Bufurc bácsi meséi 26. – Gergő papa, a nyírfák védelmezője

Márpedig, ha hiszik, ha nem, úgy alakult! Ma már csak sörből is az alkoholmentes dukál… Csoda ezek után, hogy gyakran mélázik el a régmúlt időkön?

Mai meséjében Bufurc bácsi, alias András Róbert újra Gergő papát idézi föl emlékeiben, aki nem ismert lehetetlent. Az még hagyján, hogy asszisztencia nélkül végezte a sikeres állatklinikai műtéteket az ólpiacon, de még a környékbeli suhanc legényekkel is könnyűszerrel elbánt!
Persze, nem ám erővel, hanem rafinériával!

András Róbert:
Gegő papa, a nyírfák védelmezője

Főzés közben eszembe jutott, hogy lassan kezdek olyan leleményes lenni, mint nagyapám volt, a Gergő bácsi. Csomó érdekes szokása, "találmánya, csinálmánya" volt.

Ő nem hívott állatorvost! Szólt a mamának, hogy hozzon neki a pamukjából, és összevarrta a disznó oldalán a sebet. Levágta a tehén homlokán nőtt harmadik, fals szarvát, amely akadozott az állatnak a jászolban evésnél, és az orvos nem vállalta el a műtétet. Gergő bácsi megoldotta!

Nagyapám nagyon büszke volt három nyírfájára a ház előtt.
Történt egyszer, hogy egy május elsejére virradó éjszaka kivágták a legényök az összeset a lányoknak, májusfának. Papa ölni tudott volna.
Pótolta a hiányzó fákat. Utána következő évben május elseje előtti este tekerek haza valamelyik csehóból, a templomnál nagy slunggal beszedem a kanyart, iszonyat bűz csapta meg az orrom, pedig amúgy is hányingerem volt már eléggé.
Szippantanak este? – gondoltam magamban.

Odaérek a ház elé, nagyapám villanyszerelő gumikesztyűben könyékig, egy vödörből pakolta a fák törzsére a szart, amit az akkoriban még trendi pottyantós retyóból vadászott ki, és kente el rajtuk szép egyenletesen.

– Papa! Mit csinálsz? – kérdeztem. Vigyorogva válaszolta:
– Na, most gyűjjenek azok a legényök, majd möglepődnek! Elmögy majd a kedvük a májusfa állítástul!

Másnap nagyapám nagyon büszke volt, amikor mosta le a fák törzsét!
Mondta is a mamának.
– Igazam vót megin’! Ugye, mögmondtam előre!