes maradék pár ezer forintommal, ami még a zsebemben volt.
Annyira nem lettem szomorú, maradt még bennem úgy két ezrelék alkohol az éjszakából.

Amikor kimentem, és láttam, hogy a kapu tárva-nyitva, és a vadiúj harmincezer forintos, metálkék Schwinn Csepel versenykerékpárom sincs sehol, kicsit „befelé fordultam” és kijózanodtam pillanatok alatt.

„Kutyaharapást szőrivel” – gondoltam, és visszamentem a Fortunába.
Ott elmeséltem, hogy’ jártam. Egyik jó ivócimborám szétröhögte rajtam az agyát.
Mondta, hogy piac van, és menjünk fel a Sportba. Ahogy sétálunk a főutcán, mit ad Úristen, jönnek velünk szembe a hajnali roma lányok, fölpakolva teli bevásárló szatyrokkal.
Barátom röhögve mondja:

Té mög főtőtötted nekik hétvégére a hűtőjüket! Erre vigyorogva odajön az egyik csaj hozzám, ölelget, és mondja:
– Ugye, milyen jó volt az éjszaka, drága?”
Nagyon ciki volt, tele volt ismerőssel az utca.
A bicikliről kérdezve:
– Jáj, hát nem lopunk mi drága!” – volt a válasz.
Így a biciklit leírtam magamban járulékos veszteségként.
Délután szomszédom vitt ki kocsival drága anyukámhoz, ételutánpótlásért, mivel kis gésáim fölfaltak mindent.
A Hősök útján barátom felkiált:

Robi, ott mögy a biciklid! Egy ismerős cigó ember tekert vele a Kátrány büfébe. Barátom gyorsan bevágott elé, kiugrottunk a kocsiból, mire mondja a cigó:

Jáj, Istenem! Ezt véletlen valaki bedobta röggel az udvaromba! És azzal az erővel, kérés nélkül már rakta is be a bringát a felnyitott csomagtartóba.
Nagyon boldog lettem, hogy megkerült szeretett járművem. Meg is fogadtam, hogy ha máskor táncos lányokat akarok nézni, akkor inkább elmegyek a Gösserbe!
Olcsóbban jövök ki…


Az oldal támogatója a Hufbau-Akker szaküzlet. További akciós termékekért ide kattints!